Harsányi László mesterre nagy hatást tett a helyiek alázata és tisztelete a nagyobb tapasztalat és tudás felé.
A magyar harcművész mestereket gyakran hívják oktatni más országokba is, ami komoly elismerést jelent. Elismerést és áldozatot is, hiszen gyakran nagy távolságra utaznak azért, hogy elvigyék tudásukat és segítsék az ottaniakat. Harsányi László V.DAN goju-ryu karate mester, a Magyarországi Goju-Ryu Karate-Do Szövetség elnöke feleségvel, Ildikóval Sri Lankán járt és oktatott. Íme beszámolója a nem mindennapi útról:
„Sensei V. J. Manjula, a Sri-Lankai Goju-Ryu Karate Szervezet elnöke meghívott a feleségemmel Srí Lankára edzőtábor és danvizsga megtartására. Már második alkalommal utaztam ki hozzájuk, ezért már volt némi tapasztalatom az utazás megszervezésében. A hosszú és fárasztó repülő út után megérkeztünk Colombóba, ahol Sensei Manjula, a felesége, és a rangidős tanítványai ünnepélyes keretek között fogadtak minket. Ezek után egy mikrobusszal utaztunk tovább Kurunegaláig, a szállodánkig. Másnap reggel egy általános iskolába vittek a vendéglátóink, ahol az iskola és a terület sportvezetői ünnepélyes keretek között fogadtak minket. Az ünnepélyes zászlófelvonás és a himnuszok után egy megnyitó rendezvényen vettünk részt, aztán indultak az edzések.
A gyerekeket két csoportra osztottuk, így folytattuk a tanításukat. A szünetekkel tarkított napi 6 órás foglalkozásokat a legnagyobb meglepetésemre a legkisebbek is zokszó nélkül, fegyelmezetten végigedzették. Voltak olyan gyerekek, akiket a szüleik 20-30 kilométerről hoztak be az edzésekre.
Már tapasztaltam korábban, de ismét meglepett az a nagyfokú alázat, szorgalom, fegyelem és tisztelet ahogy hozzánk és az edzésekhez viszonyultak. A szülők is roppant hálásak és szeretetre méltóak voltak, többször is hálásan megköszönték, hogy elmentünk hozzájuk és tanítjuk őket. Esténként partykat szerveztek a tiszteletünkre, ahol igazán jól éreztük magunkat. A szemináriumok után gyönyörű helyekre vittek minket, igyekeztek megmutatni az ősi kultúrájukból minél többet.
A 2600 éves királyi központ és Kandy, az ősi város nagy hatást gyakorolt rám, a buddhista szerzetesek és szent helyeik fantasztikus élményt nyújtottak. A szentélyek körül néha belebotlottunk majmokba, kígyó bűvölőkbe, vadon élő állatokba, sőt, még két elefántba is.
A helyiek nagyon szép trópusi környezetben élnek, a szépséget a természet bőkezűen osztotta nekik. Két évvel ezelőtt még látszottak a homokzsákok, a géppuska fészkek, a háború nyomai, ma már szerencsére vége mindennek és az építkezés, a fejlődés látszik mindenhol.
Az iskola kötelező mindenkinek, a tanulók egyenruhában járnak iskolába. Ami még feltűnt, hogy a tanáraik és az idősebbek iránti tisztelet és a hagyományaik ápolása természetes a számukra. A tengerpartjuk szintén csodálatos, érintetlen, még nem lepték el a nyugati turisták.
Két helyszínen tanítottunk, a második helyszínen az oktatás egy hajópadlós többcélú nyitott falú teremben zajlott, virágokkal és trópusi növényekkel körülvett nagyon szép környezetben. Meglepően gyorsan tanultak és a tanítványok hálásak voltak minden jó szóért, igyekeztek minél többet ellesni és átvenni tőlünk, az oktatóktól.
Két évvel ezelőtt voltam náluk először és ez idő alatt nagyon sokat fejlődtek, főleg a verseny kumite-ra koncentrálnak, de ez nem baj, mert sok a fiatal és nekik erre van szükségük ebben a korban. Az oktatás során kihonra, katákra, kumitére és bunkai-okra fektettük a hangsúlyt, tizenhét helyi karatéka tett sikeres Dan vizsgát.
A szeminárium és a városnézések után felejthetetlen élményekkel érkeztünk haza.”
Comments
comments
