Recept: Hogyan értsük meg a Fülöp-szigeteki harcművészet lényegét?

 

Amikor egy képzett filippínó harcos bottal harcol, a támadó és védekező kombinációk egybefüggő kivitelezése közben kiiktat minden felesleges mozdulatot. Ha éllel rendelkező fegyvert forgat, ugyanezeket a bottal elsajátított irányelveket követi.





Nem véletlenül vallja sok arnis mester, hogy ugyanúgy kell gyakorolni bottal, mintha kést, vagy kardot forgatnánk. Bár ez a nézet nem minden esetben helyes. A legjobb edzéstippek és küzdőmozdulatok a harcművészet mindkét aspektusára egyaránt vonatkoznak. A következő nyolc tanács egyaránt érvényes botos, vagy késes küzdelemnél. Követvén az alábbi tippeket, lényegesen javíthatjuk a bot- és késtechnikánk hatékonyságát.

 

 

Amikor hagyományos markolatú kést, vagy kardot tartunk kezünkben, a penge mindig öklünktől kifelé nézzen! Ezért amikor botot használunk, akkor is annak “elülső” részével üssünk! Ennek két előnye van: fejleszti a “penge-érzést”, másrészt a markolat a tenyerünkbe vezeti el az ütéskor fellépő erőhatást, nem pedig az ujjainkba – így csökken a fegyver elejtésének lehetősége.

 

 

A legtöbb fegyver alapú rendszerben az “élő kéz” – amelyik nem tart fegyvert – fontos szerepet kap. Sok mester egyenesen azt mondja, hogy az “élő kéz” technikái ugyanolyan fontosak, mint maga a fegyver forgatása. Amikor az “élő kéz” potenciáljának maximalizálására összpontosítunk küzdelem folyamán, ne arra használjuk üres kezünket, hogy megragadjuk ellenfelünk botját!







Próbáljuk csak meg ezt kard esetében, és rájövünk, hogy miért!
Ez a tanács vonatkozik a lefegyverző és elhárító mozdulatsorokra is. Míg ezek a módszerek hatásosak tompa eszközök ellen, ha ellenfelünk éles kardja ellenében alkalmaznánk, könnyen megválhatnánk néhány testrészünktől. Ha elhárító, vagy lefegyverző technikát használunk, akkor irányuljon az az ellenfél karja ellen. Persze van kivétel. Ha kard, vagy machete ellen kell megvédeni magunkat, akkor néha elkerülhetetlen, hogy tenyérrel odacsapjunk a lesújtó pengére (persze nem az élére, hanem a lapjára). Ha így cselekszünk küzdelemben, akkor 50-50% esélyünk van arra, hogy a penge lapját sikerül eltalálnunk. Azonban ha nincs szerencsénk és vágás ér minket, akkor sem olyan komoly többnyire, mint ha védekezés nélkül talál el minket.

 

A legtöbb “sumbrada” mozdulatsor, melyet a filippínó harcművészet-ben oktatnak az ügyesség fejlesztésére és a küzdő mozdulatokhoz való hozzászoktatásra szolgál. Azért, hogy ne korlátozzuk saját fejlődésünk, esetenként bot-bot elleni, vagy kéz-kéz elleni párharcokat cseréljük vegyes kombinációkra! Próbáljunk például puszta kézzel kés ellen, vagy késsel bot ellen küzdeni! Rövid időn belül sokkal jobban fogunk tudni vigyázni testünkre és megtanuljuk, milyen univerzális mozgásokra vagyunk képesek.
Edzéseken próbáljunk bottal hárítani késes támadássort, majd eldobva a botot puszta kézzel is próbálkozzunk! Amellett, hogy életszerű, biztonságos körülmények között tehetjük próbára képességeinket és megtapasztalhatjuk milyen veszélyesek is valójában a fegyverek és csak akkor forduljunk szembe velük, ha nincs más alternatívánk.

 

A fegyverek elleni védekezés a harcművészetek egyik legfontosabb aspektusa. Az ok egyszerű: a modern törvények gyakran tiltják a jó fiúknak – mint mi – a fegyverviselést – a rossz fiúk persze fütyülnek



a törvényre -, és még ha van is nálunk, semmi sem garantálja, hogy idejében használni tudjuk.

