A tokiói parádé Schilt teljesítményéről, Aerts bravúros beugrásáról és Hoost búcsújáról marad emlékezetes. Részletes összefoglaló.
December 2-án végre megütköztek egymással a K-1 óriásai, hogy eldöntsék: ki a legjobb 2006-ban? A helyszín – hagyományosan és ismét – Tokió volt, ahol zsúfolásig telt nézőtér várta a fightereket.
A tét idén a dicsőségen, K-1 bajnoki övön és babérkoszorún kívül 400.000 $ volt.
Tradícionális harcművészetek és szabályrendszerek modern fúziójaként mára már a K-1 egyike a legdinamikusabban fejlődő sportágaknak.
A World GP Döntő az évközi regionális tornák egyenes kieséses versenyeinek végkifejlete. Az egész éves versengés tetőpontja a decemberi rendezvény, ahol klasszikus tornarendszerben küzdenek meg a harcosok a végső győzelemért.
Ők nyolcan négy párt alkotva csapnak össze az első körben, ahonnan a négy győztes jut az elődöntőbe. Innen a két győztes vívja a K-1 világbajnoki döntőt.
Minden meccs K-1 szabályrendszerben zajlik, három háromperces menetben – lehetséges kétszeri hosszabbítással.
Schilt vs LeBanner |
A címvédő holland Sammy Schilt és a “Rosszfiú”, Jerome LeBanner vívta az első negyeddöntőt. Schilt a nyitó gongszótól remekül tartotta az ütőtávot, ami 212 cm-es magassága miatt más K-1-es számára ütőtávon kívüli. A holland most is szokásos fegyvereit, low-kickjeit és feltartó rúgásait erőltette, de remekül ütött elől lévő balkezével feltartó egyeneseket is. LeBanner próbált Sammy hosszú kezei közt közel kerülni a címvédőhöz. A taktikából következett, hogy sok összekapaszkodást kellett szétválasztania a mérkőzésvezetőnek. Ezek a klincselések LeBannert viselték meg inkább, hiszen Schilt ilyenkor rutinosan “rátette” több, mint 120 kilóját a franciára.
Mégis LeBanner lepte meg a hollandot egy klincselés utáni jobb horoggal, majd remekül blokkolta Schilt életveszélyes térdrúgását és high-kickjét. A második menetben maradt a szokásos koreográfia, gyakori ütésváltásokkal. LeBanner láthatóan ökleiben bízott, és rendületlenül verekedte át magát a holland csápjain.
Egészen addig, míg egy váratlan Schilt high-kick el nem találta LeBanner halántékát. A francia nagy nehézségek árán ált fel, de a menet hátralévő részében már nem találta az ütőtávot és a ritmust.
A harmadik menetben Schiltnek volt több lehetősége: egy bal horog és egy nagy térdrúgás is nehéz pillanatokat okozott a franciának. A bírák teljes joggal adták egyhangúan a címvédőnek a meccset.
A második összecsapáson a sportág egyetlen négyszeres világbajnoka, Ernesto Hoost lépett ringbe a német ütőgép, Chalid “Die Faust” ellen. A holland 41 évesen, utolsó fellépésén is tökéletes állapotban érkezett. Ellenfele 10 évvel fiatalabban és a K-1
Hoost vs Faust
 |
USA GP győzteseként magabiztosan rohamozott az első pillanatoktól. “Mr Perfect” azonban rendületlenül beleállt a gyilkos low-kickekbe, és uralta a ring közepét.
Faust sok mozgással, agresszíven támadott – főleg kéztechnikákkal. Hoost néhányszor megcsúszott az első menetben, ám ez sem zavarta abban, hogy egy high-kickkel elvigye az első felvonást.
Hoost hideg fejjel ment előre a második menetben, ám Faust blokkolt és ütéskombinációkkal válaszolt. A holland erőnléte remek volt, nem fáradt a harmadik menetben sem, ám stílusa nélkülözött minden felesleges sallangot. Radikálisan, abszolút a hatékonyságra koncentrálva küzdött.
A klincselésekből és közelharcokból is előnyösen került ki – hála térdrúgásainak és szűk ütéskombinációinak. A harmadik menet után egy bíró Hoostnak ítélt, ám kettő döntetlent látott, így extra menetre került sor. A hosszabbításban Hoost ment előre és néhány jó low-kickje és egy szép balegyenese végleg meggyőzte a bírákat, hogy ő a jobb.
