Egy hajszál választotta el S. Kovács Ádámot attól, hogy Mexikóban a WKF világbajnoka legyen, ám az ezüstéremmel is feliratkozott a világ legjobb karatésai közé. A magyar küzdősport új csillaga olimpiai bajnok is szeretne lenni, s ezért akár a jelenleginél is többet dolgozna. S. Kovács szerint ugyanakkor a hazai rendszer hibás, mert nem biztosít megélhetést a sportág legjobbjai számára.
– Egy személyes dologgal kezdeném: téged S. Kovácsnak hívnak, de az édesapád, a nagyapád még Kovács. Mit jelent ez az S.?
– Igen, édesapám Dr. Kovács Endre, édesanyám pedig Salamon Éva. A családban ő az utolsó Salamon és nincs, aki tovább vinné a nevet. Hat-hét éve gondoltunk egyet, hogy felvenném a Salamon nevet. Az már nagyon hosszú lett volna, hogy Salamon Kovács, így maradt az S. betű. Kicsit nehéz volt hozzászokni, sőt, a mai napig előfordul, hogy Kovács Ádám néven szólítanak.
– Gondolom az S. Kovácsot könnyebb megjegyezni is. Arra gondolok, hogy amióta világbajnoki ezüstérmes karatés vagy, azóta talán ismertebb a neved, megismernek az utcán.
S. Kovács Ádám
– Nem jellemző, de nem is bánom. S ha ismerik is a nevemet, az sem a világbajnoksághoz köthető. Most ugyan elég sok megjelenésem volt, sokat forgott a nevem. Az utcán előfordul, hogy valaki nagyon néz, olyankor belenézek a tükörbe, hogy nincs-e rajtam valami, és ha nincs, akkor esetleg betudom annak, hogy megismert. A múltkor megállított a rendőr, kérdezte: “Mivel foglalkozik, Ádám?” Mondtam neki, hogy karate versenyző vagyok. Erre a társa kérdezte, hogy én vagyok-e az S. Kovács. Mondtam, hogy igen. Ennek ellenére megbüntettek… Nem is vágyom rá, hogy az RTL Klub vagy a TV2 éjjel-nappal engem nyomasson. Így tudok sportoló maradni és nem közéleti személyiséggé válni.
– Elégedett vagy az ezüstéremmel?
– Elégedett vagyok, persze van bennem egy apró tüske. A napokban láttam először a mexikói meccseim vágatlan felvételeit, s amikor a döntő hosszabbítását néztem, egy kicsit összeszorult a szívem. Hajszálon múlt az arany, s ezt bánom, viszont azt tudom, hogy legközelebb nem elégszem meg az ezüsttel. A verseny után olyan emberek jöttek oda gratulálni, és mondták azt, hogy két év múlva én leszek a világbajnok, akikről nem is mertem álmodni. Szép dolog az érem, de az számít igazán, hogy a világ legjobbjai elismernek. Azt kell, hogy mondjam: a VB jól sikerült, s ez annak köszönhető, hogy nagyon komoly felkészülés van mögöttünk. Így ezúton is szeretném megköszönni az edzőmnek, Zallel Lászlónak a munkáját. Ugyanígy Rebicek Gerdnek, a válogatott edzőnek is nagy szerepe volt az eredményben. Persze köszönet illeti a szüleimet is, és mindenkit, aki kiállt mellettem és bízott bennem.
– Feltételezem, ez erős motivációz is jelent.
– Abszolút. Igaz, hogy itthon is sok szakértő mondta, hogy nagyon jó vagyok, és világbajnok leszek, de amíg nem érem el, addig csak akarni lehet ezt. Addig van némi kétely bennem, hogy azért ez nagyon nehéz. Az, hogy most döntős voltam, nagy löketet adhat. A 2001-es junior VB-győzelmem óta felnőtt világversenyen nem szereztem érmet. Kétszer is voltam a legjobb négy között; az volt a legrosszabb érzés, amikor a döntőbe jutásért mentem és kikaptam, majd a bronzért vívott meccsen is kikaptam. Ráadásul többször egymás után.
– Gondolom, már a falat kapartad.
– Persze. S tudod, ez kihat a többi versenyre is. Ezúttal is Mexikóban, amikor odaálltam az elődöntőre, bennem volt, hogy ezt most nem szúrhatom el, mert akkor lemaradhatok a bronzéremről is.
