A tavalyi évhez hasonlóan idén is a Szombathely melletti – a napokban várossá avanzsált – Vép adott otthont a kick-box light-contact szakág alapozó edzőtáborának. A mezőgazdasági szakközépiskola és kollégiuma ideális környezet: kényelmes szállás, edzőterem, futópálya, gyönyörű park, friss levegő és kiváló atmoszféra.
Ha a számokat nézzük, akkor 4 ország, 17 klubjának 10 és 38 év közötti 80 harcosa 16 napon át, naponta 3 alkalommal, összesen 31 edzésen átlag 36 fokban “koptatta” a 260 négyzetméter tatamit.
A tábor célkitűzése pedig: az alapozás, felkészülés a második féléves versenyszezonra, a fizikai képességek – ezen belül elsősorban az állóképesség, az erő-állóképesség és a gyorserő fokozása – és természetesen a technikák csiszolása.
Emellett persze voltak egyéni célkitűzései is az ország számos pontjáról és külföldről érkezett kick-boxosoknak.
Míg az utánpótlás válogatott a szeptemberi – kiírás szempontjából kellemes meglepetésnek nem nevezhető – horvátországi EB-re, addig a felnőttek elsősorban a válogatottba kerülésre és az ausztriai VB-re készültek.
Van, aki azért jött, hogy próbára tegye saját magát és fejlessze képességeit, vagy azért, hogy tanuljon a “nagyoktól”, és felvegye a ritmust a magyar mezőny élbolyával.
Az biztos, hogy sokak számára példaképekkel edzhettek együtt a tábor résztvevői, hiszen többszörös Európa- és világbajnokok és érmesek készültek fel itt. Úgy, mint Dancsó Zoltán, Fenyvesi Márta, Hirsch Viktor, Kondacs György, Marton Klára, Molnár Mónika, Olasz Attila és Szabó László.
A korábbi éveknek megfelelően idén is futóedzéssel kezdődtek az edzésnapok, majd következett a boxedzés és a nap végén a “kéz-láb” edzés, azonban ezen a téren a tavalyitól eltérő metódust alkalmazott Zrínyi Miklós, a light-contact válogatott edzője.
Ezt szolgálta az is, hogy az edzések alkalmával videófelvétel készült, majd ennek segítségével sor került a hibák és hiányosságok elemzésre.
– A felkészülés módját alapvetően meghatározta, hogy míg 2008-ban november végén rendezték meg az EB-t, addig idén már szeptember 12-én sor kerül az Országos Bajnokság döntőjére és, októberben a világbajnokságra – mondja Zrínyi Miklós.
– Elsősorban az ún. ütemes gyakorlatokra fektettük a hangsúlyt azaz, hogy minden helyzetben azonnal válaszolni tudjanak a támadásra. Ahelyett, hogy számolásra dolgozzanak, most időre ment a technikák végrehajtása, ahol is mindenki a saját tempójában tud dolgozni, de ez nem azt jelenti, hogy kevesebbet kell teljesíteni.
A múlt évben már két osztrák (színekben) versenyző is részt vett a táborban, akik idén visszatértek, és hoztak magukkal még egy embert.
– Három évvel ezelőtt egy tiroli bunyó után Olasz Atival összebarátkoztunk, és ő hívott el tavaly az edzőtáborba – meséli Pader Szabolcs.
– Már akkor nagyon jól éreztem itt magam, de az idei felülmúlja a múlt évit is. Az edzések, melyek során az ember a saját korlátait feszegeti, nagyon változatosak, még a futás is, és számomra fontos, hogy kiváló versenyzőkkel edzhetek együtt.
Hasonló véleményen van a két osztrák lány is. Steffi Buchberger most először vesz részt itt és ilyen hosszúságú edzőtáborban.
– Nagyon kemények az edzések, de a fokozatos és folyamatos terhelést segít “elviselni”, hogy egy rendkívül barátságos és befogadó csapattal edzek együtt. Nagyon élvezem a sparringokat. – mondja Steffi.
– Ez a régióban minőségében, szervezettségében és hosszúságában is egyedülálló tábor. Már 2008-ban is volt szerencsém részt venni, és ha tehetem jövőre sem hagyom ki. – ígéri Nicole Trimmel, aki májusban profi full-contact világbajnoki címet nyert.
– Idén még több a bunyó, kevesebb a statikus feladat, ehelyett több kombinációt gyakorlunk, ami nem csak a testet, de az agyat is mozgásra készteti. 
Idén először Dániából is érkeztek versenyzők az edzőtáborba. Johanna Striim, aki bronzérmes lett a portugáliai Eb-n így értékelte a felkészülést.
– A legnagyobb eltérés a mi edzéseinkhez képest a sok nyújtás, a kettlebell alkalmazása, illetve minden technikát jobb- és baloldalra egyaránt végrehajtottunk. Ez eleinte nehézségeket okozott, de belerázódtunk, és jövőre hozzuk az egész csapatot.
– A külföldiek nagyon könnyen és jól beilleszkedtek a csapatba. – ezt már Zrínyi Miklós mondja.
– Habár látszik az iskolák közötti különbség, – például a dánok otthon keveset technikáznak és inkább bunyóznak – de sikerült gyorsan felvenniük az edzések ritmusát. Az is látszik, persze nem csak a külföldről érkezetteknél, hogy ki az, aki már tavaly is részt vett az edzőtáborban. Náluk már kevesebbet kellett a technikai hiányosságokkal foglalkozni. Szerencsénkre ebben az évben még jobbak a feltételek, hiszen a nyergesújfalui és szombathelyi klubok jóvoltából az edzőterem teljes felületén tatami van, ami nagyban megkönnyíti a munkánkat.
Marton Klára és Dancsó “Kicsi” Zoltán nevét számos Európa- és világbajnoki cím fémjelzi. Adja magát tehát a kérdés, hogy ezek után még mi motiválja őket, hogy végigcsináljanak egy ilyen rendkívül kimerítő és izzasztó edzőtábort.
– Több dologról szól ez, – mondja Kicsi.
– Mivel ma Magyarországon ezt a sportágat anyagilag és olykor még erkölcsileg sem igazán díjazzák, így akár mondhatnám, hogy szinte semmi jelentősége sincs annak, hogy valaki négyszeres vagy ötszörös Európa- és világbajnok. És mégis fontos, mert végigcsináljuk önmagunkért, hogy mindketten megvédjük Villachban a világbajnoki címünket. Itt vagyunk a társaság miatt, hiszen azokkal az emberekkel edzhetünk együtt, akik egyben a barátaink. És végül, de nem utolsó sorban azért, hogy átadhassuk a sok év alatt megszerzett tudást és tapasztalatot, példát mutassunk az utánunk jövőknek és a tanítványainknak is, hogy saját szemükkel lássák, hogy az eredmények nem pottyannak az ember ölébe, hanem keményen meg kell érte dolgozni.
Vitathatatlanul keményen dolgoztak a táborlakók és remélhetőleg, ennek meg is lesz a gyümölcse a közelgő versenyeken.
H.N.
