Két magyar ashihara mester Japánban járt, ahol a Magyar Ashihara Szövetség elnöke, sensei Hartyányi Attila megszerezte 4. dan fokozatát. Sempai Durgó Attila beszámolója.
Húsz éve foglalkozom különböző küzdősportokkal, 1996. óta az Ashihara Karate jelenti számomra a professzionális harcművészetet. Azóta foglalkoztat, hogy Japánban milyen lehet az edzés, az élet, mennyire jelennek meg a hétköznapokban az itthon kommunikált misztikus Japán harcművészek.
Szerencsés helyzetbe kerültem, mikor Sensei Hartyáni Attila, az Ashihara Karate magyarországi meghonosítója a Magyar Ashihara Karate Közhasznú Szövetség Elnöke, tájékoztatott, Kancho (Igazgató) Hidenori Ashihara meghívta a Honbuba, hogy 2012. június 3-án, 4. Dan vizsgát tegyen, és ha van lehetőségem elkísérhetem.
Nem volt sok idő a szervezésre, durván 3 hét alatt kellet mindent elintézni, hogy 2012. május 29-én 10 napra, Hartyányi Attila, Petrovits Roland és Durgó Attila útra kelljen a felkelő nap országába.
Két átszállással, 14 óra repülő út, a 7 óra időeltolódás miatt 24 óra múlva érkeztünk meg, Japánba, Matsuyama városába, a New International Karate Organization, Ashihara-Kaikan szülő városába.
Ahogy megérkeztünk, feledtük az utazás fáradalmait, – mert hiába a légitársaság legnagyobb talán legújabb gépével utaztunk, azért a 14 óra, az 14 óra- azonnal birtokba akartuk venni az egész várost és szívni magunkba Japán varázslatos energiáját!
Teljesen más világ!!!
Tisztaság, pontosság, precizitás, kedvesség, tisztelet, alázat jellemzi az ott élő emberek mindennapjait.
Megérkezésünk után több tiszteletet, kedvességet, segítséget kaptunk, az angolul erősen hiányosan tudó japán emberektől, mint talán egész eddigi életem során. Mindegy hogyan, de segíteni akarnak, mert kötelességüknek érzik, hogy támaszt nyújtson a rászorulónak, mert mi rászorulók voltunk.
A reptérről busszal mentünk a szállásra, mely a belváros szívében volt, legjobban úgy tudom érzékeltetni, mintha Budapesten a Váci utcában laktunk volna, csak a sikló onnan indulna a várba.
Ezt a remek szállást Szabó Gabinak köszönhetjük, aki 6 éve él itt, és energiát, időt nem sajnálva mindenben segítséget nyújtott.
Szoba elfoglalás után, – ami tipikus Japán garzonlakás volt 1 szoba 3 fekvőhellyel, kicsi „konyha”, fürdőszoba- azonnal felfedeztük a környéket, ahol a modern és a tradicionális Japán egyvelege nyűgözött le, és a nyugalom relax érzés, ami az utcán közlekedő emberekből áradt…….. varázslat!!!
Sensei Hartyáni Attila és Sempai Durgó Attila
Természetesen azonnal meg kellet kóstolni a helyi ételeket, amik nem okoztak csalódást, már az első étteremben megtaláltuk a legjobb étkeket /rizses tengeri herkentyűs, zöldséges húsos, baconos egytálételek/ egyedül a búza teával nem tudtunk megbarátkozni.
Második naptól kezdve tervszerű életet éltünk, délelőtt kirándulás, „Fedezd fel a Japánt!”, kora este irány a Honbuba (központi edzőterem) edzésre.
Magasztos érzés volt elindulni, abba a terembe edzeni amit Kancho Hideyuki Ashihara maga építettet, és nap, mint nap edzett benne és edzéseket tartott. Belépve az épületbe, Sensei Hartyányi Attilát barátként fogadva, öleléssel köszöntötték, a távolságtartásukról híres japán mesterek.
És mivel barátjuk barátja, az ő barátjuk is, mi is kiérdemeltük ezt a fajta baráti köszöntést, tiszteletet.
Saiki sensei tartotta az első edzést, melyen bázis, kihon technikákat, kata, illetve sabaki kumite-kat gyakoroltunk. Edzés munkában hasonló a tematika, de a küzdelmet máshogyan értelmezik, természetesen teljes erővel dolgoznak, (örömmel tapasztaltuk, hogy plexis fejvédőt használva, teljes erővel fejre is ütnek), de a küzdelmek nem meghatározott időre történnek, hanem az első pontig, győztes pozícióig. Ez arra ösztökéli a karatékákat, hogy minél előbb olyan technikát alkalmazzanak, ami a valós „utcai” küzdelemben harcképtelenné tenné az ellenfelet. Kitérés, térd, könyök technikák, és persze a földre vitelek.
Edzés után pozitív értékelést kaptunk a tudásunkról.
