Kiemelt hírek

Menni vagy nem menni?

2013. január 20. | szerző akadmin | Egyéb

A vb-ken, Eb-ken kívül önfinanszírozásos alapon indulnak a viadalokon a karatés fiatalok. A többségnek ez komoly gondot jelent.

 

Bár a hazai korosztályos sport általános állapotait elnézve akár az a kérdés is indokolt lehetne, hogy „lenni vagy nem lenni?”, az utanpotlassport.hu munkatársi ezúttal arról készítettek körképet: menni vagy nem menni? Tíz sportági szövetségben érdeklődtek: milyen forrásokból finanszírozzák az utánpótlás legjobbjainak részvételét a világversenyeken, a nemzetközi viadalokon. Egyáltalán: finanszírozzák-e? Vigyázat: súlyos mondatok – is – következnek.
SPORTLÖVÉSZET
A Héraklész-programból származó támogatás eredményeként a fiatalok jóval több nemzetközi versenyen vehetnek részt, mint a felnőttek. Mivel a szövetség stratégiájának egyik legfontosabb pillére az utánpótlás-nevelés, állja a kiemelt viadalok költségeit. A környező országokban rendezendő viadalok finanszírozása – az ezeken való részvételre azért van szükség, hogy kedvezőbb körülmények között, modernebb eszközökkel és korszerűbb létesítményekben gyakorolhassanak a versenyzők – megosztott: a nevezési díjat általában az utánpótlásprogram finanszírozza, az egyesület kifizeti a szállást vagy az útiköltséget, ám a fölmerülő pluszköltségek fedezésébe alkalomadtán már a szülőnek is be kell szállnia. Ezzel együtt: az a réteg, amely éremesélyes, minden rangos viadalon jelen van.
KARATE
Büchler Zsolt, a korosztályos válogatottak szövetségi kapitánya megkeresésünkre elmondta: a vb-ken, Eb-ken kívül önfinanszírozásos alapon indulnak a viadalokon a fiatalok. A nagy világversenyeken már érmet szerző sportolók minden költségét a szövetség állja, míg a helyezetteknek a teljes összeg felét sem kell előteremteni. Mindenki más saját zsebből jut el külföldre. A jobb módú családoknak ez nem okoz gondot, míg a nehezebb sorban élőkön a klubok próbálnak segíteni, és pályázatok útján igyekeznek megteremteni a versenyeztetésre a pénzt.
KOSÁRLABDA
A korosztályos kosárlabda-válogatottak utazási költségeit minden esetben a szövetség állja. Amíg nem lehetett igénybe venni a társaságiadó-kedvezményt, addig előfordult, hogy nem mindenhova tudtak elutazni a nemzeti csapatok a korlátozott költségvetés miatt, azóta viszont ilyen probléma nincs, és a meghívásoknak eleget tudnak tenni – közölte érdeklődésünkre Sterbenz Tamás főtitkár. Pontos összeget nem említett, de mivel egy csapat 18 fővel utazik, nem akármilyen summával lehet kalkulálni. Ilyen esetekben a vendéglátó klub vagy szövetség fizeti a helyszíni költségeket, vagyis a szállást és étkezést, cserébe a következő alkalommal igyekeznek revanzsálni a vendéglátást.
ÚSZÁS
A magyar úszóutánpótlás igen hamar, már 14-15 éves korban megmutatja magát a felnőtt elitben is (gondoljunk csak Gyurta Dánielre, vagy korábbról Egerszegi Krisztinára), ezért fokozott figyelmet fordítanak rájuk, a versenyeztetésükre. A szövetség a költségvetéséből sokat szán az utánpótlás-válogatottra, fontosnak érzi, hogy megadjon a legjobb versenyzők számára minden támogatást. Számos sportoló nemzetközi versenyen való részvételét állják, de olykor az egyesületek finanszírozzák a túrákat a műhelytámogatások terhére. A szövetség igyekszik a a legkisebb gyerekeket is ösztönözni: a program lényege, hogy minél többen tanuljanak meg úszni, ennek nyomán a későbbiekben legyen miből meríteni.
