Páncélban vívni a homokban

 

Németi Attilával a Santa Clara-i világbajnokságon ismerkedtünk meg még 2000-ben – idézi fel a kezdeteket Bárány Tibor, a Budapest Főnix Kendo és Iaido Klub vezetője. – Attila a nyolcvanas években költözött ki Amerikába. A világbajnokságon látott minket versenyezni, odajött hozzánk, váltottunk néhány szót. Aztán eltelt pár év, és egyszer csak megjelent Attila boguval a kezében, hogy jött hozzánk edzeni. Attilán keresztül a Chuo dojóval nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki, majd idővel szinte magától értetődővé vált, hogy a két klub szorosabbá fűzné a kapcsolatát, és így egy testvérdojói kapcsolat jött létre közöttünk.

 

2008-ban küldtük az első főnixes csapatot kísérleti jelleggel Los Angeles-be, akkor Bress Bálint és Demény Győző utazhatott ki a Németi Attila által szervezett edzőtáborba. Tudatosan fiatal és tehetséges versenyzőket küldtünk ki a Los Angeles-i dojóba. Természetesen, az Attila által összeállított programon kívül a fiúk ellátogattak dél-kaliforniai erős kendóklubjaiba, hogy minél több kendós tapasztalatot szerezzenek és hozzanak haza.

Az eredmény nem is maradt el – tudjuk meg Bárány Tibortól, aki sorolni kezdi, milyen kézzel fogható gyümölcsei vannak az együttműködésnek. – Bress Bálint része volt 2009-ben a junior kendó-válogatottnak és Győző az idei férfiválogatottat erősíti. Továbbá a tavalyi debreceni EB-n második helyezést elért junior csapatot főnixes tagok – Szegőfi Ákos, Suba Gergely, Zalka Márton – alkották, akik már szintén voltak kint a Los Angeles-i edzőtáborban. 2008 óta minden évben lehetőségünk van arra, hogy a Chuo Kendo Dojóba ellátogassunk, és természetesen a Chuo dojo kendósai is ellátogatnak hozzánk. A Chuo dojo vezetője, a 7. danos Shikai mester már két alkalommal tanított nálunk, és idén is várjuk a Chuo Dojo delegációját az áprilisban immár 18. alkalommal megrendezésre kerülő Sakura Kupára.

 

 

Attila egy kondicionáló edzéstervet állított össze. Ez abszolút nóvum volt a kendóban, hogy valaki rendszerezetten egy cél érdekében próbálta a testet formálni és ezzel a teljesítményt növelni – feleli Bárány Tibor arra a kérdésemre, hogyan egészíti ki Németi Attila edzésterve a kendóedzéseket.

 

Attila tulajdonképpen egyfajta kondicionáló rendszert szeretne belevinni a kendó oktatásába – folytatja Bárány Tibor. – Attila a kendót elsődlegesen mint mozgást nézi. Nekem tetszik, hogy nagyon egyszerűen próbálja megközelíteni a kendót. Hogyan lehet jobban vágni. Hogyan lehet a testünket minél jobban, hatékonyabban használni a kendóban. 

 

Japánon és Koreán kívül a kendó amatőr sport, ezért nagyon nehéz speciális edzésprogramot írni az átlagkendós számára – magyarázza Gasparin Szabolcs 4. danos többszörös válogatott, aki a Főnixben a felnőtt kendókákat tanítja. – Egy ilyen edzésprogram megkívánja a fegyelmezettséget, a kitartást, és a szinte minden edzésen való részvételt. Ez egy amatőr sportoló részére nagyon sok lemondással jár, nem beszélve az anyagi terhekről.

 

A merítés kicsi – tér vissza Bárány Tibor az előző gondolatmenethez. – Csak nagyon jó emberekkel, úgymond favoritokkal lehet szigorúbb edzésprogramot végigvinni. Most, hogy Szabolcsék készülnek az EB-re, heti öt alkalommal van esténként nekik edzés, és heti háromszor erőnléti edzés hajnalban. Ezt kevés ember tudja bevállalni.

 

Az edzőtábor lényege, hogy kiszakadjunk egy szokásos rendszerből, és kompaktan, sűrítve kapjuk meg, amit az edzéseken egyébként kapunk. Ha idegen környezetben vagy, akkor felfokozottan érzékeny vagy befogadni a tanítást – mutat rá Bárány Tibor arra, hogy milyen előnnyel jár egy ilyen edzőtábor a résztvevők számára. – Az emberek mobilak, idemennek, odamennek, keverednek a kultúrák. Ma már egy magyar gyerek egy japántól tanulja meg Amerikában a kendót. Akik kimehetnek az edzőtáborba, azok a kendón kívül egy olyan kulturális jelenséggel találkoznak, ami felé halad a világ, és ennek a megtapasztalása kihathat az életükre és a személyiségükre is.

