A derékfájás megelőzése és rehabilitációs lehetőségei. A következő cikkünk egy nem éppen kellemes témát boncolgat Dr. Perényi Gizella segítségével.
Derékfájásnak nevezzük a törzs háti oldalán, a bordaívek és az ülőgumók közti területen jelentkező, leggyakrabban a mozgásszervek struktúrájából (csont, izület, szalagok, lágyrészek, izomzat) kiinduló fájdalmat.
A derékfájás az egyik leggyakoribb mozgásszervi panasz. A családorvosi rendeléseken a betegek 12-15%-a jelentkezik ezzel a tünettel, amely gyakran okoz munkaképtelenséget, jelentősen növelve a betegállományban töltött napok számát.
A szakrendeléseken (reumatológia, ortopédia, rehabilitációs szakambulancia) a betegek 40-45%-át derékfájós betegek teszik ki.
A felnőtt lakosság 80-85%-a életében legalább egyszer szenvedett már több napig tartó, életvitelét is befolyásoló derékfájástól.
A derékfájás megelőzése
Köztudott, hogy a gerinc egy működési egységet képez a nyakunktól az ágyéki-keresztcsonti szakaszig. Az is ismert, hogy a gerinc mozgásának legkisebb építőkövei nem a csigolyák, hanem az ún.
mozgásszelvények. Egy-egy ilyen mozgási (működési) egységet két csigolya és az azokat összekötő porckorong, a csigolyák közötti kisizületek, valamint az egészet rögzítő szalagok és izmok alkotják. Ha ezek közül bármely anatómiai képlet kórosan megváltozik, ez maga után vonja a többi elváltozását is, ami megváltoztathatja a mozgásszelvény stabilitását, és ez alapja lehet a fájdalom kialakulásának.
Ennek ismeretében már óvodás kortól kezdve, de különösen kisiskolás és serdülőkorban, amikor a csont és izomrendszer fejlődése a legfontosabb szakaszában tart, fokozottan kell figyelni a felnövekvő nemzedék egészséges testi fejlődésére. A derékfájdalom elsődleges megelőzése ekkor dől el. Fel kell hívni a szülők, az érdekeltek figyelmét arra, hogy a
mozgásszegény életmód, a televízió, a videó és a számítógépek előtt töltött aránytalanul sok idő, a gyermekkorban is emelkedő tendenciát mutató elhízás, mind hajlamosít a gerinc tartási rendellenességeinek kialakulására és a későbbi következményes derékfájásra.
A legfontosabb feladat: a derék, a törzs izomzatának fejlesztése, a szervezet hajlékonyságának, rugalmasságának, állóképességének és terhelhetőségének fokozása.
Ezt pedig csak
rendszeres és irányított testedzéssel, sportolással lehet elérni. Mindent meg kell tenni annak az érdekében, hogy az érdekeltek (szülők, testnevelők, iskolaigazgatók, edzők, sportvezetők, önkormányzati felelősök, stb.) teremtsék meg annak a feltételeit, hogy a 6-18 éves generáció minden tagja
ismerje meg a rendszeres testmozgás örömét! Legyen az számukra életforma. Mindenki számára közismert, hogy ez nem csak a derékfájás elsődleges megelőzésében kulcsfontosságú kérdés, de a későbbi szív- és koszorúér megbetegedések, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, az elhízás és az egyéb mozgásszervi megbetegedések megakadályozásában is óriási jelentőséggel bír. Vizsgálatok igazolták, hogy a rendszeresen sportoló fiatalok között lényegesen kisebb a dohányzók, vagy a kábítószerrel kapcsolatba kerülők száma és jobban viselik a rájuk nehezedő pszichés terheléseket is. (Ép testben ép lélek – mondták már az ókori görögök is.)
A derékfájós beteg rehabilitációja
A rehabilitació mindig magában foglalja a szükségszerinti fájdalomcsillapítást, az izomgörcsök oldását megfelelő gyógyszerekkel, a fiziotherápiát (ultrahang, iontoforézis, lézer, mágnestherápia), a helyi ellazulást célzó masszázst, az általános relaxació érdekében végzett pszichés vezetést/gyógyszerelést és a mozgástherápiát.
 |
Ez utóbbi során az izomegyensúly helyreállítása, az izmok működésének, erejének és állóképességének a javítása a cél. Az egyensúlyt szimmetrikus gyakorlatok végeztetésével, az erőt ellenállás alkalmazásával, az állóképességet az egyes gyakorlatok ismétlésével, egyre hosszabb ideig való gyakorlásával fokozhatjuk. A betegek minden esetben gyakorlott, jól felkészült gyógytornászok irányításával tanulják meg a végzendő gyakorlatokat. Fontos alapelv, hogy a beteg minden új gyakorlatot lassan, az egyes izomcsoportra, az új mozgásra koncentrálva végezzen. A tanulási folyamat során, az irányítás mellett biztonságot szerezve már otthonában is folytathatja rendszeres tornáját. Az úszás, mint szimmetrikus és ciklusos, egyben gerinckímélő, izomerősítő mozgás minden esetben ajánlott.
A rehabilitáció része, hogy a betegek irányítás mellett gyakorolják és tanulják meg a mindennapi élettevékenységükhöz szükséges helyes mozgásmintákat is (ágyból felkelés, leülés/felállás, emelés, hajlás, fordulás, stb.).
Ennek az aktívan végzett komplex programnak az eredményeként remélhető a panaszok teljes megszűnése, a betegek életminőségének hosszú távú javulása.
Comments
comments