ASZTALITENISZ
Valóságtól elrugaszkodott vágyak: így lehet összefoglalni az asztalitenisz-szövetség helyzetét. A szervezet az utánpótlás-keretek menedzselésében főként a MOB támogatására támaszkodik, de a szülők és az egyesületek pénztárcája is sokszor megnyílik a nemzetközi versenyek, az Európa-bajnokságok idején. Lajtai Kristóf megbízott főtitkár álmai között ennek ellenére ázsiai edzőtáborok szerepelnek, valamint az, hogy az újoncok és a serdülők is nemzetközi versenytapasztalatokat szerezve érnek felnőttekké. Azt, hogy kit támogat a szövetség, az eredmények döntik el: a ranglistán elfoglalt helyezés és a szezonban nyújtott teljesítmény a meghatározó. „A forrásaink arra elegendőek, hogy az alapcsapat költségeit fedezzék. Az ifik esetében ez három, a serdülőknél pedig két fiú-, illetve leányversenyzőt jelent. A többi kerettag részvételét a szülőknek és a kluboknak kell finanszírozniuk. A nemzetközi utánpótlás-versenyeken nyolcvan-kilencven euró egy-egy játékos napi költsége…” – mondja. Lajtai mindezek dacára azt szeretné, ha a fiatalok úgy kerülnének be a felnőtt keretbe, hogy korábban rendszeresen megmérettettek a korosztályos világversenyeken. A jelenlegi gazdasági helyzetet elnézve a nagy kérdés az, miképpen lesz a belátható jövőben éremesélyes asztaliteniszezőnk, ha – finoman szólva – korlátozottak a lehetőségek arra, hogy a fiatalok rendszeresen összemérjék tudásukat külföldi riválisaikkal? A választ a főtitkár sem tudja, inkább bízik a tizennégy, „TAO-n kívüli” kiemelt sportág beígért támogatásában, amelyet versenyeztetésre, edzőtáborra és a szakosztályok megsegítésére fordítanának.
ATLÉTIKA
„Az elmúlt öt évben nem volt példa arra, hogy az atlétikai szövetség anyagi okok miatt nem indított versenyzőket nemzetközi viadalokon” – mondta megkeresésünkre Gyulai Márton főtitkár. Ezzel együtt: ahol tudnak, spórolnak, és a kevésbé költséges utazási formákat választják. Az atlétikában is a vendéglátó fizeti a meghívott csapatok elszállásolását és étkezését. A válogatott viadalok esetében legtöbbször a rotációs elv érvényesül, és egy horvátországi vagy csehországi szereplést követően a magyar szövetség is vendégül látja a partnereket. A tavalyi junior világbajnokságra még két kvalifikációs szintet határozott meg a szövetség. Aki a magasabb kritériumoknak megfelelt, annak utaztatását állták, aki viszont csak a hivatalos nevezési szintet teljesítette, az szponzori támogatással mehetett Barcelonába. „Ez a rendszer az idei évtől megszűnt, mert nem találtuk megfelelőnek” – magyarázta a főtitkár. Gyulai szerint ez befolyásolta a csapategységet, mert azt a versenyzőt nehezebben lehetett motiválni, aki fizetett az indulásért. Így most már kizárólag szakmai szempontok alapján döntenek arról, hogy a kvalifikációs szintet teljesítők közül kiket indítanak egy-egy korosztályos világversenyen.

