Karacs Attila agresszíven kezdett a hétvégi hollandiai K-1 Grand Prix-en, de sajnos KO-t szenvedett el francia ellenfelétől, melyből felállt, de a bíró már nem engedte tovább a küzdelmet. Attilát a mérkőzés tapasztalatairól, a holland gáláról kérdeztük.
Olvasson még Karacs-interjút:
Jó arcú, ugyanakkor kegyetlen gyilkos vagyok a ringben
– Elsőként gratuláció, hogy a legnagyobbak között szerepelt. Milyenek találta a gála szervezését?
– Tökéletes volt (itt a gála teljes beszámolóját olvashatja). Profi szervezés várt kint minket. Autó a reptéren, amely a szállodába vitt. Minden igényt kielégítő ellátás és precíz szervezői-menedzsment. Ha azt mondták, hogy másnap 10-órakkor sajtótájékoztató, akkor az másnap pontban 10-kor el is kezdődött. Az nem volt megengedett, hogy egy sportoló késsen.
A torna előtt
Ugyanígy, a meccs előtti orvosi vizsgálat is nagyon komoly volt. Kértek agyi röntgen eredményt és többféle vérvizsgálat eredményt is. A meccs előtt és után pedig szigorúan ellenőrzött dopping vizsgálaton kellett átesni.
– Együtt a világ legnagyobbjaival…
– Az elején furcsa is volt, hogy együtt ebédelek, együtt készülök azokkal a K-1 legendákkal, akiket addig csak tévéközvetítésekből láttam. A nagyok közül a legközelebbi viszonyba talán Bob Sapp-pel kerültem. Illetve, túlzás, hogy közelibe, inkább úgy mondanám: sokat találkoztam vele és népes kísérőstábjával. Vele öltöztem egy öltözőben. De, szót váltottam Jerrel Venetiaan-nal és Ernesto Hoost-tal is.
Bob Sapp ágyazott, majd távozott
– Bob Sapp tényleg egy igazi showman?
– Teljes mértékben. Már nem csodálkozom, hogy miért ő a legtöbbet kereső K-1-es. Hatalmas, nemcsak magasságban, hanem egyéniségben is. Igaz, sztárallűröktől sem mentes. Közös öltözőben voltunk, ahol egyszer csak azt veszem észre, hogy egy méretes ágyat cipelnek be. Bob Sapp hozatta magának, mert ő, csak ezen volt hajlandó pihenni. Amíg az ágy az öltözőjébe nem került, addig ő be nem tette a lábát oda. Aztán, úgy látszik, valamivel mégsem volt teljesen elégedett, hiába kapta meg kért ágyát, mert a szervezőkkel történt zajos szóváltása után egyszerűen összecsomagolt, és elviharzott. Otthagyta a gálát, ringbe sem lépett.
“Hiányzott a ringbe lépés előtti koncentráció”
– Ön gondolom folyamatos lelki ráhangolódásban volt az esti mérkőzésre.
– Így van. Ez a Hollandiába való megérkezés után, szinte már a repülőtérről való szállodába való utazás során elkezdődött. Aztán egyre közeledett a ringbe lépés ideje. De, közvetlenül ezelőtt valahogy nem tudtam kellő mértékben a meccsre hangolódni, mint az itthoni mérkőzések esetében. Itt valahogy teljesen más körülmények voltak, nem adottak a koncentrációra. És nagyon hosszú procedúra előzte meg a bevonulást. Lifttel vittek fel a színpad mögé, ami nagyon megzavart az összeszedettségben.
Első menet: korai nyílt sisakos harc
– Majd, belépett a ringbe, és megkezdődött az első menet…
– Igen. Az első másodpercekben – mint azt a felkészülésem során is nyilatkoztam – azonnal felmérni kezdtem francia ellenfelemet. És éreztem rajta, hogy üthető. Talán túl agresszív is volt a kezdésem. Nem tudom. Az egész mérkőzés alatt támadtam, ő visszatámadott, úgyhogy akciódúsak voltunk. Legalábbis, ahogy visszaemlékszem.
