Semi- és light-contact versenyzőink taroltak a szegedi világkupán. A csapat két vezéregyéniségét, Dancsó Zoltánt és Debreczeni Dezsőt faggatuk.
Dancsó Zoltán – bár “őskövületnek” vallja magát, egyelőre nem tervezi a visszavonlást. Miért is gondolna erre, amikor Szegeden két számban is VK aranyat zsebelt be, emellett profiként is állja a sarat.
– A szegei világkupán duplázni tudtál: semi- és light-contact kategóriában is a dobogó tetejére állhattál. Tudod még számolni hányadik érmeidet gyűjtötted be?
– Nagyképűség nélkül állítom: nem tudnám megmondani hány trófeából áll a gyűjteményem. Nem nagyon tudom már számon tartani. A múltkor egy edzés után egy hozzám hasonló “őskövület” barátommal beszélgettünk is arról, hogy meg kellene számolni a kupákat, de erre még nem került sor.
– Mindezek is bizonyítják, hogy nem akármilyen pályafutás áll mögötted, ráadásul a motivációval sem állsz hadilábon.
Dancsó Zoltán
 |
– Igen. A közelmúltban beszélgettem erről
Zrínyi Miklóssal (a kick-box válogatott light-contact szakágának edzője), hogy maholnap, pontosan egy év múlva 30 éves leszek. Felmerült a kérdés – persze csak vicc szinten -, hogy visszavonuljak-e vajon? Természetesen erről szó sincs! A hétvégén, az ukrán ellenfelem ellen vívott középdöntő (84 kg) után az volt az általános vélemény, hogy amíg ilyen nagy szívvel és elánnal tudok küzdeni, addig ne vonuljak vissza. Persze megjegyezték, hogy majd szólnak időben, ha eljött a pillanat..
– Követendő példa lehetsz a fiatalok számára..– A kadet korosztályban és a felnőttek közt is számos tanítványom van. Szombathelyi egyesületünk versenyzői immár hat arany, három ezüst és hat bronzérmet szereztek, így a jelek szerint jó úton járunk.
– Van-e hazai konkurenciád a súlycsoportodban? Ha igen, örülsz-e ennek?– Egyre inkább jönnek fel a fiatalok, aminek csak örülök, hiszen ha van, aki idehaza megszorít, akkor az még keményebb felkészülésre ösztönöz. Ez pedig jól jön, ha nemzetközi porondra készülök, ráadásul a válogatott is profitál a nagyobb versenyhelyzetből. Persze azért jó érzés, hogy egyelőre még nem nagyon tudnak megszorongatni idehaza..
– Amatőr sikereid mellett profiként is eredményesen küzdesz..
– Március 25-én volt egy profi címmérkőzésem itt Szombathelyen. Ezerötszáz ember előtt sikerült megvédenem a bajnoki övet Bernhard Sussitz ellenében light-contacban. Bízom benne, hogy minél tovább sikerül itt, Magyarországon tartanom ezt a trófeát. Emellett az amatőr szakágban szeptemberben Belgrádban, novemberben pedig Portugáliában szeretnék világversenyen minél szebb eredményeket elérni.
Debreczeni Dezső személyében ugyancsak rutinos élversenyzőt tisztelhetünk. A békéscsabai kick-boxer – szerencsére – szűnni nem akaró sikereit a folyamatos, kőkemény edzésnek és a nagy rutinnak tudja be.– Egy újabb tapasztalt éremhalmozót tisztelhetünk személyedben. A hétvégi világkupa semi-contact aranyad is mutatja, továbbra is csúcsformában küzdesz. Mi a sikereid titka?
– Nem tudom, hogy titok-e, de tény: 32 évesen is nagyon sokat edzek. Ahhoz, hogy a formám tartani tudjam, az idő múlásával igazából egyre többet kell edzenem – sajnos. Ezúttal – és egyre inkább – a rengeteg eddigi mérkőzésem során “begyűjtött” rutin az, ami sokat tud nekem segíteni.
– Hogyan értékeled szegedi versenyzésed? Az aranyérem magáért beszél, ám az addig vezető út a terveid szerint alakult, vagy voltak meglepetések?
Debreczeni Dezső |
– A semi-contact versenyszámra az edzőmmel,
Gregor Lászlóval már két hónapja készültünk, mivel úgy éreztem, hogy sokkal keményebb verseny lesz, mint az eddigiek. A külföldiek egyre erősebbek, a fiatalok is éhesek, jönnek föl.
A súlycsoportban (-57 kg) induló 24 versenyző egy nagyon jó kis mezőnyt alkotott. Az elődöntőben sikerült megvernem az EB ezüstérmes lengyel
Dakowski-t. Nagyon jó formában éreztem magam, jól küzdöttem. A döntőben a csepeli, junior világbajnok
Veres Richárddal mérkőztem. Ő nagyon jó versenyző és rendkívül tehetséges is. Úgy gondolom, hogy ezúttal a rutinommal sikerült fölébe kerekednem. Örülök, hogy sikerült jeleznem: még ki kell várnia a sorát.
– A magyar kickboxosok hagyományosan jól szerepelnek a semi- és ligt-contact kategóriákban. A full-contact harcokban már sokkal nehezebb a dolgunk. Véleményed szerint miben kellene javulnunk?– Igazából ez egy nagyon nehéz kérdés. A full-contact szereplés eredményességéért rengeteget tesznek az érintett versenyzők és a szakmai stáb. El kell ismerni, hogy nagyon nehéz dolguk van. A keleti áramlat, élén a volt szovjet tagállamok kőkemény fightereivel nagyon erős. Én úgy gondolom – bár nem az én feladatom ezt megítélni -, hogy technikailag kellene még egy kicsit csiszolódni és emellett még keményedni.
– Annál inkább kompetens vagy az általad is uralt semi-contact ágban. A hazai utánpótlás mennyire tud megszorítani téged esetleg a közeljövőben?– A Semi- és light-contact utánpótlásunk szerencsére nagyon erős. Nagyon sok kitűnő munkát végző klub van, nagyon sok jó versenyzővel. A fiatalok nagyon tehetségesek és rendkívül hajtósak. Számos olyan feltörekvő versenyző van, aki méltó lehet a mi nemzedékünk örökségének továbbvitelére. Úgy gondolom, hogy nem kell majd szégyenkeznünk akkor sem, amikor majd ez a fiatalabb korosztály lép majd a helyünkbe.
Comments
comments
