A mixedmartialarts oldalán leltünk rá arra a videóra, ami az uechi ryu karate erejét mutatja be négy perc, huszonkét másodperc tömör gyönyörben. A tradicionális stílus Okinawából ered, eredetileg pangai-noon-nak hívták, ami azt jelenti, hogy “félig kemény, félig puha”. Alapítója Kanbun Uechi volt, a harcművészeti rendszer róla kapta később az uechi (jelentése: Uechi Iskolája, vagy Uechi stílusa) elnevezést. Mielőtt belefolynánk a stílus elemzésébe, nézzük meg a videót, hiszen ha a képekre azt szokták mondani, hogy többet érnek ezer szónál, akkor ezek a felvételek egymilliárd szóval is felérnek.
Kanbun Uechi (1877- 1948) tizenkilenc éves korától kezdve 10 évig tanult pangai-noon karatét Shu Shiwa irányítása alatt, aztán megnyitotta saját iskoláját Nanjingban. Három évvel később megígérte, hogy soha nem tanít többet, miután egyik tanítványa megölte szomszédját az egyik általa tanított nyitott kezes technikával.
Egyik kiváló tanítványa és kedves barátja, Mr. Gokenki megpróbálta őt rábírni arra, hogy újra tanítson, de mindhiába. Gokenki a kínai edzésmódszerek híve volt, és ezt nem is titkolta okinawai tartózkodása alatt. 1912-ben Gokenki összeverekedett egy másik karatemesterrel, és legyőzte őt. Ezután sorra “jelentkeztek nála” az oktatók, hogy megbosszulják a stílusaikon esett csorbát, és hogy bebizonyítsák, az általuk kitalált rendszer működik jobban a való életben.
Kanbun Uechi
Senki nem tudta legyőzni őt. A győztes harcok után persze tanulni vágyók is felkeresték Gokenki mestert, aki a saját mesteréhez irányította őket. Kanbun nekik sem volt hajlandó tanítani. Végül egy ünnepségen sikerült rávenni őt, hogy bemutasson egy katát a közönség előtt. Kanbun a kedvenc katáját (Seisan), gyorsan és csodálatosan, erőteljesen. Amint végzett a gyakorlatsorral, leugrott a színpadról, és elfutott a tett helyszínéről. Bemutatója olyan jól sikerült, hogy utána már senki nem mert felállni a színpadra.
Kanbun Uechi-t végül egyik munkatársa, Ryuyu Tomoyose beszélte rá, hogy újra tanítson, miután a mester mutatott neki pár önvédelmi technikát. A mester 1925-ben megnyitotta saját dojóját (Institute of Pangainun-ryū Todi-jutsu), majd tanítványai nevezték át a rendszerét a tiszteletére, így született meg az “Uechi-Ryū Karate-jutsu” elnevezés.
Az uechi ryu a test keménységét hangsúlyozza, gyors rúgásokat és ütéseket alkalmaz. Jellegzetes technikái a shoken (képünkön), a nukite és a sokusen geri. A stílus az egyszerűségre, a stabilitásra és a körkörös, illetve a lineáris mozdulatokra építkezik, művelői szerint ez az egyik legjobb önvédelmi rendszer.
Az uechi ryu sokat merített a kínai shorin-ken-ből, és a kung fu-ból is. A rendszer három állat mozgásaira hasonlít: a tigrisére, a sárkányéra, és a daruéra. Az uechi ryu egyik edzésmódszere a kote kitae, melynek során két gyakorló fél egymással szemben áll, és öklüket, illetve alkarjukat egymásnak ütik. Ezt a módszert Kanbun Uechi Kínában tanulta. Az ashi kotae lényegében ugyanilyen gyakorlatsor, rúgásokkal.
kote kitae
A tréningek gyakran zajlanak makiwarával. A stílusban nyolc szabad kezes kata van: Sanchin, Kanshiwa, Kanshu, Seichin, Seisan, Seirui, Kanchin, Sanseirui (vagy Sandairyu). Közülük három, a Sanchin, a Seisan, és a Sanseirui a pangai-noon-ból származik, a többit Kanbun mester fejlesztette ki.
A Sanchin igazából a stílus alapját jelenti – a benne foglalt mozdulatsort viszonylag könnyű begyakorolni, de tökéletesítéséhez egy emberöltő szükséges. Kanbun Uechi egyszer azt mondta róla: “Minden benne van a Sanchin-ban.”
Ami a legtöbb stílusra igaz, az igaz volt az uechi ryu-ra is: az alapító mester halála után a rendszer hívei két résre szakadtak. Voltak olyanok, akik más szervezeteket és rendszereket (Shohei-Ryū, Pangai-noon) alapítottak, míg mások a klasszikus, a Kanbun mester által tanított elemeket kívánták továbbadni a jövő generációinak.
Forrás: wikipedia