BIRKÓZÁS
A birkózó-utánpótlásnak két korosztályban (kadet, junior) rendeznek évente világ- és Európa-bajnokságot is, ami összesen 108 utaztatást igényelne. Ez horribilis összeg volna. A szövetség a legjobbakat utaztatja (a csapatok tagjainak több mint a felét), akiket az utánpótlás-bizottság helyezésre esélyesnek ítél a hazai és a nemzetközi teljesítménye alapján. Eljuthatnak a világversenyekre mások is, egyesületi, szponzori, szülői támogatással, ha elsők a súlycsoportjuk ranglistáján. Amennyiben érmet nyernek (amire volt már példa), a szövetség megtéríti a költségüket. A nagy külföldi felkészülési versenyeken való részvételt központilag finanszírozza a sportág, és azokat részesíti előnyben, amelyeket a rendezők több napos nemzetközi edzőtáborral kötnek össze.

JÉGKORONG
Egyen sál, -sapka, -kesztyű: így festett a magyar ifjúsági leány jégkorong-válogatott a közelmúltbeli, finnországi A csoportos világbajnokságon. A fiúk korosztályos nemzeti csapataira is igaz, hogy a különböző tornákra uniformisban utazik a válogatott. A Magyar Jégkorong Szövetség valamennyi felmerülő költséget (utazás, szállás) állja, előfordul, hogy a mez mellett további felszerelést (sisak, bot) is biztosít. A korosztályos csapatok az adott évi világbajnokság (ifjúsági, junior) mellett jó néhány nemzetközi tornán is részt vesznek – a túrák költségeinek egy részét a magyar szövetség állja. A francia, a magyar, az olasz és a szlovén szövetség együttműködést kötött, s a kontraktus alapján az elkövetkezendő négy évben biztosan lesz négy nemzet torna az ifi, és/vagy a junior csapatok számára – minden esztendőben másik ország lesz a házigazda. Valamennyi korosztályos keret az ősztől a tavaszig havonta néhány napos összetartásokon is részt vesz, ezeknek a költségeit ugyancsak a sportági szakszövetség fizeti.
TORNA
A szövetségnek nagy segítséget nyújt a Héraklész-program abban, hogy a megszokott színvonalat tudja tartani az utánpótlás-nevelésben. Ám emellett saját forrásaiból is muszáj finanszíroznia a gyerekek versenyeztetését. Sőt: a versenykiadások nagy része a szövetségre hárul: a kiemelt sportolók edzőtáboroztatására, a nemzetközi versenyek finanszírozására. A klubokra a napi munka hárul: trénert, edzéslehetőséget, teremhasználatot biztosítanak. A tehetségek így a szövetség jóvoltából tudnak elutazni azokra a versenyekre, amelyek fontos mérföldkövek lehetnek a fejlődésükben. „A világversenyeken mindenképpen ott kell lennünk, hiszen szakmailag elengedhetetlen a részvétel ezeken az eseményken. Ám e viadalok részvételi költségei rendkívül magasak, így jól meg kell gondolnunk minden egyes lépésünket. Hiszen a támogatásunk véges, a fiataloknak pedig nehéz szponzorokat találni. Mert mi hiába látjuk bennük a tálentumot, a szponzorok előtt nincs nevük a legjobbaknak sem” – magyarázza a tornaszövetség főtitkára, Altorjai Sándor.
SÚLYEMELÉS
A súlyemelők jelenlegi anyagi lehetőségei korlátozottak, s támogatók nélkül már nem is léteznének – ezt állítja Takács Mária. A sportági szövetség főtitkára elmondta, csak a kiemelt versenyeken biztosítják a fiatalok részvételét. És azokon is kizárólag a legjobbakét. Arra már nincs lehetőség, hogy valakit külföldre küldjenek tapasztalatot szerezni. A ranglistán a legjobb 8–12 között kell lennie valakinek ahhoz, hogy ott lehessen a korosztályos vb-n, Eb-n, az Olimpiai Reménységek Versenyén, netán egy-egy Világ Kupa-viadalon. Az említetteken felül más utaztatását nem tudja finanszírozni a szövetség, a költségek a klubokra és a szülőkre hárulnak.Forrás: utanpotlassport.hu

Comments

comments

A hozzászólás letiltva.