 

A hároméves tapasztalat azt mutatja, hogy minden egyes tanulónk, aki részt vett egy ilyen edzőtáborban, sokkal nyitottabb lett a világra – teszi még hozzá Bárány Tibor. – A kendón túl menően az angol nyelvi tapasztalat egy olyan tudással ruházza fel őket, ami hosszú távon is meghatározhatja az életüket. 

 

 

Valójában el kell különítenünk azokat az edzéseket, amiket Attila a Chuo dojóban tart, illetve ezt az edzőtábort – igyekszik Gasparin Szabolcs rávilágítani arra, hogy miben különböznek Németi Attila edzőtáborai a hagyományos kendóedzésektől. – A dojós edzések a Chuo Klubban is többnyire a hagyományos gyakorlatokra épültek, de a ránk való tekintettel Attila erre az időszakra a mi céljainknak megfelelően tervezte meg az edzéseket.

 

A dojós edzések mellett délelőttönként Attila farmján is voltak edzések. A reggeli fizikális edzés nyolckor kezdődött és fél tizenegyig tartott. Kifejezetten a kendóra szabottan fejlesztett bizonyos képességeket – vázolja Gasparin Szabolcs egy napjukat. – Amikor este olyan dojókba látogattunk, ahol több válogatott is volt, délutánonként nem vívtunk, hogy este ne legyünk annyira fáradtak és minél jobb erőnlétben legyünk, hogy többet tudjunk tapasztalni és tanulni. A Chuo Klubban fixen heti két edzés volt, de ezen felül heti kétszer más dojókba is ellátogattunk. Ilyenkor mindig konkrét emberekhez, lehetőleg a jelenlegi vagy az ex-válogatott tagjaihoz mentünk vívni.

 

Nagyon erős vívók, de nem európai, hanem japán stílusban vívnak – próbálja Gasparin Szabolcs körbeírni azt, hogy van-e kézzel fogható különbség az európai vívók, és az amerikai vívók között. – Itt erősebben vívnak, mondhatni minőségi különbség van az európai és az amerikai vívóstílus között. Voltak olyanok, akik nem erősebbek fizikailag, vagy technikai tudásban, sőt nem is régóta vívnak, mégis koncepcióban erősebbek voltak, ez például az ipponra törekvés módjában nyilvánult meg. Egy erős technikai tudású európai nem biztos, hogy jó stratégiával vív.

 

Nyomás alatt kell vívni – teszi hozzá némi gondolkozás után Gasparin Szabolcs. – Csak amikor hazajössz, akkor érzed, hogy mekkorát fejlődtél. Erősebb vívókkal szemben kell próbára tennie magát az embernek, mert akkor jöhetnek ki a hibák. A vívás után elmondják, hogy mit látnak rajtad, mit kell javítanod. Ha ütközteted az energiád, akkor lehet kihozni belőled, ami benned van.

 

Amikor este nem mentünk el más dojókba – folytatja Gasparin Szabolcs -, akkor délutánonként speciális edzéseink voltak. Például a homokban teljes páncélban vívtunk. Ez erősíti a láb minden kis izmát, és utána amikor nincs ellenállás bent a teremben, akkor felszabadul az ember talpa. A homoknak nagyobb az ellenállása, gázolni kell benne.
 

Nem csak a homok volt újszerű, hanem hogy szabad levegőn vívtunk – jegyzi meg Szegőfi Ákos, aki 17 évesen a junior kendó EB-n második helyezést ért el csapatban 2010-ben. – A homokban sokkal nehezebb edzeni, de a szabad levegőn való edzés is meglepően megterhelő volt. A homokban nagyobb erő kellett, hogy mozogjunk. A padlón ugyanezt az erőt alkalmazva gyorsabbak, robbanékonyabbak voltunk.

 

Nem csak az edzések voltak mások, hanem a beszélgetések is – teszi hozzá az 1. danos Ákos. – Olyan dolgokról beszélgettünk, ami versenyen segíthet – idézi fel a Németi Attilától hallottakat. – Most ami elsőre eszembe jut, hogy például mindig meg kell nézni az ellenfeleket vívás közben. Vagy hogy inni kell a versenyeken, de nem mindegy, hogy mit. Beszélt arról is Attila, hogy milyen gyakorlatokat kell verseny előtt elvégezni, hány hétig kell előtte pihenni, hogyan kell hasznosan pihenni, hogyan kell egyáltalán egy versenyre felkészülni. Voltak olyan beszélgetések, amik segíthetnek abban, hogy versenyen egy kicsit jobban helyt álljon az ember. Sok mindent mondott az alázatról, ahogy a dolgokhoz kell hozzáállni.

 

Attila tudatosan építi fel a versenyre való felkészítést – fűzi hozzá Demény Győző 2. danos kendóka, aki 21 évesen lett az idei férfi kendóválogatott tagja. – Személyenként eltérő, hogy hogyan használd a szervezetedet, hogy a legjobb formádat hozd, és Attila személyenként tudja elmondani, kinek mire van szüksége.

