A HEGYEM Mozgalom Salgóbányára vitte kis védenceit, ahol az öröm és tanulás pillanatainak csúcspontját Erdei Zsolt érkezése jelentette.
Fák ölelte, nyugodt, madárcsicsergősen izgalmas táborhelyen ütött tanyát több mint ötven
HEGYEM-gyermek, hogy a következő napokban megízlelje a harcművészetek és a felhőtlen kikapcsolódás nyújtotta örömöt a mozgalom első, önálló táborában.
Több csoportban érkeztek meg a HEGYEM-lurkók a hétfői tábornyitóra Salgóbánya mellé, a Medves Hotel táborhelyére. Az eszményi környezetben nemcsak a levegőt, hanem a várakozás izgalmát is harapni lehetett: a hatévestől a tizenöt évesig, mindenki a következő napok várható eseményeit taglalta.
Szép sorban érkeztek a HEGYEM Mozgalom által felkarolt gyerekek csoportjai Bátonyterenye, majd Karancslapujtő, Karancskeszi térségéből, de hamar befutottak az érdi, a kisvárdai és a budapesti táborozók is.
A gyerekeket buszokkal és autókkal szállították a helyszínre a HEGYEM-aktivisták, akik szép számmal gyűltek össze, hogy segítsék a táborvezetők munkáját. Szakavatott pedagógusok, egy nagykövet, illetve több harcművész-növendék segített abban, hogy ez a pár nap életreszóló ajándék legyen a hétköznapokban sokat nélkülözö gyerekhadnak.
A szobák elfoglalása és a rövid eligazítás után már HEGYEM-táborpólóban vonult fel a csapat, hogy megkezdje az első edzést a táborvezető irányítása alatt. Döbbenten néztük, ahogy a gyerekek zokszó nélkül, az Osu! szellemében hajtották végre a gyakorlatokat, amelyek percről-percre nehezedtek, és jobban és jobban igénybevették a testi, valamint a mentális állóképességet.
A vacsora így jókor jött; úgyis, hogy a szűnni nem akaró mozgásvágyat még az esti sorversenyek sem akarták csillapítani a későbbiekben… Így azon már egyáltalán nem csodálkoztunk, hogy a kiírt takarodó után még mindig kiabálásoktól és ajtócsapkodásoktól remegett a hegyoldal: hiába no, a HEGYEM-diák ott, ahol tud, táborlakó módjára viselkedik…
A keddi napot meditációs gyakorlatokkal indították a gyerekek, az átmozgató edzés után pedig a reggeli könnyen elfért a gyomorban. Az energiára szükség is volt, mert a gyerekek a környék egyik legszebb helyét, a Salgó várát hódították meg hegymenetben, hogy a tetőre állva nézzenek körül: ez az a környék, amely sok mident visszaadhat abból, amit a sors elvett az elmúlt években.
A „Tigris”, „Oroszlán”, „Párduc”, „Vadmacska”, „Farkas” csoportokra osztott csapatot jól képzett karatékák, vagy éppen kiemelt HEGYEM-diákok vezették.
Az ő feladatuk túlmutatott az egyszerű terelgetésen: az apró csoportokon belül minden cselekedet a tisztelet, a megfontoltság, de mégis a közvetlen barátság jegyében dolgozott.
Az edzések és a csodálatos környezet mellett más is izgalomban tartotta a gyerekeket: a HEGYEM világhírű nagykövete, az eddig veretlen öklöző, hazánk büszkesége, Erdei Madár Zsolt már úton volt, hogy meglátogassa a táborlakókat.
Sok-sok gyermek legtitkosabb vágya haladt a beteljesülés felé: a tervek szerint a gyerekek Madárral együtt játszhatnak, együtt küzdhetnek, ami újabb és újabb fejezeteket írhat közös könyvünkbe. A világhírű öklöző mellett ellátogatott a táborba Hanshi Adámy István PhD. (8. DAN) is, aki tanítványaival érkezett a táborhelyre és csatlakozott a tréningekhez.
Bár az időjárás korántsem kegyes a nógrádi Medves-vonulatban táborozó HEGYEM-gyerekekhez, a lelkesedés a borús felhők ellenére sem csökken. Sőt…
A szerda reggeli szokásos tábori rutin első jelenetére érkező gyermekek kósza mozdulatain ugyanis már érezni lehetett, hogy a kétnapi edzéssorozat, a lazának nem igen mondható, a Salgó várához vezető túra picit megviselte az izomzatokat.