Éppen ezért nagy figyelmet kell fordítani az utcai trükkök ismeretére, különösképp a fegyverek elleni védekezésre! A felkészülés legjobb ideje az edzés. Puszta kézzel állunk szemben egy ellenféllel, aki vagy tart magánál fegyvert, vagy nem. Folyamatosan tartsuk figyelemmel a kezeit! Ha eltakarja őket előlünk, akkor valószínűleg fegyvert rejteget, és meg akar lepni minket. Az éberség és a fegyver elleni pusztakezes tudásunk tarthat bennünket életben. A legjobb filozófia: lepjük meg ellenfelünket azzal, hogy reagálás helyett rajtaütésszerű támadást alkalmazunk.

 

Mivel a késes támadások általában közelről indulnak, meg kell tudnunk ragadni fegyveres támadónkat. De emlékezzünk! Egy éles fegyverrel felszerelt támadóval birkózni nem ugyanolyan, mint versenyen, vagy edzésen. Ha valakinél kés van, ha egyszer közel került hozzád, másodpercek alatt befejeződik a harc – általában az egyik, vagy mindkét fél súlyos sérüléseivel.

Hosszú távú feladat: amikor kés-, vagy bot-támadás ellen tréningezünk, akkor mindig törekedjünk a megfelelő távolság fenntartására köztünk és a támadónk között! Ebből a helyzetből indíthatunk ellentámadást. Cél: kumulatív kárt okozni támadónkban. Ha túlságosan agresszív az illető, számítsunk arra, hogy szükség lesz közelharc és birkózó tudásunkra! Ha fegyvertelenek vagyunk, akkor nagy valószínűséggel dulakodnunk kell. Maradjunk ütéstávon kívül, ameddig csak lehet – ezzel megzavarván a támadót -, majd gyorsan kerüljünk közel hozzá! Az elsődleges feladat a fegyver kontrollálása és semlegesítése, ezután következik az ellenfél.

 

Egy népszerű késes mondás szerint a vágás megsebesít, míg a szúrás megöl. Az utcai késelések 80%-a vágás, de a legtöbb halált többszörös szúrások okozzák. Nyilvánvaló, hogy meg kell tanulnunk, hogyan védekezzünk a vágó mozdulatok ellen, de nem a döfés-elhárítás gyakorlásának rovására!
Igazolásul egy tény: George Silver, angol kardmester mondta egyszer, hogy a kard művészete a vágás és szúrás tudományában rejlik, de párbajban a (szúró) párbajtőr bizonyul a leghatékonyabbnak.

 

 

Vágó mozdulatok gyakorlásakor ne csak teljes erővel végrehajtott csapásokat végezzünk! Annak ellenére, hogy vannak kitűnő technikák, melyeknek megvan a maguk helye a küzdelemben, “éleznünk” kell a szelő és hasító ismereteinket is! Amikor fegyverünk eltalálja a célpontot, húzzuk vissza azt testünk felé mindaddig, míg az érintkezik ellenfelünk testével! Ez maximalizálja – tompa tárgy esetén a fájdalmat, éles fegyver esetén a vágás mélységét. Magyarul: néha a fatörzs fűrészelése hatékonyabb, mint a hasogatása.

 

A harc bizonytalan és kaotikus. Ellenfelünk nem fogja állva várni,



hogy szurkáljuk és vagdossuk. Ezért nem számít, botot vagy kardot forgatunk, nem szabad elbíznunk magunkat, hogy minden technika működni fog!

 

A legjobb mód, ha felkészítjük magunkat a harc bizonytalanságára. Tanuljunk mozdulatsorokat, ne pedig mozdulatokat! A leghasznosabb módszerek: párviadal, full-kontakt küzdelem, célpont-támadás, kontrollált szabadstílusú edzés több ellenfél ellen, illetve komplex mozgásfo-lyamatok gyakorlása.

Szimuláld a káoszt az edzésen, így nem veszel el a káoszban harc esetén!