– Korábban azt nyilatkoztad, hogy szeretnél olimpiai bajnok is lenni. Tekintve, hogy a karate legközelebb 2012-ben lehet olimpiai sportág, amikor te 31 éves leszel, hát…
– Mindenképpen célom, hogy ha a karate olimpiai sportág lesz, akkor én is kijuthassak, de nem tudom megmondani, mi lesz még addig. Jövőre lesz a tenerifei Európa Bajnokság, amire szintén szeretnék felkészülni, ezen kívül természetesen minél több versenyen részt szeretnék venni. Nyolc év azonban nagy idő, addig sok minden történhet. Ugyanakkor motivációt jelent, hogy kijuthatok egy olimpiára.
– Ez viszont azt jelenti, hogy a következő nyolc évben is ugyanilyen intenzitással kell edzened.
Edzőjével, Zallel Lászlóval
– Így van. Vagy még jobban, hiszen az mind erkölcsileg, mind anyagilag többet jelent. De ez nem probléma, mindig rá lehet kapcsolni egy kicsit jobban. Hét éve vagyok válogatott, évente 15 versenyen veszek részt, de még mindig nem nevezném magamat rutinosnak. A versenyzéshez már hozzászoktam, ma már kevésbé izgulok egy megmérettetés előtt, de hosszú még az út. Minden versenyzőt el lehet helyezni valahol, így engem is. Rólam azt tartották, hogy bárkitől ki tudok kapni, viszont bárkit meg tudok verni. Ha jó napom van, mindenkit megverek, ha rossz napom van, bárkitől ki tudok kapni. Az Európa Bajnokságon majd mindenki engem akar megverni, figyelembe véve, hogy a VB-döntőben egy venezuelai volt az ellenfelem, ami azt jelenti, hogy elvileg Európában jelenleg én számítok a legjobbnak.
– Klima Zsuzsa azt mondta, hogy az EB egy kicsit nehezebb is, mint a VB, mert az európai karatésok a legjobbak, míg a VB-n összekerülhettek “világvégi futottak még” kategóriás karatésokkal is.
– Én másképp hangsúlyoznám: aki az EB-n érmes tud lenni, annak nagyobb az esélye, hogy a VB-n is érmes legyen. Ugyanakkor ennek van egy olyan hátránya is, hogy szembekerülhetünk egy általunk ismeretlen dél-amerikai versenyzővel, aki elképesztő dolgokra képes. Nekem legalábbis a világbajnokságon hátrány volt, hogy a venezuelai versenyzőből nem tudtam felkészülni. Nehézséget jelenthet az is, ha egy kevésbé képzett versenyzővel kell megküzdenem; én jobban tudok küzdeni az ügyesebbek ellen.
– Mert a képzetlenebb kiszámíthatatlanabb?
– Persze. Aki ügyes, arról tudom, hogyan reagál.
– Idehaza versenyezni kihívás még a számodra?
– Magyarországon csak a magyar bajnokságon indulok el, vagy ha itthon vagyok, a Budapest Openen is. Nem azért, mert nagyképű vagyok, de itt már nem kell bizonyítanom. A fenti kettő kivételével inkább nemzetközi versenyekre járok, különböző hazai kupák megszerzése már nem motivál. Az utóbbi néhány évben nem nagyon szereztem érmet világversenyen, ennek az az oka, hogy ezeken a világ legjobb karatésai indulnak el. Itt aztán vagy sikerül, vagy nem; hiszen a világbajnokságon nem lehetsz mindig első. Ez most megváltozott, érmet szereztem, és ez a motivációmat is megdobta, noha nem voltam motiválatlan előtte sem.
– A lányok – Tóth Beatrix és Klima Zsuzsa – azt mondták, te valóban fanatikus vagy.
– Akik ismernek, tudják, hogy rosszul érzem magam, ha nem annyit edzem, amennyit megkövetelek magamtól.
– Miből ered ez a fanatizmus?
– Nálunk ez családi vonás. A szüleim is látástól vakulásig dolgoznak. Amit szeretünk, azt maximálisan csináljuk. Nekem ráadásul szerencsém is van, mert megtehetem azt, hogy azt csináljam, amit szeretek. Rengeteg ember van, akinek erre nincs lehetősége.
– Az anyagiakra gondolsz?
– Arra is, de én úgy gondolom, hogy szép karate-pályafutást kevésbé jobb körülmények között is el lehet érni. Vannak bizonyos megélhetési források. A legszerencsésebb persze a tanulás, nem véletlenül tanultam én is. Most végeztem közgazdász szakon egy angol üzleti főiskolán.
– Jól gondolom, hogy a közgazdász diploma talonban marad?
Feltételezem, hogy ha majd befejezed a versenyzést, akkor is a karatéval szeretnél foglalkozni.
 Klima Zsuzsával |
