Zé Radiola tanítványa, aki mestere szavára nekivágott az ismeretlennek, mára egy eredményes és egységes brazil jitsu csapatot épített fel hazánkban. Exkluzív interjú.
– Hogyan találkozott a gracie jitsuval?
– Természetesen brazil lévén én is kezdetben futballoztam, mert Brazíliában mindenki focizik. Aztán egyszer láttam egy videofelvételt, amely egy vale tudo mérkőzésről készült. Ebben az időben ezt a harci stílust még Brazílián belül is alig ismerték. A felvételen láttam, hogy sok ember veri egymást, "szabályok nélkül", halomra. Ez az UFC 1. gálája, a legjobb pedig egy brazil volt.
Ez a harcos, Royce Gracie, a többiekhez viszonyítva egyáltalán nem volt hatalmas, izmos, viszont nagyon tetszett, hogy a technikájával megveri a riválisait. Később az utcán sétálva megláttam a Gracie Akadémia hirdető tábláját és nem haboztam kipróbálni.
Az első hónapok borzasztóak voltak! amikor a mesteremtől hazamentem, mindig tele voltam zúzódásokkal, sérülésekkel.
Zé Radiola mester azonban olyannyira lenyűgözött, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy feladjam. Az ő habitusa, tanítása olyan, hogy mindenki ott akar lenni a következő edzésén is, függetlenül attól, milyen megterhelő az. Mivel vonzódtam a harcművészethez, meg volt a tökéletes tanár, tökéletes körülmények, így folyamatosan fejlődtem.
– Mikor vált egyértelművé, hogy a harcművészetnek szenteli életét?
– Ezt nem én döntöttem el, az élet hozta így. Ahogy fejlődik a harcos és egyre többet tanul meg, úgy a harcművészet egyre többet és többet kíván az embertől. Végső soron a sors akarta, hogy ne az egyetemi diplomámat fejezzem be, hanem ide jöjjek és itt tanítsak jitsu-t.
– Nem voltak félelmei a "küldetése" kapcsán?
– Természetesen voltak félelmeim, nem tudhattam mi vár rám itt, távol a hazámtól. Azonban olyan ember vagyok, aki, ha valamit elhatároz, akkor azt végre is hajtja. A mesternek megígértem, hogy nem fogok csalódást okozni, ez is motivált.
Mikor eljöttem Brazíliából, minden nagyon nehéz és ismeretlen volt. Azonban olyan barátokra, tanítványokra leltem itt, akik mindenben segítettek nekem, így együtt legyűrtük a nehézségeket.
– Azóta jónéhány év eltelt. A gracie jitsu elismerést és rangot vívott ki magának nálunk is. Önben milyen vélemény alakult ki a magyar harcosokról?
– A magyarokat mindig is nagyon jó harcosnak tartották és tartom én is. Jó a felépítésük, a mentalitásuk, a "vérmérsékletük". A jiu-jitsu megértéséhez azonban rengeteget kell tanulni. Ha valaki jó jitsus akar lenni, akkor nem elég tudni a technikákat, hanem érteni is kell azokat. A magyaroknak még mindig sok tanulnivalójuk van, de nyitottak és elszántak, ez az út pedig a siker felé vezet.
– A gracie jitsu rendszeréhez a küzdő stílus mellett más fontos elemek is tartoznak. Miben áll a BJJ komplexitása?
– A technikai elemek mellett nagyon fontos a mentális felkészülés, az ehhez szükséges koncentráció, amely sok gyakorlást igényel. Ha valaki jitsut gyakorol, akkor meg kell ismernie a saját és ellenfele testét is, hiszen csak akkor lehet hatékony, ha tudja is, hogy mit csinál valójában. A test működésére komoly pozitív hatással van a yoga és az alapítónk által kifejlesztett speciális étkezési rendszer is, amelyek szintén fontos elemei a brazil jitsu-nak.
A Gracie Barra Combat Team
– Mely eredményeire a legbüszkébb, mint versenyző és mint mester?
– Nem tekintem magam "mesternek", inkább tanárnak (professor). Ahhoz, hogy mesternek tekinthessem magam, még nagyon sok mindennek kell történie. Tanárként a tanítványaim fejlődésére vagyok a legbüszkébb. Tudni kell, hogy a jitsu nem csak a technikáról szól, a csapatban az egység a legfontosabb, és mi szerencsére nagyon egységesek vagyunk. Amíg az egység megvan, addig együtt fejlődünk. Ahogy fejlődik a tanítvány, úgy fejlődik a tanár – és fordítva. Nálunk a fejlődés töretlen, ez pedig örömmel tölt el.
Versenyzőként még hosszú karrier áll előttem. Eddig a hazánban nyertem különféle bajnokságokat, majd Európa Bajnokságot és végül Világbajnoki címet is szereztem – ezekre egyaránt büszke vagyok.
– A gracie jitsu rendkívül embert próbáló kihívás, mégis gyakran látni idős jitsusokat, akik a megterhelések ellenére kiváló fizikai, mentális állapotban tudnak maradni. Mi a titok?
– A ju-jitsu filozófiája az életigenlésről szól. Ha valaki valóban magáévá teszi ezt a filozófiát, akkor rendkívüli
élettani változásokon megy keresztül. A másik fontos velejáró, a már-már közhelyszerű "stressz-oldás". Ez olyannyira így van, hogy a tréningezés nem csak oldja a felgyülemlett feszültséget, hanem plusz energiát biztosít a mindennapi élethez és egy olyan élet-akarást ad, ami gyakorlatilag elhanyagolható tényezővé teszi a kort.
Itt nincs ütés, rúgás. Egy fiatal, kigyúrt harcos ellen teljesen magától értetődően nem túl sok eséllyel indul egy 50-60-70 éves jitsus, de hogy részsikereket érjen el, komolyan kifárassza ifjú riválisát és a sérülés kockázatát jelentősen
csökkentse, nos ez a jitsuban nem esély, hanem minden alkalommal így történik.
– Tanárként, milyen céljai vannak?
– Az én álmom és célom szakmailag az, hogy hamarosan sok magyar jitsus állhasson a világbajnoki dobogó legfelső fokán. Emberként, mivel jitsu tanárrá váltam, arra vágyom, hogy egy olyan akadémiám legyen, ahol mindeki számára jut hely, mindenki folyamatosan edzhet. Ennyi nekem már elég.
Comments
comments