Második edzést Kancho Hidenori Ashihara tartotta, amikor szintén a bázis, kata, sabaki kapta a főszerepet, illetve ami náluk nagy követelmény, az önálló küzdőkombináció kidolgozása és bemutatása.
2012. június 3-án vasárnap 13 órakor kezdetét vette az övvizsga.
Zsúfolásig megtelt a dojo, egész Shikaku területéről jöttek a karatékák, illetve Dániából, Kazahsztánból is voltak vizsgázók sensei Hartyányi Attila mellett.
Vizsgarendszerük számos ponton egyezik a magyarországi követelményekkel, de vannak azért különbségek. Erő- állóképességi követelmény nincs külön, leszámítva, hogy 4-5 órán keresztül tart a vizsga, amin a legnagyobb szerepet, a bázis, kihon, önálló kombináció bemutatása, kata, sabaki és a küzdelmek kapják. A sabaki és a küzdelem teljesen más, nagyon kemény, pontos, gyors technikák jellemzik, de nem az idő, a darabszám a fontos, hanem, hogy amikor neked esnek, mennyire tudod alkalmazni az Ashihara Karate technikáit, (kitérés, földre vitel) melyek a győzelemhez vezetnek.
Sensei Hartyányi Attila megmutatta, mit jelent a magyar szív, korát, sérüléseit semmibe véve a maximumot nyújtva, ellenfeleit, sorra legyőzve fejezte a be a vizsgáját. Jellemző a habitusra, a karatékák teljesen átszellemülve harcolnak sokszor, szó szerint szét kellett választani a harcoló feleket. Sensei vívta az utolsó küzdelmet, ahol plexis fejvédőbe, kis ötujjas (MMA) kesztyűbe küzdöttek. Harcias japán ellenfelével óriási küzdelmet vívtak, a közönség és a többi vizsgázó nagy megelégedésére, tapssal jutalmazták teljesítményüket. Bár a kívülálló számára úgy tűnt, mindenáron harcképtelenné akarják tenni a másikat, a végén mégis öleléssel, mosollyal és életre szóló barátsággal váltak el egymástól. Ezt itt úgy nevezik szamuráj szív.
Vizsga után közös eszem – iszom, vendégül láttak bennünket egy 5 csillagos szálloda tetőteraszán berendezett kerthelységben.
Sokat kaptunk. De ez nem minden, vendéglátóink, barátaink programokat szerveztek nekünk. Japánba a fürdőkbe tetoválással nem engednek be, így próbálják távol tartani a köznéptől a jakuzákat, nekik tradicionális tetoválások borítják a testüket. A magyar delegáció tetoválásai ellenére elintézték, hogy Japán legrégebbi tradicionális fürdőjébe, a Dogo Onszen-be bemehessünk, ahol megismerhettük, a japán fürdők varázslatos hangulatát.
Matsuyama város kastélyába is ellátogatunk, itt nem csak a kastély fantasztikus pompája ragadott magával, de lehetőséget kaptunk, hogy szamuráj harci öltöztet, öltsünk. Fantasztikus élmény volt.
Hara sensei Uchiko faluba vitt el bennünket, mely egy tradicionális japán kisváros, hagyományos épületekkel, és múzeumokkal ismerkedtünk meg.
Hara sensei 2005-ben Kanchoval együtt jött Magyarországra, így ismerte sensei Hartyányi Attilát, de amit mondott neki arra senki nem számított. Elhozta a kirándulásra 5 éves kisfiát, hogy találkozzon Hartyányi Attilával, mert azt szeretné, ha fia, „példaképként” tekintene rá. Ezt a mondatot úgy gondolom, nem kell magyarázni, mindent elmond, magába foglal!
Hara sensei meghívott a házába, ajándékot adott, ennél többet nem kaphattunk a NIKO vezetőségétől.
Utolsó napunk, még egy gyors búcsúzással telt a varázslatos Japántól, és várt ránk a hosszú repülő út hazafelé.
Összességében azt kaptuk, amit vártunk, ……. nem, sokkal többet.
Mindenkinek ajánlom, ha teheti, látogasson el Japánba, Matsuyama város kiválóan alkalmas, hogy megismerd a modern, de mégis tradicionális Japánt.
Nem kell Japánt túlmisztifikálni, ott is emberek élnek, csak tanulnunk kellene tőlük, sokat- sokat, mit jelent a tisztelt, az alázat, a lelki béke.
Nagyon remélem lesz még lehetőségem, hogy ebbe a csodálatos országba eljussak és az ott élő fantasztikus emberekkel együtt edzhessek!
Sensei kiutazását és övvizsgáját támogatták, a Dunaharaszti Önkormányzat, köszönet Dr. Szalay László polgármester Úrnak és az Elit Védelem Nemzetközi Személy és Vagyonvédelmi KFT, köszönjük Fischer József szakmai igazgató Úrnak.
Osu
Sempai Durgó Attila
Comments
comments
