Egy volt BKV épületben működik az ország egyik legkorszerűbb karate edzőterme. Az edzéseket sensei Zallel László vezeti. Az ő kezei közül kerültek ki a hazai karate aktuális csillagai: Tóth Beatrix és S. Kovács Ádám. A budomagazin.hu végignézett egy edzést Zallel Lászlónál.
Az ország egyik legkorszerűbb karate-edzőtermében jártunk. Sensei Zallel László októberben nyitotta meg új termét Budapesten, a Hűvösvölgyi úton. Az épület korábban a BKV tulajdona volt, most felújítás és átalakítás után nyoma sincs a tömegközlekedési múltnak.
Zallel László 4 danos mester; eddig több helyszínen tartotta tanítványainak az edzéseket, októberben azonban összegyűjtötte a tanítványokat, azóta mindenki egy helyen edz.
Sensei Zallel László figyel és segít (fotó: Ollé Mónika)
 |
A mestertől megtudtuk: az egész országra jellemző, hogy nincs jó edzőterem a karate versenyzők számára. Régi, lepusztult tornatermekben edzenek a versenyzők, az új központ szinte egyedülálló.
A hatalmas terem szépen kifestve, az egyik falon hosszú tükörsor. Másfél órás edzésre érkezünk, formagyakorlatokatt láthatunk. Körülbelül tizenöt fiatal melegít, egyelőre csak kedvére. A korosztály erősen változó, van köztük nyolc és huszonéves egyaránt.
Szinte mindenki karate-ruhában edz, elvétve látunk csak melegítőnadrágos, trikós gyerekeket. Derekukon különböző színű övek, nehéz eligazodni. Amikor mindenki megérkezett, Zallel kiadja az utasítást, felsorakoztatja a tanítványait.
A szokásos rituálé után a bemelegítés közös részét egyik tanítványa veszi át. Míg a karatésok bemelegítenek, mi az edzővel beszélgetünk. Megtudjuk, hogy a bemelegítést vezető huszonegy éves Strasser Vilmos többszörös magyar bajnok formagyakorlatokban.
Nem ő azonban az egyetlen, aki rendszeresen versenyez, a teremben gyakorló fiatalok közül tízen rendszeresen jártnak versenyekre, csupán a fennmaradó 4-5 fiatal jár pusztán a testmozgás miatt edzésekre.
Forma, gyakorlat (fotó: Ollé Mónika)
|
Mozgásukon is látszik, többségük nem ma kezdte a karatét. Zallel elmondta: vannak köztük igazán tehetségesek is, de eddigi tapasztalata alapján úgy vette észre, hogy a szorgalom és a kitartás nagyobb súllyal nyom a latba, mint a tehetség.
A karatéban ugyanis nincs megállás. Egy felnőtt versenyző már megteheti, hogy kihagy egy évet, egy fiatal kadett-korosztályú azonban nem. Amíg ugyanis ő “pihen”, addig a társai elhúznak mellette. Ezt a hátrányt pedig szinte lehetetlen ledolgozni.
Zallel szerint sikeres versenyző azokból lehet, akik végig szorgalmasan és kitartóan edzenek, és minden idejüket a karaténak szentelik. Erre a legjobb példa sensei Zallel két tanítványa, Tóth Beatrix, aki a moszkvai Európa Bajnokságon bronzérmet szerzett, és S. Kovács Ádám junior világbajnok, felnőtt világbajnoki ezüstérmes.
Tóth Beatrix néhány éve dolgozik Zallel Lászlóval, korábban vidéken karatézott, S. Kovács azonban immár tizennégy éve a sensei tanítványa. (Hamarosan mindkettejükkel interjút olvashatnak a budomagazin.hu-n!)
Lejár az időnk, a bemelegítésnek vége, innentől az edzőé a főszerep. A terem sarkában maradunk és figyelünk. A tanítványok már túl vannak azon a szinten, amikor mindenkivel egyesével foglalkozni kell, Zallel azonban figyel. A legtöbb munkát a gyerekek adják, de ez érthető.
A nagyobbak már évek óta edzenek, míg a kicsiknél ez többnyire nyilván lehetetlen. Igaz, mint megtudtuk, akadnak szülők, akik már öt éves kortól edzésre járatják gyerekeiket.
Némelyik apróság teljesítményét figyelve nem is vagyunk meglepve. Úgy hajtják végre a formagyakorlatokat, mintha karate ruhában születtek volna. Az edző néha kiigazít, de a nagyobbak is segítenek.
Strasser Vilmos magyar bajnok formagyakorlatokban (fotó: Ollé Mónika)
|
Láthatóan mindenki figyel mindenkire; a bemelegítést tartó Strasser Vilmos időnként a formagyakorlat végrehajtása helyett a többieket segíti: nyújtsd ki a lábad, emeld fel a karod, stb. A segítségre a többiek is számítanak, egy-egy mozdulatsor végén érdeklődve tekintenek a “nagyobbak” felé, akik vagy tanácsot adnak, vagy elismerően bólintanak: jó volt.
Azt gondolnánk, egy karate-edzésen, ilyen szinten már katonás szigor van, de ez nem igaz. Esetleg a fegyelem katonás, nincs rendetlenkedés, mindenki komolyan veszi az edzést. Ezért vannak itt. Zallel azonban lazán viselkedik, humorizál, poénkodik, kritikáját is viccesen fogalmazza meg.
Odakint röpködnek a mínuszok, az ablak az edzés derekán teljesen bepárásodik. Napi 11-12 órában ülő munkát végző riporterünk irigységgel vegyes csodálkozással követi az eseményeket. Minden mozdulatból árad a tudatosság, a fegyelem és az egészség. Jó nézni.
Az edzés végén a szokásos felülés és a fekvőtámasz szolgál levezetésnek. Külső szemlélőként úgy tűnik, mintha ez lenne a legnehezebb. Nyilván nem így van, de úgy tűnik. Nem állnak fel, ez lehetetlen – gondoljuk. Aztán persze felállnak, és szertartásosan levezénylik az edzést.
Maradjunk annyiban, nem semmi.
Comments
comments
