A harcművészetek össz-szövetségének vezetője, saját egyesülete van és a Sport1 küzdősport-műsorának atyja. Kalmár Árpád szerint a legfontosabb feladat egységbe forrasztani a hazai szövetségeket, s ezáltal kiszűrni a kóklereket.
– Ön a Magyarországi Harci Művészetek Össz-Szövetségének elnöke. Mivel foglalkozik ez a szervezet és mit takar az, hogy össz-szövetség?
– Összefogja a Magyarországon található szinte összes harcművészeti szövetséget. Afféle keretszövetség, amely az önálló szövetségeket tömöríti. Így azok egységesen tudnak megjelenni vagy fellépni. Úgy is mondhatnám, hogy a sportszövetségek szövetsége.
– Mi a cél? Miért kell a szövetségeket egységbe forrasztani?
Kalmár Árpád és Dr. Gubacsi Attila, az Axel Média igazgatója
 |
– A szövetség két fő feladata az erkölcsi és a szakmai segítségnyújtás. Ami az erkölcsi támogatást illeti – a harcművészetekkel foglalkozó hazai szövetségek pozitív társadalmi jegyeket magába foglaló életformát képviselnek. A világ azonban éppen ezzel szemben halad. Ezért van szükség a folyamatos erkölcsi segítségnyújtásra. Szakmai segítség alatt pedig az oktatást, az edző- és bíróképzést értem. Ez utóbbira azért van nagy szükség, mert ki kell szűrni a hozzá nem értő kóklereket. Ezáltal tehát az össz-szövetség kontrollszerepet is játszik.
– S hogy lett Ön ennek az elnöke?– Ez egy többlépcsős folyamat volt. A budapesti szövetségnek már 12 éve a főtitkára vagyok, itt ugyancsak versenyszervezéssel és médiakapcsolatokkal foglalkozom. De azt is tudni kell, hogy az össz-szövetség az elmúlt másfél évtizedben átalakult. Alapítói, Popper György és Somogyi Géza jó kapcsolatot alakítottak ki a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal Schmitt Pálon keresztül. Az volt a cél, hogy a karate kerüljön be az olimpiai számok közé. Ez végül nem sikerült, mert a diplomáciai tárgyalásokat folytató japán üzletember meghalt. Popper György és az akkori vezetőség vezetésével végül kivált a karate szövetség, az össz-szövetségre pedig kevesebb figyelmet fordítottak. Somogyi Géza bácsi minden igyekezete ellenére nem tudta a szövetséget életben tartani. Hivatalosan nem szűnt meg, de nem működött.
– S ekkor jött Ön…
– A budapesti szövetség vezetői közül néhányan úgy döntöttünk, hogy felélesztjük az össz-szövetséget. A folyamat 2001-ben indult el. A régi vezetőkkel egyetértésben volt egy közgyűlés, ahol új vezetőség alakult. Ez egy 15 fős, teljesen demokratikus vezetés, a kornak megfelelő célokkal.
– Jelesül?
– A feladat az volt, hogy “rendet csináljunk”. Adminisztrálni azokat, akik a harcművészetekkel foglalkoznak Magyarországon. Ez kb. ötven stílust jelent. Jelenleg 30 jelentős szövetség tartozik hozzánk, mintegy ötvenezer aktív sportolóval. Ám ha az érdeklődőket is ideszámoljuk, akkor 100 ezer emberről beszélhetünk. A másik igen fontos feladat az volt, hogy kiszűrjük azokat, akik képzettség nélkül végeznek edzői tevékenységet. Fontos tudni, hogy ezek veszélyes sportok, amelyek szakszerűtlenül végezve maradandó károsodást is okozhatnak. Még a képzettek esetében is előfordulhatnak balesetek, amit az is bizonyít, hogy én magam is megsérültem fél éve.
– Említette, hogy versenyeket, rendezvényeket is szerveznek. – November 27-én lesz egy harcművész-szeminárium, amelyen 12 japán küzdősport mutatkozik be. Ennek elsődleges célja, hogy a versenyzők megismerjék a többi harcművészetet. December 19-én viszont lesz egy Össz-Harcművészeti Bajnokság, amely egyben fesztivál is. Ez tehát már inkább a nézők és a média számára készül.
