Először padlózott Schilt a K-1-ben. A beugró letette névjegyét. A nagydarab Dávid kiütötte a még nagyobb Góliátot.
2007, Március 4., Yokohama, Japán
A címvédő K-1 világbajnok, holland Sammy Schilt történelmi tettet vitt véghez: a K-1 harcosok közül elsőként kiütötte Ray Sefo-t, és elhódította az első ízben kiírt K-1 Szuper-nehézsúlyú bajnoki övet.
A sztárokkal telezsúfolt program régi arcokkal és új, feltörekvő csillagokkal immár a K-1 15. szezonját nyitotta meg.
A K-1-et tulajdonló Fight Entertainment Group (FEG) most mutatta be két új súlycsoportját: a szuper-nehézsúlyú divíziót, amely 100 kg fölött gyűjti össze a top-fightereket és a nehézsúlyt, amely a World MAX-ot túlnövő, 70-100 kg-os harcosokat versenyezteti.
Az est főmérkőzésén Schilt és Sefo küzdött a Szuper-nehézsúlyú bajnoki címért. Mindkét versenyző kitűnő formában és rendkívül fokuszáltan érkezett, ráadásul mindketten a low-kickek-ben bíztak kezdetben. Sefo 27 cm-es magassági hátrányát sziporkázó technikai arzenáljával ellensúlyozta.
Mindemellett kitűnően mozgott el Schilt bekerítő hadműveletei elől, így a holland óriás nem tudta bevetni félelmetes térdrúgásait. A nézők legnagyobb örömére Sefo – szokás szerint – leengedett karokkal csalogatta ellenfelét.
A menet végére Sefo egyre bátrabban támadott – a gongszónál egy bal horoggal sikerült leterítenie a címvédőt.
Ez volt az első alkalom, hogy K-1 mérkőzésen Schilt padlót fogott!
A második menet óriási hangorkánban kezdődött. Schilt beterelte ellenfelét a sarokba, és megpróbálta a térdrúgásokat bevetni, ám Sefo sikeresen kijött a szorult helyzetből, majd ellentámadásba lendült. Az új-zélandi az ökleiben bízott, ám Schilt számított erre. Az előre mozduló Sefo-t egy balegyenessel fogadta, amely Sefo-t a padlóra küldte. A “Kiwi” ezt nem tudta kiheverni, így Schilt a bajnoki övet KO-val nyerte egy nagyszerű meccsen.
“Kificamodott lábujjal küzdöttem. Mentálisan rendben voltam, ám nem tudtam úgy rúgni, mint szoktam.” – kommentálta Schilt az eseményeket később.
“Ray nagyon jó taktikát dolgozott ki – közel került és ütött, ám engem kemény fából faragtak!”
A programban helyet kaptak az első K-1 nehézsúlyú bajnoki címért kiírt tornára (időpont: április 28., helyszín: Honolulu, Hawaii) kvalifikáló mérkőzések is.
Az első párban egy visszavágót láthattunk. A marokkói rosszfiú, Badr Hari készült revansot venni múlt év szeptemberében elszenvedett – szerinte vitatott – vereségéért az orosz Ruslan Karajeven. 
Az orosz teljesen felpörögve kezdett: villámgyorsan került ütőtávon belülre, és záporoztak ütései, míg Hari legnagyobb fegyverét, a rúgásait használta. Az első menet gyilkos tempóban zajlott. Karajev főleg bokszolt, Hari rúgott. A második menet szintén vad csatát hozott – a megszokott koreográfiában. Karajevé volt az irányítás, többször a köteleknek szorította ellenfelét ütéseivel, s végül egy felütés-balhorog kombinációval le is ütötte.
Hari fel tudott állni, mi több, képes volt megújulni és ezt az orosz a padlón vette észre. Mire Karajev felocsúdott már kiszámolták, így a marokkói repülhet áprilisban Honoluluba.
“Köszönetet szeretnék mondani Ruslannak,” – hálálkodot a meccs után Hari.
“Egy küzdelemhez két harcos kell. Azt mondom, áprilisban a K-1 nehézsúlyú bajnoki öv az enyém lesz!”
A következő mérkőzésen két japán harcos próbálta eldönteni, ki képviselje a szigetországot Hawaii-n. A veterán seidokaikan fighter Musashi ellenfele az a Yasuke Fujimoto volt, aki tavaly megnyerte a K-1 Ázsia Tornát. Mindketten óvatosan kezdtek, szórványos ütésváltásokkal és low-kickek-kel. A második menet sem volt sokkal vehemensebb: a nézők mégis szórványosan fütyültek, amikor a bíró klincselésért figyelmeztette a két japánt.
A harmadik menetben Fujimoto gondolta úgy, hogy több kell, így fokozta aktivitását, amely egészen a záró gongszóig tartott.
Az eredményhirdetésnél aztán kiderült: csak egy pontozó látta jobbnak Fujimoto-t, míg ketten döntetlent hirdettek, így jöhetett a hosszabbítás. Fujimoto itt már nem bízott semmit a véletlenre: egy high-kick-kel leterítette Musashi-t, így KO-val nyert, és így Hari ellen meccselhet Honoluluban.
