Legendás képességek, legendás harcosok
„Bankei vándorlásai során találkozott egy másik szerzetessel. Estére egy folyóparthoz értek, letáboroztak, majd reggelre kelve tanakodni kezdtek, hogyan kelhetnének át a folyón.
Mi sem könnyebb ennél – mondta Bankeinek a másik szerzetes, azzal elindult a vízen.
Te – rázta dühösen az öklét Bankei – ha tudom, hogy ilyen vagy, eltörtem volna a lábad!”
Azt, hogy a keleti harcművészetekben mai természettudományos tudásunkkal csak részben, vagy egyáltalán nem magyarázható képességek is voltak és vannak, ma már az informatikának, a kép és hangrögzítés majd másfél évszázados eredményeinek köszönhetően legfeljebb csak a materialista vallás hívőinek kell bizonygatni.
Ám mielőtt elragadna bennünket a misztikus csodakeresés izgalma, fontos tudatosítanunk, hogy a valóban különleges képességek, nem cirkuszi trükkök és vásári attrakciók, hanem hosszas gyakorlás és spirituális fejlődés eredményei, leginkább mellékhatásai. Ebből a nézőpontból, kellő tisztelettel figyelve ezeket az eredményeket, talán felbukkan mögöttük valami más, valami, ami időtlenebb és változatlanabb, mint a megjelenő fizikai teljesítmény. A legendás képességek nagyon sok fajtájával találkozunk a harcművészetek történetében. Kezdjük mindjárt a test megerősítésének képességeivel.
Arról a nem túl egyedülálló képességről, amikor a harcos hasán autó vagy kisteherautó hajt keresztül, talán nem érdemes különösebb szót ejteni. Aki érdeklődik e téma iránt, láthatott ilyen felvételt eleget. Érdekesebb a sérülékeny testrészek megerősítése, amely olyan izmokkal nem védett lágyrészek támadására fejleszt ki képességeket, mint a gége vagy a fül. A kínai kung-fu ún. „Aranyharang” módszerének gyakorlói képessé válnak az ilyen extrém fizikai behatások sérülésmentes elviselésére.
1979-ben, a 67 éves Liu Chin-tung mester fejére egy 67 kg-os követ helyeztek, amit egy 7 kg-os kalapáccsal zúztak szét rajta. A mester feje, és a kő között semmiféle más anyag nem volt, és a követ is a rendezőbizottság szerezte, csakúgy, mint azt a két téglát, amit ezután 28 éves fiának székre támasztott fején tört szét ugyanazzal a kalapáccsal.
Néhány évvel ezelőtt hazánkban is bemutatták azt a dokumentumfilmet, amelyben egy kung-fu mester a lándzsa tompa végét a falnak támasztotta, pengeéles hegyét pedig saját gégéjére helyezte. Torkával nekifeszült a lándzsahegynek, ívben meghajlította, majd hirtelen oldalra lépett, mire az ívbe hajlított lándzsa kiröppent, és a terem szemközti falába fúródott.
Nagyon sok történet szól a lágy irányzatok képviselőiről, akik a chi hihetetlen összpontosításával voltak képesek elképesztő teljesítményekre. 1928-ban, Kantonban egy katonalovat, amelyet a közelébe kerülő emberek felrúgására idomítottak, tréfás kedvű gazdája kung-fu mesterekkel mérkőztetett. Miután a ló már többeknek súlyos sérülést okozott, Ku Yu-cheung, a lágy stílus mestere egyetlen tenyérütéssel zúzta halálra. Azok a tanúk, akik a ló boncolásánál jelen voltak megállapították, hogy az állat több belső szerve megrepedt és a gerince eltörött. Yu-cheung, aki 1962-ben Hongkongban halt meg, 12 egymásra helyezett téglát tudott tenyérütéssel úgy eltörni, hogy a nézők által kiválasztott bármelyik tégla sértetlen maradt.
Egy réges-régi, mindig is titkosnak tartott kung-fu irányzat volt a Tien-hsue. Gyakorlása az akupunktúrás meridiánrendszer, és a test energetikai rendszerének elképesztően pontos ismeretén alapult. Mesterei külsérelmi nyom, és minden látható jel nélkül voltak képesek súlyos, esetenként időzített és halálos energetikai zavarokat létrehozni a testben. John F. Gilbey kung-fu kutató, a múlt század 50-es éveiben még találkozott egy olyan Tien-hsue mesterrel, Oh Hsin-yang-gal, aki vonakodva bár, de hajlandó volt ízelítőt adni tudásából.
Yang Chien-hu, a Tai Chi Chuan nagymestere képes volt a kezén pihenő madár felszállását megakadályozni azzal, hogy megérezve a madár energia indításait, azokat olyan finoman kerülte el, hogy nem volt alap, amiről a madár elrugaszkodjon.
Shihan Budán László 6. dan
