Páros edzés és japán számolás a karatéban

Minden partnerrel végzett karate gyakorlatnál, amikor a támadást, vagy a blokkolást gyakoroljuk kövessük a fő szabályokat:

 

– a támadó fél az instruktor vezényszavára mozdul
– a blokkoló fél csak a támadás megkezdésekor mozdul

 

Páros tréning

Páros gyakorláskor, például Ippon Kumiténél, a támadónak kinevezett személy hagyományos készenléti állásban (Chudan No Kamae – középszintű küzdő testtartás), vagy természetes küzdő pozitúrában (Shizen dachi no kamae) helyezkedik el.

A blokkoló személy általában szabályos készenléti állásban várja a támadást, ami stílusonként változó lehet.
 

 

Ha olyan új karate-technikát gyakorolunk, amelyben még egyik fél sem jártas, akkor az első néhány ismétlést lassú ütemben végezzük. Amikor már biztosak vagyunk abban, hogy partnerünk megfelelően, sérülésveszély nélkül tudja védeni támadó mozdulatainkat, fokozhatjuk a mozdulatsor sebességét és az ütések, rúgások erejét.      

 

Esetenként a védekező személy már beállt abba az irányba, amerre blokkolás után mozdulni fog. Ilyenkor a támadónak nem szabad alkalmazkodnia. Ha már egyszer elhatároztuk, hogy a hasi idegközpontot támadjuk, akkor maradjunk a célon! Rögzítsük a célpontot abban a pillanatban, amikor agyunk kiadja a parancsot támadásra! Ne kövessünk mozgó célpontot, ha már elkezdtük a támadást! (Mert nem tudhatjuk, hol köt ki az ellenfelünk). Ha védekező ellenfelünk az ismétlések között változtatja a távolságot, akkor korrigáljunk gyorsan mielőtt elindítjuk a támadást! Semmiképp ne feszítsük túl lábizmainkat, ily módon kivitelezve egy valószínűtlen támadó mozdulatsort!

 

 

A gyakorlatot indító utasítás után ne üssünk egyből teljes erővel és sebességgel! Ne támadjunk megvadult bikaként! Ne üssünk határozatlanul, mert a partnerünk nem tud blokkolni, mivel nincs mit.

 

 

Csak akkor mozduljunk, ha már támadónk is megindította a mozdulatsort! Vagyis ne indítsuk meg a védekező akciót, mielőtt a támadás bekövetkezett volna! Amikor az ellenfelünk támad, védjük a támadást akkor is, ha kaptunk az instruktortól erre vonatkozó utasítást vagy sem!
Minden támadást blokkoljunk, függetlenül annak intenzitásától – mindent vegyünk komolyan!

 

Gyakori hiba az új tanítványoknál, hogy, amikor meghallják az instruktor utasítását, korán megkezdik a védekező mozdulatsort, még ha a támadó nem is mozdult meg. Nyilvánvaló, hogy az így kivitelezett védő technika nem hatékony. Ha az instruktor számolására indítja a mozgást a védő, akkor a támadó, aki esetleg késve indítja a támadó mozgást, lekésik. Ilyenkor vagy megpróbálja befejezni a mozgást, és oda üt ahová kellett volna – nehezen kivitelezhető -, vagy figyelmen kívül hagyja a védő mozgását, és befejezi a támadást mintha mi sem történt volna – ez viszont sérülésveszélyes.     

A figyelünk a fent leírtakra, akkor hatékonyan tudunk edzeni, nem esünk ki az instruktor által diktált ritmusból.

Egy-kettő-három… 

Ha már ritmus! Ismerkedjünk meg a japán számokkal és a számolás fontosságával a tréningen!

 

A legtöbb karate stílusban a technikákat tízszer ismételjük meg gyakorlásképp. Általános gyakorlat (és hagyománytisztelet), hogy a dojokban világszerte japánul számolnak. Éppúgy, mint a meghajlás, a japán számolás is a karate jellemzője.

 

Tanítványként meg kell tanulnunk japán módra számolni. Eljöhet az az idő, amikor hangosan számolva tanítványainknak adjuk az ütemet. Tehát nem árt, ha nem csak a mester tud japánul számolni.

 

A karate tanításánál eredeti japán szavakat használunk, csak úgy, mint a számolásnál. Az alábbi szavak felsorolásánál ügyeljünk arra, hogy az “Ichi” szó második felét elfojtva kell kiejteni, így inkább hangzik “itch”-nek. “Roku” pedig inkább “Rak”-nak hangzik.

Hagyományosan a Kihon-ban (alaptechnikák tréningje) a tanítványok Ki-Ai kiáltása a tizedik ismétléskor hangzik fel.

Páros gyakorlatoknál – például Ippon Kumite – a technikák ereje és sebessége fokozatosan nő. Az ötödik ismétlésre (néhol a harmadikra) hangzik fel a Ki-Ai.

 

 

 

Instruktorként megtapasztaljuk, hogy japánul számolni és bemutatni egy technikát, mindeközben figyelemmel kísérni a tanítványokat – bizony nem egyszerű feladat. Könnyen kifulladhatunk, kifogyhatunk a levegőből egyik pillanatról a másikra.

 

 

Végezzük a gyakorlatokat lassan és számoljunk a mozdulat kivitelezése előtt! A tanítványok csak akkor mozduljanak (technika mozdulatsoránál), ha meghallják a számolást! Addig ne kezdjünk el mozogni, míg ki nem mondtuk a parancsot!

 

Tíz ismétlés elvégzése nem versenyfutás az idővel. Nincs semmi értelme gyorsan végigszaladni a gyakorlatokon. Minél lassabban csináljuk a gyakorlatokat, annál könnyebb koncentrálni a helyes kivitelezésre, erőre és pontosságra.
S ez az, amit meg akarunk tanítani a tanítványoknak.