Kiderült, hogy a mai tizenévesek inaktívabbak, mint a hatvanévesek!
A fiatalok manapság nem túlságosan energikusak. Sőt, egyáltalán nem.
A Wall Street Journal múlt heti számában írtak arról, hogy a mai tinédzserek aktivitása és életstílusa leginkább a nyugdíjasokéhoz hasonlít. Lenore Skenazy szerint eltűntek az energikus fiatalok.
Döbbenetes tanulmány elemzése került fel tegnap a 24.hu oldalára. Ebben azt elemzik, hogy milyen okok vezetnek ahhoz, hogy a fiatalok aktivitása (inaktivitása!) megfelel a jelenlegi hatvan évesekének! Az edzőtermek, dojo-k esetében már egyre jobban tapasztaljuk, hogy korosztályok esnek ki, hiányoznak. Nekem Keszthelyen van 38 éve dojo-m. Itt az egyetemen 2.400-2.600 diák tanul, akik közül 1 fő van (keszthelyi!), aki jár karate edzésre! Más egyesületekben sem nagyon jelennek meg az egyetemisták, ez azt mutatja, hogy a 18-25 évesek jelentős része már nem akar szervezett, vezetett edzéseken részt venni, legfeljebb néha súlyzóznak, futnak, de ezt is kevesen vállalják. A stadionok erre nem jelentenek megoldást, remélhetően most már edzőtermek, csarnokok épülnek. Azonban még ez is kevés lesz, ha a szülők nem látják be, hogy nekik kell belátniuk, mennyire fontos gyerekük számára a sport, a mozgás. A szülőket kellene agitálni, meggyőzni, elérni, hogy a gyermekük duzzogását, sírását ne vegyék minden esetben figyelembe, és akkor is kötelezzék az edzéslátogatásra, ha a kedv visszaesik. Igazolásul az alábbiakban bemásolom az említett cikket, ennek elemzése elgondolkoztató:
A Johns Hopkins Bloomberg Közegészségügyi Iskola által nemrégiben végzett kutatásban 12 500 különböző életkorú embert követtek nyomon, hogy mennyi időt tölt dinamikus fizikai aktivitással. A kutatók azt találták, hogy a tinédzserek ez irányú teljesítménye lényegesen rosszabb, mint a húszas éveit betöltött fiataloké. A feladatok gyakoriságának és intenzitásának függvényében elmondható, hogy terhelés hatására egyre rosszabbul teljesítettek.
A tanulmányt vezető Vadim Zipunnikov szerint a serdülőkor végén “riasztóan alacsony”, illetve a 19 éves korosztály körében a 60 évesekkel azonos az aktivitás szintje.
“Az általános iskolában a fiúk egynegyede és a lányok fele naponta egyetlen” mérsékelten-erőteljes tevékenységet “sem végez. 12 és 19 évesen ezek a számok még rosszabbak.”
Skenazy a hiper-szülői kultúrát hibáztatja, amiben a gyerekek életének minden órája betáblázott, ráadásként a szülők túl sok időt töltenek a gyerekek körül, így nem hagyva nekik kellő időt és lehetőséget az aktív mozgásra. Rámutattak arra, hogy ha a gyerekek felnőtt vezetésével végzik a gyakorlatokat, akkor sokkal kevesebb fizikai aktivitást érnek el, mintha a gyerekek felügyelet nélkül, önállóan játszanak.
Az inaktivitás okai között említhetjük a számítógépek és okostelefonok nagy népszerűségét. Itt lenne szükség nagyobb szülői kontrollra, mert ha egy gyerek addiktív videójátékot játszik, akkor nehéz lesz őt futásra vagy bármilyen mozgásra csábítani. Ha a család egységesen nem korlátozza szigorúan az ilyen tevékenységeket, akkor az örömet kereső tinédzsereknek nehézségei lesznek.
A tanulmány szerzője, Vipunnikov úgy gondolja, hogy az aktivitásra, mozgásra szánt időt a gyerekek napirendjéhez kell igazítani.
Minden szülőnek meg kell értenie, hogy nem azzal segíti a gyermekét, ha egyik különóráról a másikra viszi. Engedje szabadon játszani, mozogni, és járjon edzőterembe. Igaz, hogy itt nem tanul meg egy harmadik nyelvet, sőt hegedülni sem tanítják, de olyan kulcsfontosságú készségekre tehet szert, mint a koncentrálás, a kreativitás, koordináció vagy éppen vezetői attitűd. Megtanul szervezni, kooperálni, ötletelni, az érdekeit képviselni úgy, hogy közben élvezi a játékot és a mozgást.
A kutatók mind e mellett hozzáteszik, hogy nincs nagy valószínűsége annak, hogy a szülők nagy része változtat az eddigi rutinon, mert minden abba az irányba mozdul, hogy tanulni és haladni kell a felgyorsult világgal. Ugyanakkor bízhatunk abban is, hogy ha a serdülők egészsége, fizikai állapota tendenciózusan romlik, akkor a szülők felébrednek, és rájönnek arra, hogy a szabadidőre, a kontroll nélküli játékra, mozgásra minden gyereknek szüksége van.
