Kovács "Vipera" Attila szenzációs bunyójával nemrég kiütötte az argentin Aladino Alanist, így ő a WBA újdonsült kisvilágbajnoka, nagyváltósúlyban. Attilának pihenésre nem sok ideje volt még, ugyanis a hirtelen jött népszerűség is sok munkával jár.
– Nagyon boldog vagyok, örülök a sikernek. Úgy érzem a sok munka gyümölcse, most kezd beérni. Viszont egy kicsit furán is érzem magam, mert hirtelen jött számomra a sikerrel járó népszerűség. Ennek ellenére megpróbálok ugyanaz az ember maradni, aki eddig voltam – nyilatkozta a JAKO Sporthíradóban Kovács Attila, a WBA nagyváltósúlyú kisvilágbajnoka.
Komoly munka
– A mérkőzés után az edzőimmel és egy baráti társasággal együtt ünnepeltünk a debreceni hotel kis különtermében, ahová természetesen meghívtuk az ellenfelemet is. Együtt ünnepeltünk. Erre a mérkőzésre igen komolyan kellett készülnöm. Kemény tíz hét állt mögöttem. Nagy Sándor vezette az erőnléti edzéseket, a szakmai munkát pedig Lévai Istvánnal végeztem, aki mindig a maximumra törekszik.
– Miből állt a felkészülés?
– Reggelente erőnléti edzést tartottunk, súlyzózás és futás várt rám, délutánonként pedig következett a felkészülés szakmai része, zsákolás, árnyékolás, kesztyűzés. A taktika az volt, hogy az első két menetben feltérképezzük, kiismerjük Alanist. Tudtuk, hogy nagyon nagy ütő srác, így nem szabad neki teret adni, hogy üssön. A mérkőzést megelőzően láttunk róla egy felvételt, így tudtunk rá készülni. Az erősségét így gyenge pontjává változtattuk. A kiütés is nagyban ennek köszönhető. A kiütés hirtelen jött, én sem számítottam KO-ra. A mérkőzés alatt sérülést is szereztem. Alanis nagy ütőereje abban is megmutatkozott, hogy egy ütésétől beszakadt a dobhártyám, ami nem egy kellemes dolog.
“Toltak előre”
– Mi következett a meccs után? Megkönnyebülés? Boldogság?
– A mérkőzés után vegyes érzelmek törtek elő belőlem. Először is boldogság és öröm töltött el, majd nemrég elvesztett édesapámra gondoltam. Elszomorít az, hogy ő nem élhette meg a sikeremet. Az viszont nagyon jó érzés volt, hogy a szülővárosomból, Oroszlányból sokan eljöttek szurkolni nekem. Mögöttem álltak, toltak előre. A mérkőzések előtt mindig ugyanazt a rituálét végzem el. A cipőfűzőmnek simának kell lennie, nem csavarodhat meg. És minden páros dolgot, amit magamra veszek, mindig a ballal kezdem.
– Mikor látunk újra a ringben?
– Szeptember 10-én lépek újra ringbe a Főnix Csarnokban. Az ellenfelemről és magáról a mérkőzésről nem tudok semmit. Kikapcsolódásra kevés időm volt, nagyon szeretnék egy hetet pihenni. 
