Két nagyreményű harcos – két érthetetlen vereség. Karacs és Csonttörő is bukott a LEHETŐSÉG kapujában. Két szakértő véleményét kértük ki az esetekről.
Mint ismeretes, a közelmúltban két reflektorfényben lévő magyar harcos is váratlanul, szinte érthetetlen módon szenvedett vereséget óriási lehetőségnek tekinthető küzdelem folyamán.
Karacs Attila
fölényesen nyerte a budapesti K-1 előselejtezőt, mégis a K-1 Európai Döntő első mecsén kiütéses vereséget szenvedett az első menetben. A vélemények szerint a magyar fighter az amúgy talán kiheverhető, kivédhető találat után képtelen volt folytatni a mérkőzést.
Nagy “Csonttörő” János
néhány napja esett klasszikus K.O. áldozatául Los Angelesben, amikor is Juan Barrios a mérkőzés 49. másodpercében testütéssel harcképtelenné tette őt.
Mindkét harcos esetében nyilvánvaló, hogy “fejben nem voltak ott” és így töredékét sem tudták nyújtani valós tudásuknak.
Két szakértőnk komoly tapasztalatokat szerzett versenyzők felkészítése terén, ezért kikértük véleményüket…
Hanshi Adámy István, 8. dan
MKKSZ elnök, IBK TC igazgató
Kyokushin Karate
– Egyrészt jó a felvetés, a magyar ember hajlamos a depresszióra, hajlamos a történelmi okok és hagyományok által kisebbségi érzésekre. Még a himnuszunk is negatív: “balsors akit régen tép”. Másrészt Karacsról szólva, aki egy jó és ügyes fighter itthon, borítékolható volt, hogy a darálóban elvérzik. Ennek oka a rutintalanság egy ilyen erős K-1-es nemzetközi mezőnyben. Ehhez a felkészítőinek sem volt meg a kellő tapasztalata, és nem volt elég felhozó meccse sem. Az alkata vékony, törékeny – még erősödnie kell. A mérkőzésén néhány húzós combrúgás már elgondolkodtatta, aztán egy szerencsétlen keresztbeverést kapott, de azt meg lábbal. Sok volt neki a rivaldafény, de leginkább a mezőny van még távol előtte. Ez sajnos az egész hazai mezőnyre érvényes, ahol ő oly távol van a többiek előtt, mint ahogy a nyugat őelőtte. De csak idő kérdése, és biztos feljönnek még sokan. Ezzel természetesen őt semmiképpen sem írnám le, hisz előtte a jövő, hacsak ez a vereség nem törte össze a lelkét annyira, hogy ne tudja kiheverni.
Csonttörőről nem tudok nyilatkozni, mert nem láttam a meccsét, és nem ismerem sem őt, sem a felkészítését, vagy annak hiányosságait. De láttuk már Kokót is elvérezni könnyelműsége révén, amely aztán teljes visszavonulásra késztette. Ezért bölcsnek és felelősségteljesnek kell lenni, amit persze csak az idő és a sok tapasztalatszerzés hozhat meg.”
Shihan Somogyi Zsolt, 7. dan
International BudokaiKan, kyokushin instruktor
– Azt gondolom, abból a kérdésből érdemes kindulni: hány százalék tudás és hány százalék mentális felkészültség kell egy győzelemhez?
Azok a versenyzők, akik harcművészetre adják a fejüket – ritkán a megszerzett tudásra, technikára alapozva szereznek mentális felépítményt – inkább ellenkezőleg! Ahhoz, hogy valaki igazán sikeres fighter legyen, ahhoz olyan veleszületett alapadottságok szükségeltettnek, mint a mérhetetlen küzdeni akarás, az áldozatkészség, az akarat és a maximális alázat. Ha meg kellene határoznom a százalékot, nos akkor ez utóbbiból kell több, körübelül 55-65 arányban. Persze ezen dolgok hiányában is lehet jónak mondható eredményeket elérni, de csak egy meghatározott (amatőr) szintig!
Ezen adottságok birtoklása után érdemes a technikák elsajátításába belekezdeni – az edzők felelőssége annak felismerése, hogy meddig terjed a tanítvány képességeinek a határa…
Szinte minden technikát meg lehet tanulni, de, hogy adott szituációban is képes legyen használni azokat a versenyző, ahhoz a fent felsorolt alapadottságok elengedhetetlenek. És ehhez társul természetesen a testre szabott optimális mennyiségű, kíméletlen edzésmunka, valamint a valós körülmények közti, számtalan megmérettetés.
Nincs két egyforma versenyző: kinek nagyobb szüksége van a technikák gyakorlására, kinek pedig a pszichikai állóképességét kell fejleszteni jobban. A súlyozás az edzők feladata, mint ahogyan az is, hogy hány edzőmérkőzésre, felhozó küzdelemre és milyen arányú munka-pihenés időszakokra kell tagolni a felkészülést.
Profinak az vallhatja magát, aki mentális, akarati téren 120%-kal
rendelkezik, és olyan stáb áll a háta mögött – edzők, vezetők és managerek -, amely nem önmaguk által kikiáltott profik, hanem bizonyítottan, szakmájukat magas színvonalon művelő, jól megfizetett, számonkérhető, hivatásuknak élő szakemberek.
Ha megkockáztathatom véleményem összegzését: a ” fiaskók” a professzionalitás hiányával magyarázhatóak.
Kedves érintettek – bár a vélemény kétségtelenül szabad, de a felelőtlen véleménynyilvánitás következményei nem mindig a véleményalkotót sújtják!
Legyünk szerényebbek, legyünk türelmesebbek és elnézőbbek másokkal – míg magunkkal szemben kíméletlenek – minden téren!
(Az alapgondolat Sósai Oyamáé)
