Az egykori WKF junior világbajnok karatés immár felnőtt versenyzőként látogatott el a számára oly kedves seregszemlére. Most megosztja velünk tapasztalatait.
– Milyen érzés volt kívülről nézni az utánpótlás küzdelmeit? Előjöttek a régi kedves emlékek?
– Mindig szeretem nézni a fiatalok legjobbjait, hogyan küzdenek. Mellesleg a junior korosztályban versenyzők (18-20) már nem is olyan fiatalok, sőt! Közülük jó néhánnyal találkoztam már a kűzdőtéren ellenfélként. Természetesen ilyenkor nem másodlagos, hogy alkalmam van megfigyelni, hogy kik lesznek azok, akik a felnőtt mezőnyben is jók lesznek pár év múlva. Akik ezeken a versenyeken jól teljesítenek, általában a felnőtteknél is megállják később a helyüket. 
Egyébként pedig jó, nagyon jó érzéssel tölt el az a
tudat, hogy ezen a versenyen – amelyik korosztályos szinten a legnagyobb megmérettetés -, már én is álltam a dobogó legfelső fokán. A legutóbbi junior VB-n, 2001-ben én álltam ezen a bizonyos dobogón, de szerencsére idén, 6 évvel később, újra magyar versenyző szerzett érmet. A Kadet korosztályban Sturman Móninak
sikerült megszereznie a 3. helyet. Rajta kívül pedig három bronzmeccsünk is volt. Horvát Ottó, Metzger Szandra kadet, illetve Kun Peti a junior korosztályban küzdött éremért. Ez az előző évekhez képest mindenképpen pozitív fejlemény.
– Kiket tudnál kiemelni a nemzetközi mezőnyből, akikre hosszú távon érdemes lehet odafigyelni, illetve kik azok, akik a jövőben riválisaid lehetnek a felnőtt mezőnyben?
– A nemzetközi mezőnyben talán Iránnak, az olaszoknak, oroszoknak és a japánoknak van a legtöbb jó versenyzőjük, de ez nem meglepetés. Egyébként pedig nagyon kiegyenlített lett a mezőny az utóbbi pár évben. Néhány országból van 1-2 igazán kiemelkedő versenyző (japán, francia, olasz, iráni, lett, kazah, azeri, orosz, egyiptomi, görög, spanyol). Természetesen van néhány kimagasló tehetség, akik már a felnőttek közt is az érmekért harcolnak a versenyeken. Ilyen például az olasz Busa, a török Erkan, vagy a macedón Cvetkovski.
Az utolsó tanácsok a válogatott bemelegítése után
A kadetteknél és a lányoknál még előfordul egy egy kevésbé izgalmas mérkőzés, de a junioroknál már nagyon kiélezett a helyzet.
– A magyar csapat szereplését hogyan értékeled? Reális eredmény az egy bronz, vagy bravúr, netalán csalódás?
– Ahogy már az előbb említettem: jól szerepelt a magyar csapat, és az eredmény reális. Azt hiszem még 1-2 érem bennünk volt, de ne legyünk telhetetlenek! Ez az eredmény mindenképpen jó előjel a jövőre nézve.
– A torna szervezésével kapcsolatban milyen benyomásokat szereztél?
– A verseny szervezése a szokásos színvonaltól jóval elmaradt. A rengeteg ország és résztvevő miatt talán volt egy kis fejetlenség (83 ország, 1100 versenyző). Ez meglepő a törököktől, mert ők általában jó versenyeket rendeznek. A sportcsarnokban mindig teltház volt, de a programban leírtakhoz nem mindig tudták tartani magukat. Így nem sorolnám a jól szervezett versenyek közé.
Kiruccanás ide vagy oda, az edzés nem maradhat el…
– Most, hogy újra itthon vagy, mi a következő időszak programja számodra?
– Jelenleg folytatom az edzéseket – amiket kint sem hanyagoltam -, ugyanis a hétvégén szerepelek a Szerb Csapatbajnokság Premier Ligájában Belgrádban – az első osztályú Hajduk-OTP Bank csapatának vagyok az egyik idegenlégiósa, immárom második éve. Az első forduló most lesz, ahol a vezetőség jó szereplést vár a csapattól és egyben tőlem is, úgyhogy remélem minden jól
megy majd, csak úgy, mint az előző évben.