Aztán, sajnos szakmai hibát vétettem, és talán túl korán kezdtem úgymond, nyílt sisakos harcot, amiben könnyen felszaladhat valamire az ember. Így is történt.
Az első mérkőzés vége felé jártunk, amikor kézzel támadást indítottam, majd visszaléptem az ütésből és Benazzouz rámindított egy fejrúgást, ami betalált. Vagyis, beleléptem egy szóló KO-ba. Pillanatokra elvesztettem az eszméletemet, és a földre rogytam. Majd, már csak arra emlékszem, hogy számolt rám bíró, én pedig felálltam, de ő leintette a meccset. Ennyi maradt meg. De, az utolsó percek történései nem egészen tiszták. Már nagyon várom, hogy visszanézzük a meccset, hogy pontosan lássam, mi is történt. Valamint, hogy kielemezzük a hibáimat.
“Nem maradok padlón, ha tehetem”
– Az egyik szakmai internetes oldal a mérkőzésről ezt írja “a francia kezdett jobban, amit később Attila viszonzott, de egy erős támadás utáni kontrába jól emelte a lábát, ami Attila fején csattant. Már a meccs elején látszott a megilletődöttség Attilán, ami sajnos ezen a ponton a csúcsra ért. Bár láthatóan nem viselte meg a bekapott rúgás, még sem kelt fel egyből, Így a küzdelmet Naoufal Benazzouz nyerte az első menetben”. Valóban megilletődött volt? Illetve nem tudott volna felkelni egyből?
– A megilletődöttségről: azért mégiscsak 35 ezer ember ült a közönség soraiban… A megilletődöttség talán annyiban szólhatott bele a meccsembe, hogy mint mondtam, nem tudtam a bevonulás előtt teljes mértékben ráhangolódni a küzdelemre. Ami nekem nagyon fontos. Persze, a KO-t nem fogom erre.
Nincs ideje pihenni
Felállni a KO-ból: az, hogy mikor álltam fel a KO-ból? Akkor, amikor képes voltam rá. Egy másodperccel sem később, és a 10-ig elszámolás előtt. Legalábbis erre emlékszem. A bíró mégsem engedte tovább a menetet. Azt soha nem tenném meg, hogy ha képes vagyok rá ne állnék fel egy ütésből. Nem ilyen típus vagyok.
“Bosszant a vesztésem”
– Csalódott?
– Nagyon bosszús vagyok az eredmény miatt. Főként azért, mert éreztem a meccs elején, hogy komolyan benne van a nyerésem esélye. Ez rettentően idegesít! De, úgy gondolom ez benne van a K-1 sportban, amelynek én még csak az elején vagyok. Jobb, hogy mindez a pályafutásom elején történt, nem később. Ignashovot sem irigyeltem küzdelme után, mert nagyon maga alatt volt az öltözőjében vesztett mérkőzése miatt. Aminek ellenben örülök, hogy a gála után odajött hozzám a K-1 új vezérigazgatója, hogy gratuláljon a szereplésemhez. Ez nagyon sokat jelent nekem. És talán jelezhet valamit a jövőre nézve.
A jövő útja
– Mennyire kifürkészhető a közeljövő? Mi következik most?
– Két hét pihenő a családdal, amelyre alig jutott időm az utóbbi időben. Majd, a kemény felkészülés folytatása az augusztusi magyar K-1 bajnokságra, melyre a tervek szerint lehet, hogy a holland mezőnyből lesz majd ellenfelem egy superfight-ra.
– Revans is elképzelhető Benazzouz-szal a K-1 Magyar Bajnokságon?
– Én örülnék neki, de ez nem rajtam, hanem sok egyéb dolgon múlik. Az biztos, cseppet sem lazítok edzéseimen, hiszen még csak most alakul K-1-es sport utam. És nem utolsó sorban köszönöm a szurkolóimnak, hogy kiutaztak miattam, és azoknak is, akik itthonról szorítottak értem.