Feitosa vs Karajev |
Következett a tavalyi meglepetésember, a brazil kyokushin-harcos,
Glaube Feitosa. Ellenfele, az orosz
Ruslan Karajev az új generációt képviselte ezen a tornán. Virtuóz harcmodora és elsöprő lendülete miatt sokan az esélyesek közt számoltak vele. Mégsem így lett. Bár az első pillanatoktól Karajev villogott, és többször védekezésre kényszerítette a brazilt, Feitosa türelmesen várta a megfelelő pillanatot, amely nem is váratott soká magára. A torna legfiatalabb, 23 éves versenyzője egy pillanatig nem koncentrált, és ez a veszte lett.
Az orosz épp vehemensen rohamozott, amikor a félelmetes lábtechnikájáról híres brazil fejen rúgta. Karajev számára lehúzták a redőnyt – ettől a pillanattól képtelen volt védeni Feitosa ütéseit, és mivel nem ment le, a mérkőzésvezetőnek kellett megvédenie a komolyabb sérüléstől. A tavalyi döntős Feitosa így KO-győzelemmel jutott a legjobb négy közé.
Az utolsó negyeddöntőben ismét holland-német párharcra került sor. Végre színre lépett a '03, '04-es világbajnok holland
Remy Bonjasky. Ellenfele a német
Stefan “Blitz” Leko volt. Azaz nem volt, mert a várt nagy harc elmaradt. Már az első pillanatokban megsérült ugyanis Bonjasky “köszönhetően” egy vétlen Leko mélyrúgásnak.
Leko vs Bonjasky
|
A “Fekete Párduc”-nak láthatóan (és érthetően) óriási fájdalmai voltak. Mivel mindössze 5 másodperc telt el a mérkőzésből, a szervezők engedélyezték a hollandnak az
öltözőbeli ápolást. Remy jó negyed óra múlva tért vissza a ringbe – láthatóan megviselten. Bár ne tette volna! A “Villám” ugyanis újra mélyre súlytott – egy forduló rúgás újra a fájó pontot érte. Remy kis híján elájult a fájdalomtól, míg Leko sárgalappal bűnhődött. Bonjasky óriási szívvel mégis folytatta a harcot, bár mozgása statikussá, stílusa igen redukálttá vált.
Nemes bosszúként Remy még le is ütötte a németet a harmadik menetben, ám egyhangú pontozásos győzelme ellenére nem jutott az elődöntőbe – sérülés miatt feladta a további küzdelmet. A rövid harcban Leko is megsérült – ő lábsérülésre hivatkozva lépett vissza.
Musashi vs Aerts |
Bonjasky helyére a tartalék mérkőzést parádés teljesítménnyel megnyerő háromszoros világbajnok szintén holland
Peter Aerts lépett.
A “Favágó” becenévre hallgató rutinos fighter – aki immár az IBK szevezet tagjaként jövő nyáron a budapesti kyokushin edzőtábor sztárvendége lesz –
Musashi-t ütötte ki.
A japán “örök reménységet” nem sűrűn KO-zták még le – ez is jelezte, hogy Aerts rendkívül felkészülten érkezett a tornára.
A következő kör négy versenyzője közül három holland volt, így borítékolható volt a holland döntős… 
Az első elődöntő rögtön egy holland-holland összecsapást hozott.
Sammy Schilt címvédőként a legnagyobb K-1 harcos,
Hoost ellen bizonyíthatott.
A “Torony” becenévre hallgató óriás Sammy hosszú kezeivel próbálta támadni a Nagy Öreget. Hoost jobbára védekezett, és láthatóan nagy gondot okozott neki feltörni Schilt védelmét. Kétszer is figyelmeztették a jobbára klincselésbe menekülő Hoostot, aki így sem tudta elkerülni Schilt jobbegyenesét, amely láthatóan megrendítette Mr. Perfect-et.
Schilt vs Hoost
|
Az utolsó menetben is Schilt hosszú karjai jelentették a különbséget a két harcos közt. Elől tartott balkezével többször is tisztán tudta megütni Hoostot, majd térddel támadott, hogy aztán testütésekkel fejezze be az akciót. Hoost egészen az utolsó pillanatokig kereste az alkalmat, a lehetőséget, hogy elkapja óriási ellenfelét, ám komolyabb kárt képtelen volt okozni a seidokaikan harcosban. Bár pontozással Schilt jutott a döntőbe, Ernesto Hoost nevéhez méltóan küzdött. Emelt fővel, ám könnyek közt búcsúzott az őt éltető publikumtól a K-1 egyik legnagyobb alakja.
