Önvédelem és az aikido

Az önvédelem alap feladata hogy megvédjen fizikálisan, mentálisan és anyagilag.

Az önvédelem segít a problémás helyzetek kezelésében. Ezek a támadások, konfliktusok olyanok, mint a betegség. A kezelése pedig kétféle módon lehetséges.

Megelőzés:
A megelőzés arra épül, hogy el tudjuk kerülni a veszélyhelyzeteket. Ne menjünk fokozottan veszélyes helyekre egyedül, ne legyünk hivalkodóak sem viselkedésben, sem öltözködésben! Próbáljunk meg az adott helyhez alkalmazkodni (pl. a piacra ne úgy menjünk, mint a színházba)! Kerüljük a túl sok ékszer, drága feltűnő ruhák, kiegészítők ok nélküli viselését – akár a divatosság rovására is!Viszont legyünk mindig magabiztosak, járjunk egyenesen, legyünk éberek! Ne merüljünk el semmiben úgy, hogy nem tudjuk, mi zajlik körülöttünk (pl. újságolvasás, telefonálás esetén stb). Legyünk figyelmesek és figyeljünk mindenre, ami magunk körül történik, beleértve a személyeket is! Ne hordjunk olyan táskát, tárcát, egyéb értékhordozót, ami könnyen hozzáférhető! Ne tűnjünk tipikus áldozatnak!

Kezelés:
Ezt a témakört három részre bonthatjuk.

1. Amikor a helyzetre úgy reagálok, hogy a se a támadónak, se nekem ne legyen bajom. Ilyen a szép szóval való ráhatás (mert van támadó, aki ha azt látja, hogy nem ijedt meg az áldozat és nem fokozza az agresszivitását, akkor alábbhagy a támadó kedve). De ha tovább kell mennünk, akkor is csak kitérést és az elvezetést alkalmazzuk, mert így nem lesz baja a támadónak. Sajnos a hazai jog nem pártolja az önvédelmet, ezért jobb, ha a lehető legkevesebbet küzdünk és kockáztatjuk hogy bárki megsérüljön.

2. amikor sehogyan nem lehet jobb belátásra bírni a támadót és muszáj technikát alkalmazni, mert csak így lehetünk biztonságban. Ha idáig eljutunk, akkor is igyekezni kell kíméletesnek lenni és kontroll alatt tartani, amit csinálunk, mert ha pl. úgy esik el a támadó hogy beveri a fejét, akkor komolyan megsérülhet, akár meg is halhat. Ezt pedig már nem lehet az önvédelemmel kimagyarázni.

3. Amikor nincs lehetőségünk sem szépen, sem máshogyan megúszni a dolgot és látjuk, hogy ebből már jól nem lehet “jól kijönni”. Ekkor két dolgot tehetünk: vagy megadjuk  a támadónak, amit akar, vagy futásnak eredünk (mert semmi nem ér annyit mint a biztonságunk).

Mindezen lépéseket, magatartási formákat persze nem lehet úgy elsajátítani, hogy mától fogva magabiztos leszek és nem esem pánikba, nem vesztem el a fejem, pontosan tudni fogom, mit tegyek – pedig ezek fontos elemek! Ezeket a reakciókat csak gyakorlás révén lehet elsajátítani. Bármely olyan stílus hasznos lehet önvédelemre, amelynek van tradicionális alapja, vagy bizonyítottan használható technikákat tartalmaz. (Sajnos vannak olyan esetek amikor egy nem hozzáértő úgy dönt, hogy önvédelmet fog oktatni, pedig nem alkalmas rá. Fontos, hogy biztosak legyünk abban, hogy mire is vagyunk képesek. Nem szabad, hogy hamis biztonság érzetünk legyen, mert az akkor csak blöff és ha nem jön be, akkor nagy baj van…

Önvédelmi megoldásra alkalmas stílus lehet lehet az aikido is. Az aikido fegyveres és pusztakezes technikákból finomított harcművészeti stílus. Alkalmazása nem függ életkortól, súlytól, fizikai erőtől, hajlékonyságtól. Sok mítosz lengi körül az aikidót, miközben a mítosz bennünk van, abban amit megtanulunk, amivé válunk. Az aikido legfontosabb alapelve, hogy nem használ fizikai erőt, inkább a támadó lendületét vezeti tovább. Harmóniában kell mozogni a partnerrel! Nem a fizikai erővel kell levinni, eldobni a másikat, hanem súlypont kibillentéssel. Hiszen aki elveszti az egyensúlyát, az nem tud bennük kárt tenni.

A stílusalapító Ueshiba Morihei fő gondolata az volt, hogy önmagunkat kell legyőzni elsősorban, mert ha tisztában vagyunk saját korlátainkkal és harmóniában vagyunk magunkkal, akkor jobb emberré válhatunk.

Morihei mester fő gondolati a gyakorlások mikéntjéről:

– A veszélyhelyzetek és a sérülések elkerülése érdekében szigorúan követni kell az edzésvezető utasításait.

– Törekedni kell arra, hogy ne csak egy dologra koncentráljon a tanítvány, hanem több támadó esetén is tisztában legyen azzal, hogy mi folyik körülötte.

– Az edzéseknek jó hangulatúaknak kell lenni.

– Az edzés vezető csak egy utat mutat meg. A tanítványnak meg kell találnia azt az utat, ahol legjobb tud lenni.

– Mindig kis lépésekkel kell haladni a tanulásban, alapos bemelegítés után szabad csak bonyolultabb mozgásokat végezni.

– Nem szabad olyanoknak technikákat tanítani olyanoknak, akik esetleg rosszra használnák.

Bár a mozdulatok és technikák nagyon egyerűnek látszanak, azért ez tévesszen meg senkit! A nehézség abban rejlik, hogy egy-egy gyakorlat működjön valós helyzetben is. Ehhez sok gyakorlásra van szükség. Addig kell egy egy technikát gyakorolni, amíg az ösztönös mozdulattá nem válik, hiszen mert nem szabad gondolkodni közben azon, hogy hogyan, s mit is csináljak.Ezen felül minden alaptechnikát el kell sajátítani, a mozgások változatait is ismerni olyannyira, hogy azt különböző támadókon is alkalmazni lehessen. Emlékezzünk arra, hogy nincs két egyforma támadó és támadás! Más a támadók súlya, magassága, hajlékonysága, lendülete, ereje. Mindig alkalmazkodni kell a támadáshoz: nem lehetünk sem gyorsabbak, sem lassabbak a partnernél. Harmóniában kell tehát lenni magunkkal, a partnerrel és a környezettel.