– Apropó média! A sajtó mennyire érdeklődik?
– Kiemelkedő rendezvényeket szervezünk, exkluzív helyszíneken. Legutóbb például a Pilvax Kávéházban rendeztünk színvonalas sajtótájékoztatót. Ezáltal igyekszünk a harcművészeteket méltó helyre emelni. Az a célunk, hogy az értéket találja meg a média.
– Ha már a médiánál tartunk; Önhöz tartozik a Sport1 Karateka című műsora is.
– Ez külső gyártásban készül és folyamatos munkát jelent. A feladat sokoldalú, de rájöttünk, hogy a Karateka cím már nem fedi le a tartalmat. Be akartunk kapcsolódni az egyre népszerűbb K1-es rendszerbe. Így vetődött fel, hogy új műsort indítunk. Így volna egy műsor, amely kifejezetten a versenyekről, sportolókról szól, s lenne a budo magazin, amely a harcművész életmódot, a sport lényegét állítaná középpontba. A műsor terveit januárig kell leadni.
– Térjünk vissza a szövetségekhez. Ön az össz-szövetség mellett a Stabilitás egyesület vezetője is. Ennek keretében mivel foglalkozik?
– A Stabilitás sportversenyeket rendez, menedzsel és rendezvényeket szervez. Szabadidő- és versenysportokkal foglalkozik kezdő, haladó és profi szinten. Mind amatőr, mind profi versenyzőkkel foglalkozunk. Tizenkét edzőteremben, húszféle sportágban vagyunk jelen, a keletiek közül keményebb és lágyabb stílusokban is. Ez persze gazdasági tevékenység, de mindent visszaforgatunk a sportba. A klub élversenyzőinek
felkészülésében a hihetetlenül kemény munka és az abba vetett töretlen hit, az akarati erőfeszítések okozta szilárd, győzelembe vetett hit a mozgatórugó, a motiváció. Ez az oka annak a kimagasló
versenyteljesítménynek, amelyeket versenyzőink teljesítettek, amikor EB vagy VB címeket nyertek.
– Melyik korosztályt foglalkoztatják leginkább a küzdősportok?
– Leginkább a gyerekeket, majd a huszonéveseket. A 18 éves korosztály a kritikus, ők éppen az érettségivel, az életbe való beilleszkedéssel vannak elfoglalva. De visszajárnak a seniorok is, azaz a 28-45 éves korosztály.
Tanítványai körében
|
– 28 évesen senior?– Versenysportolóként igen, de ez nem azt jelenti, hogy őket már nem lehet versenyeztetni. Nálunk ez másként működik, mint az olimpiai sportágaknál. Mi úgy fogjuk fel, hogy az ember teljesítménye a fizikai lehetőségeiből, s az ezt mozgató akaratából áll össze. Nekik tehát nem az olimpiai mércét kell megütniük, hanem a sajátjukat. Emellett persze mindig magasabbra kell tenni a lécet. Ez az akarat nagyon fontos, mert nemcsak a versenyen kapott rúgásokat segít elviselni, hanem az életben kapottakat is. Ezen akaratnak a kifejezése a karate, tartalma viszont maga az élet.
– Ön hogyan került kapcsolatba a karatéval?
– Jászberényben születtem, ott is jártam iskolába. Beteges gyerek voltam; hormonokkal kezeltek, amitől elhíztam. Nekiálltam futni, majd focizni. A futballal azonban elégedetlen voltam. Hamarosan a Shihan Furkó Kálmán féle szolnoki karateiskolában kötöttem ki, ahol gyakorlatilag megalapoztam karate-pályafutásomat. Az iskola, majd a munka és a család miatt Budapestre jöttem, de a karatét folytattam. Három év múlva az akkori klubom vezetőjének családi elfoglaltsága miatt én vettem át az edzések vezetését. Jelenleg épp egy együttműködési megállapodást készítünk elő egy bécsi edzőteremmel; ennek keretében oktatási, versenyszervezési és menedzseri tevékenységet folytatnánk. Hosszabb távó terveink között pedig egy újabb budapesti küzdősport-centrum létrehozásában való aktív közreműködés is szerepel.
Comments
comments