A kiadó döntős helyért
Peter Aerts – Glaube Feitosa mérkőzés következett. Aerts eddig minden GP-döntőben részt vett és úgy
Aerts vs Feitosa |
látszik most sem asszisztálni érkezett.
Az idei bravúros beugró a tavaly hasonló szituációban döntőig menetelő Feitosa parádés highkickjével ismerkedett meg rögtön az első pillanatokban. Az ezt követő jobb-bal kombináció és térdrúgás nyomán már komoly bajba került Aerts, ám sikerült válaszolnia. Egy jobb horoggal földre küldte a brazilt, aki nem tudta folytatni a mérkőzést. Aerts a döntőben!
Schiltnek a négyszeres világbajnok után a háromszoros győztes ellen kellett helytállnia. A döntő előtt a következő volt a kérdés: Vajon Schilt másodszor (Ezzel beérte volna Bonjasky-t), vagy Aerts negyedszer (ő az elköszönő Hoost mellé lépett volna győzelmek számában) ?
Aerts kezdeményezett a nyitó pillanatokban többet. Úgy tűnt a döntőben lerohanással akarja meglepni Sammy-t – ütéskombinációkat és low-kickeket (több, mint egy tucatot) zúdított a címvédőre az első menetben. Schilt (most is jól használta hosszú karjait. Távolt tartotta ellenfelét, míg ő messziről tudta ütni a Favágót. Aerts (86-24-1-59 KO), keményen blokkolt, jól mozgott, ügyesen maradt ütőtávon kívül, ám így az ő számára is elérhetetlen távolságban maradt Schilt.
Aerts vs Schilt |
A második menet közepén Schilt beindult térddel, minek nyomán Aerts padlóra került, ám a számolás után mégis rendezettnek tűnt.
Az elpusztíthatatlan veteránnak voltak felvillanásai, néhányszor úgy tűnt, meg tudja fogni a rendkívül felkészült Schiltet.
A harmadik menetben utolsó rohamra indult Aerts: combrúgások után kis híján bajba került a címvédő de jól kijött a veszélyes szituációból. Szembetűnő volt, hogy mikor Aerts lendületet vett, hogy áttörje Sammy fedezékét, abban a pillanatban Schilt balegyenessel úgy ütötte meg a rárontót, hogy csírájában elfojtotta az ellene irányuló támadást. Aerts ember felettit produkált. Folyamatosan nyomás alatt tartotta Sammy-t. Többször olyan találatokat vitt be a bajnoknak, akitől bárki más lefekdüdt volna. Low-kickekben jobb volt Aerts, ha viszont közelharcra került a sor, Sammy térdei könyörtelen munkát végeztek. Aerts mindent kiadott magából, ám ez ezen az estén kevés volt honfitársa ellen. Látván a holland óriás teljesítményét felvetődött a kérdés: Vajon ki fogja megállítani Sammy Schilt-et?
A pontozók is így gondolhatták – pontozással győzött, és megvédte tavalyi világbajnoki címét a Torony.
Schilt ismét a csúcson
|
Az est végén boldogan nyilatkozott az immár kétszeres világbajnok:
“Nagyon örülök a győzelemnek. Különösen azért vagyok boldog, mert a K-1 nagyságait legyőzve lettem bajnok. A kelleténél nagyobb nyomást éreztem magamon, de most hogy túl vagyok rajta, csak egy zuhanyt akarok és ünnepelni a diadalt! Ami a jövőt illeti, úgy gondolom bárki ellen nyerni tudok és igen, harcba szállok a harmadik címért is.” Schilt ezek után még köszönetet mondott a rajongóinak, edzőpartnereinek, edzőinek és egyesülete, a
Golden Glory Gym vezetőjének.
Apropó Golden Glory Gym! Az idén, példátlan módon a nyolc döntős közül három ebből a klubból került ki. A Breda városban található egyesület versenyzője Schilt, Leko és Faust is.
Hoost elbúcsúzott
|
“Sikeresek vagyunk, mert olyanok vagyunk, mint egy család” – válaszolt a titkokat firtató kérdésekre a klubtól Bas Boon.
A díjátadás után megható ceremónián búcsúztatták el sokak kedvencét, az egyik legnagyobb, ám mindenképp a legeredményesebb K-1 harcost Ernesto Hoost személyében.
Comments
comments