Borzasztó sokat jelentett számomra, ha specifikusan csak az én kendómra, az én gyengeségeimre figyelnek – teszi hozzá Szegőfi Ákos. – Kis létszámú csoportban ez nagyon megnyomja a fejlődését az embernek.

 

 

Nem kellenek érmek, vagy versenyek – hallom a meglepő választ Bárány Tibortól kérdésemre, hogy milyen eredményeket kell ahhoz felmutatnia a tanítványoknak, hogy kiutazhassanak egy intenzív háromhetes edzőtáborba Los Angeles-be.

 

Én semmi mást nem nézek az emberekben, csak a motivációt – folytatja Bárány Tibor. – Lássam, hogy fizikálisan a maximumot próbálja magából kihozni a tanítvány, mutasson egy érettséget, hogy szellemileg előbbre tud jutni. Természetesen fiatal korban ezek az edzőtáborok a jobb teljesítményről szólnak, a jobb eredmény elérésérét szolgálják. Azonban hosszú távon olyan kendósok kinevelését próbáljuk elérni, akik a későbbiekben itthon jó oktatókká válhatnak.

 

Ákos és Győző számára ez az edzőtábor a teljesítménynövelésről, a technikai fejlődésről szólt, azonban Szabi esetében máson volt a hangsúly. Ő a Főnixben már évek óta tanít, és szerettem volna, ha olyan tapasztalatokat szerezhet, amiket idehaza mint tanár tud hasznosítani – sorolja Bárány Tibor, hogy kit milyen céllal küldött ki Los Angeles-be. – Kevés olyan sport van, ahol a diák püfölheti a tanárt. A kendóban a tanárnak is fejlődnie kell. A kendóban a tanár csak a saját és a diák testén keresztül tudja tanítani a tanítványokat.

 

Pár éve csinálok egy szisztémát a Főnixben, – veszi át a szót Gasparin Szabolcs -, és feltámadt bennem a kíváncsiság, látni akartam mást is. Most, hogy Attila Magyarországra jött és itt tart a Főnixben edzéseket egészen áprilisig, tovább tanulhatok tőle mint diák, de az edzéseket tanárszemmel is nézem. Azt még majd a jövő dönti el, hogy mit tudok majd átemelni belőle az általam tartott edzésekbe.

 

Az igazság az, hogy számomra nagyon nagy élmény volt, hogy újra diák lehettem – és lehetek, nem kellett másokra figyelnem odakint, hanem rám figyelt valaki. Ez nagyon megkönnyítette az edzéseket számomra.

 

Annak ellenére, hogy Szabi itt diák is lehetett, nekem mégis kicsit olyan volt, mintha két edzőnk lett volna – mondja a gimnazista Szegőfi Ákos -, hiszen Szabi kint is tartott nekünk bemelegítést, nyújtást. Nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, de mégis megmaradt a hierarchikus rendszer közöttünk.

 

Mindenkinek mást ad ez az edzés, még ha ugyanazt az impulzust is kapja – csatlakozik Ákoshoz Demény Győző. – Ki hova tudja tenni, ki mennyit tud ebből profitálni, az már a személytől függ. Ugyanaz az ember sem feltétlen ugyanúgy értelmezi ugyanazt a dolgot egy kis idő elteltével. Sok új gondolat születik egy ilyen edzőtábor hatására, új rálátást kapsz a kendóra, a perspektívád is szélesedik.

 

Én már voltam kint két éve Attilánál – egészíti ki az előzőeket Demény Győző. – Akkor máson volt a hangsúly, mint most, de a cél akkor is a gyengéim kijavítása volt. Fontos, hogy tudjam, mit csinálok jól, mert azt tudom alkalmazni, illetve tudok rá építeni, tudom, milyen helyzetben mit tudok használni.

 

A Chuo kendo dojo és A Főnix kapcsolatának már kézzelfogható eredményei is vannak, amiből a hazai kendó-válogatott és a hazai kendó közösség is sokat nyert. Ilyen jellegű kapcsolatok értékes tapasztalatokkal gazdagíthatják az itthoni kendót, ami nem csak kendótechnikai részében nyilvánul meg, hanem más kultúrák és emberek megismerését is hozza magával.

Ha tíz gyerekből, akit kiküldünk Los Angeles-be, kettő megmarad a kendó mellett később is, már akkor is sokat tettünk a hazai kendó fejlődéséért. Én hiszek abban, hogy érdemes belefektetni az emberekbe– zárja a beszélgetést Bárány Tibor. – Jó érzés, hogy ilyen messziről is, mint Los Angeles, figyelnek ránk, mert ez megerősíti bennünk, hogy jó irányba megyünk. Úgy gondolom, a Chuo dojo vezetőjének, a 7. danos Shikai mesternek is sok energiát ad, hogy látja: van egy kis csoport, aki küzd egy célért. Látja, hogy mi szeretjük a kendót, örömmel csináljuk, ezért ez neki is energiát ad ahhoz, hogy tovább tanítson.