Következett a francia kickboxer Cyrill Abidi és a japán karatés, Mitsugu Noda.
Abidi kezdett agilisabban egy bal horog-high-kick kombinációval, ám Nodo sem maradt adós: némi fogás után bátran támadott. Ez a lendülete megmaradt a második menetre is, ahol álló rászámolást érő támadást vezetett Abidi ellen.
A francia a menet hátralévő részét jórészt a köteleknél vergődve töltötte, amikor egy vétlen összefejelés után keletkező sebet kellett ápolni a japán fején. A meccs folytatódhatott és a harmadik menetben Abidi próbálta menteni a menthetőt. Ám a hajrá elkésett: a pontozók egyhangúlag Nodának adták a meccset.
A címvédő K-1 USA bajnok, a német Chalid “Die Faust” betegsége miatt Golden Glory-beli csapattársa, a török Gohkan Saki mérkőzhetett a japán Hiromi Amada ellen. 
Amada kezdettől fogva sok low-kick-et beszedett, így nem csak hogy nem tudott közel kerülni a törökhöz, hanem a mozgás is egyre több fájdalommal járt számára. A második menetben kifordulás miatt rászámoltak a sántikáló japánra, majd néhány másodperccel később a földre rogyott és segítői bedobták a törölközőt.
Alexandre Pitchkounov személyében orosz Kyokushin fighter érkezett, hogy megmérkőzzön a legmagasabb (198 cm) japán harcossal, a kick-boxer Hiraku Hori-val.
Az orosz elszántabb, agresszívebb és minden tekintetben jobb volt ellenfelénél. Még az első menetben le is ütötte Horit, nem sokkal később pedig újra számolni kellett a japánra. A menet vége előtt jött a harmadik padlózás, köszönhetően Pitchkounov bal kezének. A meccs így gyorsan véget ért, Pitchkounov örülhetett.
Tsuyoshi Nakasako Alexey Ignashov korábbi edzőpetnerével, a K-1 Magyar Nagydíjat tavaly elhódító fehérorosz Zabit Samedovval találkozott a következő meccsen. Samedov káprázatos teljesítménnyel nyert Debrecenben, és Nakasako ellen is hasonlóan brillírozott.
Nakasako alárendelt szerepet játszott, Samedov pedig bemutathatta káprázatos technikai repertoárját, meggyőzve ezzel a pontozókat is. 
A népszerű francia fighter Jerome LeBanner volt az esemény egyik húzóneve. Junichi Sawayashiki, egy jószerivel ismeretlen japán kick-boxer próbálta útját állni a nála 12 évvel idősebb, tapasztalt harcosnak.
LeBanner nem csak öregebb, hanem 20 kilóval nehezebb is volt a japánnál, s ez meghatározta a mérkőzés lefolyását is. A francia türelmesen ment előre, uralta a ringet, míg a japán körkörösen elmozogva kereste a rést LeBanner védelmén. Egyszerre csak LeBanner előre lendült, jobbegyenessel támadott, amit Sawayashiki kőkeményen megkontrázott jobbal.
Az eredmény: LeBanner a földön. A francia felállt ugyan, de a menet végén elégedetlenül csóválta fejét. 
A másodikban folytatódott a megszokott koreográfia: LeBanner irányít, Sawayashiki köröz. A francia frusztráltan üldözte ellenfelét a ringben, mikor pedig sikerült közel kerülnie, képtelen volt átjutni annak védelmén. Sawayashiki ezzel ellentétben kitűnően kontrázott, s egy ilyen ellentámadás után ismét LeBanner volt az, aki ráfizetett. Egy szűk, kemény balhorog ismét a padlóra küldte a franciát, aki számára ezzel el is szállt minden esély. A két leütés egyhangú pontozásos győzelmet jelentett a 22 éves Sawayashiki számára.
Felfokozott várakozás előzte meg a Hong Man Choi – Mighty Mo összecsapást. A koreai és az amerikai mérkőzése a méret és az erő harca volt. Mo 33 cm-es magassági hátrányban volt, így kénytelen volt védekezésből építkezni. Azt azonban jól csinálta. A második menetben már tisztán látszott, Choi nem tud mit kezdeni magassági fölényével, hiába nézte le ellenfelét. Mo viszont nagyon jó taktikát alakított ki, s azt hibátlanul meg is valósította. A szamoai végül megvillant: először bal csapottjával “lebontotta” Choi elől lévő kezét, majd a résen át egy kemény jobbfelütést helyezett el a koreai állán. Choi a földön landolt – és ott is maradt. 
Amikor végre sikerült lábra állnia, egy nagy mosoly kíséretében gratulált legyőzőjének.
“Nagydarab a srác és egy örökkévalósgnak tűnt, mire sikerült leterítenem.” – nevetett Mo a meccs után.
“Nem félek senkitől, legyen az kicsi, vagy nagydarab fighter. Mindenkinek megvan a gyenge pontja. Mindenkit ki lehet ütni. Azt üzenem: Mo visszatért, és meg sem áll a csúcsig!”
