Wilson, William Scott: A magányos szamuráj című könyve egy ember története a válaszok kereséséről, a tökéletesedésről, valamint a kiválasztott Út beteljesítéséről.
Miyamoto Musashi életrajza sokkal több, mint színes beszámoló a középkori Japán egy érdekes darabjáról.
„Amint egy adott helyre rögzítik az elméjüket, összezavarodnak, és csapást mérnek a harcművészetekre.”
Van egy érdekes történet Musashiról és Takuanról, ami nagyon jól illusztrálja ezt az elvet. Egyik alkalommal, amikor a zen erényeinek mindennapi életben való alkalmazásáról beszélgettek, a szerzetes megkérte Musashit, hogy támadjon rá egy fakarddal. Ő csak egy legyezővel védi magát, mondta Takuan. Musashi felkapta a fakardját, és többször is beállt Takuan felé, de a szerzetes egyszerűen csak állt ott, leeresztett karokkal, egyik kezében a legyezővel. Elég hosszú idő telt el, majd Musashi méltatlankodva elhajította a kardját, mondván, nem talált rést, ahol lecsaphatott volna. Takuan elméje ott volt mindenütt, ezáltal sehol, és ebben a tökéletesen gördülékeny állapotban megtámadhatatlan volt.
Musashi valószínűleg sok éven át gondolkodott a Kojiróval vívott párbajon, és megtanulta a leckét. Végül saját tapasztalatából azt írta:
„Anélkül, hogy az elmédet kiraknád bárhová, vágd le [az ellenfeled] gyorsan és közvetlenül.”Ez egy kicsit eltérő szempontot ad Chomei idézett sorához:
„A folyó árama végtelen, de a víz sohasem ugyanaz, olyat, ami az öreg remetét is megrázta volna kunyhója magányában.
Comments
comments
