Nádas Tamás, a SporTime Magazin és a fightermagazin nemrég felavatott tudósítója a Busy Day című filmjének kapcsán exkluzív interjút készített a volt UFC-s és MMA-s harcossal, Keith Jardine-al. Az amerikai színész – aki jelentős szerepet kapott a filmben –, készséggel válaszolt Tamás kérdéseire. Ha meg szeretné tudni, hogy Keith hogyan érezte magát a Chuck Liddell elleni győzelme után, vagy kíváncsi rá, hogy hogyan indult be a karrierje, és pontosan milyen szerepet kapott a Busy Day-ben, akkor a legjobb helyen jár…
Fotó: aubreymarcus.com
Hogyan lett belőled ketrecharcos?
Los Angeles-ben éltem, és éppen kezdtem a főiskolát, amikor elgondolkodtam azon, hogy mit is csinálok és hova vezet az életem. Mindig is nagy film őrült voltam és színész szerettem volna lenni. Akkor még nem volt UFC, és a korábbi ketrecharcok is gyerekcipőben jártak még.
Hallottam, hogy állandóan keresnek statisztákat, úgyhogy én is statiszta lettem. Olyan jól ment, hogy egy videojátéknak is én lettem az egyik karaktere. Középiskolában birkóztam és amerikai fociztam, ami által ösztöndíjat kaptam az új-mexikói egyetemre (University of New Mexico). Otthonom, Albuquerque a “bunyósok hazája”, így keveredtem én is ebbe a harcművész közegbe.
Hol kezdtél el edzeni először, és kik voltak az edzőid?
Az első edzőm Chris Luttrell volt, aki egy élő legendának számít. Utána elkezdtem lejárni Greg Jackson termébe ahol Mike Winklejohn vett a szárnyai alá.
Kik most az edzőpartnereid?
Sokat edzem Jon Jones-szal, Holly Holm-mal, Andrei Arlovskival, és azon kívül bárkivel, aki lejön edzésre (nevet). Rajtuk kívül együtt edzem a menyasszonyommal is, aki ökölvívó, és a kategóriájában az ötödik a világranglistán.
Az igaz, hogy általában mindenkinek az jut az eszébe amikor rád gondol, hogy legyőzted Chuck Liddell-t?
Igen, igaz. Viszont Te vagy az első, akinek ezt elmondom, hogy úgy éreztem magam a küzdelem után, mintha elütöttek volna egy autóval. Pontosan ezért el is mentem az orvoshoz kivizsgáltatni magamat, és amikor mentem hazafelé, megálltam a kedvenc éttermemben ebédelni. Gyanúsan nézegetett két férfi, amíg az étteremben voltam, és mielőtt elindultam volna, odajöttek hozzám, és megkérdezték, hogy én vagyok Keith Jardine? Nagyon izgatottak voltak. Mondtam nekik, hogy igen, és megkérdezték, hogy elmennék-e egy filmválogatásra. Természetesen igent mondtam és névjegyet cseréltünk. Hazamentem, és láttam, hogy a két fickó Mark Neveldine és Brian Taylor voltak. Ők írták és rendezték a Crank című filmet is, aminek Jason Statham volt a főszereplője.
Elmentem a válogatásra, és írtak rám egy szerepet a Gamer című fimben Gerard Butler főszereplésével. Ott összebarátkoztam a kaszkadőr koordinátorral, aki segített nekem szerepeket kapni, így kerültem be például a John Wick című filmbe is.
Egyszer csak ott voltam a forgatáson több száz statisztával, kaszkadőrökkel, színészekkel. Kezembe adtak egy fűrészt, hogy az lesz a fegyverem, és onnantól indult a filmes karrierem. Sajnos a filmben meghaltam, de megérte. Tulajdonképpen a ketrecharcnak köszönhetem a filmes lehetőségeimet.
Tehát akkor mondhatni, hogy köszönettel tartozol Chuck Liddellnek?
(Nevetve): Ha úgy vesszük, akkor igen.
Verekedtél még utána vagy, onnantól fogva csak a színészkedés maradt?
Abba kellett volna hagynom a verekedést és teljes erősséggel a színészkedésre kellett volna koncentrálnom, de ez nem így történt. Tudod milyen az amikor valaki felkel, eszik, edz, alszik, edz és így telik el az egész napja? Ez történt velem is, és ettől annyira kiégtem, hogy elvesztettem egy mérkőzést valaki ellen, akit még ha rossz formában is vagyok, le kellett volna tudnom győzni. Az edzőm, Winklejohn mondta, hogy újra át kellene értékelnem, hogy mit szeretnék – ekkor döntöttem úgy, hogy befejezem a ketrecharcot.
Furcsa, hogy amikor kapok egy telefont, hogy menjek filmbe szerepelni, az ugyanolyan érzéssel tölt el, mint amikor hívtak, hogy menjek verekedni. Most már teljes bedobással csak a filmvilágra koncentrálok, és külön színész tanárom is van. Sajnos amikor elmegyek egy válogatásra, ahova nagydarab, kopasz, “rossz arcú” embereket keresnek, én csak egy vagyok a sok közül, ugyanis a válogatáson általában mindenki megfelel a keresett karaktereknek. Pontosan ezért van az, hogy minden nap csinálok valami olyat, ami előrébb segít a színészi karrieremben.
Nem vagyok még annyira híres, és pont azért megyek el minden válogatásra (lehet az rövidfilm, nagyjátékfilm, nagy költségű, kis költségű, stb.)
Tehát akkor ezért vállaltad el a szerepet a Busy Day című filmben is?
Nem, a te filmedben azért, mert te adtál nekem először olyan szerepet, amiben nem verekednem kellett, vagy megölnöm valakit, vagy éppen meghalnom, hanem mert egy igazi színész szerepet ajánlottál fel. Tetszett, hogy én parancsolok a verőembereknek, és nem pedig én vagyok a verőember. Nagyon szeretem a kihívásokat és az is nagy kihívás volt, hogy oroszul kellett elmondanom pár mondatot. Nagyon örültem, hogy Deeboval es Quinton Aaronnal dolgozhattam együtt.
Mint korábban említettem, szerepeltem a John Wick-ben is, és a Busy Day hasonlított rá a stílusában. Egy sötét, fantasztikus karakterekkel teli, akciódús filmet kell elképzelni – amit én a legjobban szeretek.
Nem régen felkértek egy szerepre, ahol egy MMA bunyós lettem volna, de nem vállaltam el. Tudom, hogy sajnos be vagyok kategorizálva az agresszív verekedős típusba, de pontosan ebből szeretnék kitörni.
Vannak színészi felkéréseid a közeljövőben?
Igen, vannak. Most fejeztem be egy sorozatot Robert Rodriguez-zel, és van két felkérésem nagyon nagy büdzséjű játékfilmre is, de sajnos nem beszélhetek róluk. És persze a te következő filmedben is remélem, hogy kapok majd egy szerepet. (Nevet)
