Magyarországon két szervezete van a taekwon-dónak. A World Taekwon-do Federation (WTF) rendszerében élők olimpiai sportágot űznek – minden nagyobb nemzetközi szervezet őket ismeri el. A másik az International Taekwon-do Federation, amely leginkább egy társadalmi szervezetre hasonlít; teljesen eltérő szabályrendszer, versenyrendszer. A budomagazin Patakfalvy Miklóssal, a WTF Magyarország elnökével készített egy elemző és egy előrenéző beszélgetést.
– A WTF Magyarország milyen évet zárt tavaly?
– Sajnos, azt kell mondjam: összességében csalódott vagyok a 2004-es évet illetően. A tavalyi év meghatározó eseménye, az olimpia, számunkra – edzők és versenyzők – számára csupán televíziós élmény volt. A 2003-ban kezdődött kvalifikációs időszak alatt nem sikerült olimpiai kvótát szereznünk, így az Athénban tatamira lépő európai versenyzők között nem lehetett magyar.
Patakfalvy Miklós
 |
– Miért történhetett így?
– Az eredménytelenség számos negatív tényező együttes következménye. Egyik kvóta-esélyes férfi versenyzőnk, Salim József először sérülés miatt kénytelen volt kihagyni a világbajnokságot, majd a decemberi bakui kvalifikációs verseny előtt kiújult egy régi sérülése. A helyére nevezett versenyző pedig nem “nőtt” még bele a súlycsoportba, ráadásul rögtön az első körben a későbbi győztessel meccselt – sikertelenül. Másik reménységünk, Tóth Balázs a horvát bajnokságon, két héttel a kvalifikációs verseny előtt sérült meg. Két olimpiai részvételre esélyes női versenyzőnk közül az egyik lány nem vállalta a felkészüléssel járó emelt szintű munkát, a másik lány pedig nem megfelelő hozzáállást tanúsított, így elszalasztotta a nagy lehetőséget.
– A balszerencsét vagy a rossz felkészülést okolja?
– Is-is. Minden versenyzőnek tudomásul kell venni, hogy csak az alázatos, kitartó munka hozhat eredményeket. Ez már nem harcművészet, hanem élsport. Egy teljes négy éves olimpiai ciklust kell alárendelni a felkészülésnek. Szövetségünk nehéz körülmények között működik; komoly támogatók híján nem tudjuk felvenni a külföldi szövetségekkel a versenyt számos területen. Említhetném az edzőtáborozást, az infrastruktúrát, az utazásokat, vagyis a leginkább pénzt igénylő területeket. És persze a tömegbázis hiánya is érzékenyen érint bennünket, gyakorlatilag amatőr körülmények között végzünk profi munkát.
Tóth Balázs meccsel
|
– Vagyis kevesen látnak fantáziát a sportágban?
– Úgy fogalmaznék, hogy a mostani anyagias világban nehéz perspektívát nyújtani abban a sportágban, ahol ma sajnos edzőnek, (él)sportolónak saját pénzét kell költenie azért, hogysportágát gyakorolhassa. Ebben a helyzetben minden kis részlet óriási jelentőséggel bír. Ha a relatíve kevés versenyző között akad tehetség, aki szorgalmas, kitartó, ellenáll a mai kor kísértéseinek (plázák, játéktermek, diszkók, drogok stb.) akkor is előfordulhat – mint sajnos előfordult velünk 2004 folyamán többször is – hogy egy összeszedett sérülés a cél előtt feladásra kényszerít. Természetesen mi, a szakma sem vagyunk hibátlanok. Ha egy élsportoló nem talál motivációt az olimpiai felkészülésben, akkor abban valamennyire az edző is hibás. Akkor is felmerül a felkészítő felelőssége, ha eredményes versenyzők “elszállnak” arészsikerektől, és fontos, nemzetközi megmérettetésen saját nagyképűségük áldozatává válnak. Sajnos ez is előfordult, junior szinten, Koreában.
– Miben látja a megoldást?
– Azon vagyunk, hogy a jövőben elejét vegyük a hasonló eseteknek, és fel se merülhessen szakmai felelősség, hiba. Szeretnénk lehetőségeinkhez képest mindent biztosítani az arra érdemes sportolóknak, hogy mindig kihozhassák magukból a maximumot. Azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy nincs annál szomorúbb, mint ha egy tehetség elkallódik, vagy nem futja be azt a versenyzői pályafutást, amely benne van. Ennek szellemében a közelmúltban átalakult a taekwon-do válogatott szakmai menedzsmentje. Bár voltak részsikerek, fontos versenyeken nem sikerült számottevő eredményt felmutatni, ezért Donát Marcell a junior válogatott után a felnőtt csapat felkészítését vezeti. Az ő helyét pedig Kiss Tamás veszi át az utánpótlásnál.
– Milyen fontosabb események, versenyek várnak Önökre 2005-ben?
– Alig két hónap van a bakui junior Európa-bajnoksáig. A keret már nagyjából összeállt. Három női és egy férfi versenyzőt indítunk. Sajnos az eredetileg nevezett férfi versenyzőnk tanulmányi okok miatt lemondta az indulást; az őt helyettesítő személyéről még nem született döntés. Áprilisban felnőtt világbajnokságot rendeznek Madridban. Itt szintén 3-4 sportoló képviselheti színeinket. Ők 2004. második félévében mutatott teljesítményük alapján nyertek jogot az indulásra. Július elején rangos kadett nemzetközi verseny előzi meg az idei “nagy durranást”, az Universiadét. Itt terveink szerint 2-3 versenyzőt indítunk az esemény programjában második alkalommal szereplő taekwon-do versenyen.
Hwarang Festival
San Jin Han és Patakfalvy Miklós
|
– Milyenek az esélyeink?
– Nem túlzok, ha azt mondom, érmeket várok. Rajkai Gábor két éve 5. lett, s azóta sokat fejlődött. Tóth Balázs és Varjasi Viktor szintén odaérhet a dobogóra.
– Gondolom az ősz sem a pihenés jegyében telik majd…
– De nem ám! Októberben irány Riga! Felnőtt Európa-bajnokság lesz Lettországban.
– Két világverseny egy évben… Nem rossz…
– Idén először fordul ez elő a sportág történetében. Az amúgy is fokozott terhelés mellett ez plusz igénybevételt jelent a versenyzőknek. Emiatt egyébként számos nemzeti szervezet hangot is adott tiltakozásának. S ne feledkezzünk meg a jónéhány hazai versenyről, az országos bajnokságról sem, ahol szintén helyt kell állni majd a taekwon-dósainknak!
– Ha találkozna egy jó tündérrel, mit kívánna a 2005-ös évre?
– Két kívánságom lenne. Növekedjen a hazai taekwon-do tömegbázisa és sikerüljön 2-3 értékes érmet begyűjteni nemzetközi versenyeken.
Comments
comments
