Nagy Tibor a K-1 Magyar Nagydíj megnyerése után még mindig felfelé kapaszkodik a hegyen és harcol a harc kedvéért.
– Először is gartulálok a tornagyőzelemhez!
Hová Sorolnád a mostani tornagyőzelmedet gazdag küzdősport pályafutásodban?
– Mindenképp előkelő helyre sorolnám, de nem akarom túlértékelni sem! Tudom, hogy ez “csak” egy négyes torna volt, valamint, hogy az ellenfelek egészen fiatal, kevesebb tapasztalattal rendelkező srácok voltak. Ettől függetlenül a feladat adva volt, tennem kellett a dolgom, bárki is állt velem szemben és végül győztem.
Harcolj a harc kedvéért…
A teljesítményemmel viszont egyáltalán nem voltam elégedett, annak ellenére, hogy az így is elég volt a győzelemhez! A felkészülésem allatt végig nagyszerű formában éreztem magam, erős voltam, gyors és kiváló volt az állóképességem – bár a minőségi sparring partnerek hiányoztak az edzéseimből. A meccseken viszont nem voltam igazán éles és a döntőben, egyik pillanatról a másikra el is fáradtam.
Az első küzdelem előtt azt beszéltük meg az edzőmmel, Stefanovics Józsival, hogy legyek fegyelmezett, tartasam be a taktikát és csak annyit tegyek, amennyi kell a győzelemhez. Ezzel nem is volt baj, egy másodpercre sem voltam nehéz helyzetben, nem nagyon kellett magasabb fokozatra kapcsolnom, de nem éreztem magam igazán élesnek! Talán éppen azért (és nem akarok senkit megbántani), mert egy olyan ellenfél, aki veszélyes lehet, élesebbé tudja tenni a bunyóst, mint egy olyan, akivel szemben szinte nem érzel rizikót!
A döntőben is ez történt. Az első menet annyira simán, erőfeszítés és rizikó nélkül ment, hogy kissé leeresztettem pszichikailag és mire észhez tértem Mihalik Gyuri, majd Stefi “pofonjaitól” is a ringsarkamban, akkorra már elég szép bajban voltam a harmadik menetben! Összességében, talán a nyomás is szerepet játszott.
– Honnan merítetted az erőt a rettenetesen kemény döntőben a hosszabbításra?
– Tudtam, hogy ez az én estém! Nem engedhettem ki a kezemből ezt a győzelmet és amikor extra menetet hirdettek, rengeteg dolog keresztül viharzott rajtam másodpercek alatt! 
Sokat segített a rutin a fiatal fighterek ellen
Az elmúlt évek erőfeszítései, sikerek és csalódások, örömök és fajdalmak, jó és rossz emlékek… Aztán eszembe jutott egy vers a Bhagavad-gítából, amelyben az áll, hogy: “Harcolj a harc kedvéért, s ne gondolj boldogságra vagy szomorúságra, nyereségre vagy veszteségre, győzelemre vagy vereségre! (…)”
A lényege, hogy küzdened kell az eredménytől függetlenül, mert a sors ezt rendelte el számodra!
És persze ott állt előttem Stefi, akit nemcsak jó szakembernek, hanem kiváló pedagógusnak is tartok, körülöttem a barátaim, tanítványaim és még valaki, aki ez alkalommal már csak a szívemben volt velem. Mindezekegyütt nyomtak el a végső győzelemig!
– Mennyit segített a rutin a fiatalabb ellenfeleiddel szemben?
– Annyit, hogy nem tudtak meglepetést okozni számomra éso lyan helyzetbe hozni, amit ne tudtam volna kezelni.
– Melyik volt a legnehezebb meccsed a tornán?
– Amit önmagammal vívtam egész este!
A győzelem pillanatában
– Mit válaszolsz azoknak, akik esetleg azt mondják (ők vannak kevesebben), hogy már talán “idős” vagy ahhoz, hogy meglovagold a K-1 bajnokság megnyerésével előtted nyíló lehetőségeket?
– Nem válaszolok semmit! Teszem a dolgom, ahogy én szeretném és nem úgy, ahogy mások elvárják vagy véleményezik! Evander Holyfield jut gyakran eszembe, amikor azt mondta: “Tiszteletben tartom azok véleményét, akik azt mondják, hogy megöregedtem és nincs már keresnivalóm. Ők viszont tartsák tiszteletben azt, hogy én bizony még “keresgélek!”
– Sok nagy győzelem és sok csalódás után mondhatjuk, hogy felértél a csúcsra?
– Hehe… Számomra a csúcs, az a csúcs, amitől én nagyon messze vagyok! Huszonévesen még élt bennem az álom, hogy egyszer felkerülök oda, vagy legalább a közelébe, amire 2001-ben igen nagy esélyem volt (sajnos egy nyaki gerincsérülés, majd a K-1 létrhozója, Ishii Kancho letartóztatása közbe avatkozott), de az élet nem mindig azt adja amit szeretnénk, még az erőfeszítéseink ellenéresem.
Kapaszkodok még felfelé a hegyen és vannak állomások amiket még szeretnék elérni, ezért amíg bírom, csavarom magam, mint egy citromot, hogy kijöjjön belőlem az utolsó csepp is, hogyha majd egyszer a végére érek és visszatekintek, azt tudjam mondani, hogy mindent megtettem ami tőlem telt. Nem is tehetnék mást, hiszen ez vagyok én! “Harcolok a harc kedvéért…”
Nagy Tibor, a 2009-es K-1 Magyar Bajnok
– Mik a terveid a következő napokban? És a jövőre nézve K-1 Magyar Bajnokként?
– Előreláthatólag októberben és decemberben fogok ismét bunyózni egy-egy tét nélküli meccsen, bár ezek szokás szerint mindig változhatnak. A jövőre nézve élni szeretnék a lehetőséggel, hogy kijutottam a februári K-1 európai döntőre, amire – ha az anyagiak addigra úgy engedik – Ernesto Hoost segítségét is szeretném majd kérni ismét a felkészülésemhez.
Úgy tűnik, Török Dani közbenjárásával, tavasszal két Masters Gym-es gálára is meghívott vagyok, a legfőbb azonban, hogy valamelyik komolyabb Szervezet Európa, vagy Világbajnokaként szeretnék visszavonulni.
Itt viszont szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki valaha is részese volt a felkészülésemnek! Külön-külön nem sorolnám fel, hiszen akkor írhatnád napestig. Edzők, edzőtársak, tanítványok, barátok, a családom, valamint a támogatók. Tóth Zoltán (Tozo)a Twinlab és az EFX termékek kizárólagos forgalmazójaként a legkiválóbb táplálék kiegészítőkkel, Berczeli Béci és Bene Zoli az általuk forgalmazott Twins és King felszerelésekkel, valamint a Spárta Group biztonsági szolgálat, aki a csapatom, a Team Warrior számára biztosít támogatást!
Nem utolsó sorban pedig szeretném megköszönni a K-1 hazai vezetőinek, Katona Attilának és Papp Vilinek, hogy mindahányszor lehetőséget biztosítottak arra, hogy a rendezvényeiken bunyózhassak!
A Bajnok és a Mester (Sensei Stefanovics József)