A fáradt lábakat a táborvezető meditációs és lazítási gyakorlatokkal próbálta helyrehozni, amire szükség is volt, ugyanis Hanshi Adámy délelőtt egy rendhagyó edzést vezetett. A mester szükségszerű, rövid értelmező magyarázatait, a karatéról, a harcművészek hozzáállásáról szóló felvezetőjét tátott szájjal hallgatták a lurkók, akik a csepergő eső miatt a Medves Hotel tornatermében tátották a tátani valót.
A feszes programtervben azonban elfért a foci, a laza rohangálás a csúszós hegyoldalon, a korláton csúszkálás, valamint az uzsonna-elfogyasztásának rekord gyorsasággal való elfogyasztására tett kísérletek mellett a medencés pancsolás is. Az úszóbajnok-avatás, a rögtönzött TRX-bemutató, a velünk együtt táborozó hatvani kick-boxerek gyakorlatainak szemrevételezése után azonban begördült egy autó, amely egycsapásra felbolygatta a tábor életét.
Az autóból a várva várt Erdei Madár Zsolt szállt ki, amit ovációval és az „azonnali kérdések félórájának” megkezdésével ünnepeltek a gyerekek.
Miután megtudtuk, „milyen nagyot tud ütni az ellenfél bácsi…”, a táborvezető jelezte: Madár nem csak beszélni, hanem tanítani is szeretne…
Ennek felvezető kűrje egy bemutató edzés volt, amellyel a HEGYEM-csapatok azt próbálták bebizonyítani: értik a kyokushin karate szellemiségét, és a mozdulatokat is igyekeznek a lehető legjobban elsajátítani. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt írjuk: a srácok Zsolt jelenlétében még az eddigieknél is koncentráltabban végezték a gyakorlatokat.
Madár hálás volt a látottakért, és örömmel vette át a szót, hogy a kyo után saját sportágának, az ökölvívásnak alapjait magyarázza el a gyerekeknek.
Az alapállás és az alapütések részletezése egy veretlen világbajnok bokszolótól… – azt gondoljuk, ennél autentikusabb forrása nincs a boksztudásnak.
A gyerekek szorgalmasan ismételték az ütéseket, hallgatták a vezényszavakat, és örömmel vették, ha Madár egyenként próbálta őket instruálni.
Az edzést bokszjátékok zárták, amelyekben a szerencsésebbek magával Zsolttal nézhettek farkasszemet, és próbálhatták ki: milyen az, amikor egy világbajnok próbál a lábukra lépni…
A vacsora előtt következett "a személyes megismerkedések" időszaka: mindenkinek volt kérdése, mindenkinek volt megjegyzése, és persze mindenkinek volt kérése is…
Utóbbi általában a közös fotózásra vonatkozott, amit az érintett igyekezett jó nagykövetként pontosan teljesíteni.
A tábor közelgő bejezése miatt Zsolt mindenkinek személyesen gratulált az elvégzett munkájáért, majd kiosztotta az emléklapokat, amelyek Zsolt aláírásával bizonyítják, hogy lám, lám valamikor én is részt vettem az első, önálló HEGYEM-táborban…
„Azt kapod, amit adsz” – az univerzum törvényének igazságát mi közvetlenül a vacsora előtt tapasztalhattuk meg.
A tábor legmagasabb kamaszfiúja, mint Góliát és a legkisebbje, mint Dávid köszönte meg ugyanis bajnokunk látogatását, és Zsoltnak átadtak egy olyan pólót, amelyre az összes gyermek ráírta a nevét.
Madár azonnal felvette a pólót, amit harsány kacajparádé és elismerő tapsvihar fogadott.
„Nagyon örülök, hogy itt lehetettem! Higgyétek el, hogy ennél nincs nagyobb elismerés egyetlen bajnoknak sem” – mutatott Zsolt büszkén a pólóra.
A végére hagytuk, pedig lehet, hogy az elejére kívánkozna: a HEGYEM vezetői csöppent sem szégyellve, elérzékenyülten élték meg ezeket a napokat.
Úgy látjuk és úgy gondoljuk: ezekért a napokért érdemes a hétköznapokat túlélni, és ezekben a pillanatokban érhető tetten a
Küzdj másokért! szlogen mondanivalója…
www.hegyem.hu
Comments
comments
