„A hősök köztünk élnek” – mondjuk gyakran. De kik ezek a hősök? Korbuly Ágnes írásából válaszokat kapunk a kérdésekre.
Az élsport világa nem csak a megmérettetésről, de a „halhatatlanná válásról” is szól. A heroikus csatákat ma már másfajta harctereken, a ringben, az oktagonban és a tatamin vívják a legújabb kor hősei.
Félelmet nem ismerő elszántság, megtörhetetlen lélek, végsőkig kitartó szív, hegyeket mozgató roppant erő, leleményesség, bajtársiasság, és a feltétel nélküli hit, mellyel közössége táplálja, élteti. A győzelemhez vezető út – minden megpróbáltatásával – az, ami létének értelmét adja, s aminek beteljesedése közösségének szükséglete is egyben. Így jellemezhetnénk mindenkori hőseinket. De kik azok, akikben a legújabb kor héroszait véljük felfedezni és hogyan teremtünk köréjük tudatosan mítoszokat?
Hősök születése
Napjaink élsportolói, olimpikonjai, akiknek neve már-már fogalommá vált, sokak számára nem csak bajnokok, de példaképek is: személyükhöz olyan értékeket társítanak, melyekkel hőssé emelik őket. Az egyéni szimpátia mellett a tömegkultúra az, ami célirányosan formál meg különféle hős-karaktereket s egyúttal kialakítja bennünk az irántuk való igényt. A „tradicionálisnak” nevezett harcművészetek, – mint a muay thai, a kung fu vagy a karate –kultúrájuk sajátos vallási, rituális, filozófiai rendszerében nyernek értelmet. Az MMA viszont egy kevert műfaj („mixed martial arts”), ezért konkrét vallási-filozófiai „pluszt” elég nehéz lenne megfogalmazni. Mégis körbelengi valamiféle misztikus atmoszféra. A középpontba egyfajta egyéniségkultusz lép, megteremtve a „modern hős” alakját, aki már több lesz, mint hús-vér ember: fogalommá válik és a róla kialakított kép nagyon sokféle lehet. A mítosznak pedig van egy „belső” és egy „külső” olvasata is: máshogy látják az MMA-sok, akik ténylegesen gyakorolják ezt a sportot és azok is, akik nem MMA-znak. A filmek, reklámok és hírek a vizualitás, valamint az írott és beszélt nyelv által „fogalmazzák újra” a hős képét, ami aztán „realitásként” rögzül a közönségben az MMA-ról és az MMA-sokról. Megint más kérdés, hogy maguk az MMA-sok mit gondolnak arról, ahogyan bemutatják őket és hogyan szeretnék láttatni magukat.
A közönség mítoszt teremt
Nika Dáviddal, a Fehérló Fia Vale Tudo Egyesület egyik versenyzőjével arról beszélgettünk, mennyiben „mítosz” az a népszerűség, ami a mai MMA köré szövődött s mi alapján tekinthetnek hősként egy profi sportolóra? „A mítosz egy legendás történet fantasztikus részekkel és szájról szájra terjedve hagyományozódik, de az MMA-ban nincsen meg a csodás elem”- fogalmazott Dávid, aki kétszer is edzőtáborozott az USA-ban: a St. Louis-i Finney’s Hit Squad csapatában, majd Las Vegasban az Xtreme Couture-nél, s kinti versenyei közül is számos győztes meccset tudhat maga mögött. Az élő legendának számító világklasszisok történetét is inkább eseteknek nevezte, amiből okulni lehet.
Szerinte a mítoszt a fizető közönség teremti: élvezni akarják a küzdelmet, ők a szenzációra és a vérfolyatásokra vágynak. Számukra sokkal látványosabb egy fejrúgással bevitt KO, mint egy – az értő szemek számára gyönyörű – földharc küzdelem.
„A modern kor gladiátorai”
Az élet-halál harc, amit az ókorban a foglyul ejtett rabszolgák vívtak, jól modellezte még a vadászó és a hierarchia kialakítására törekvő férfi archetípusát. Az arénában a dominanciáért, túlélésért folyt a küzdelem. A gladiátor alakja ezért olyan ideálkép, amihez a küzdősportok világában az MMA versenyzők állnak a legközelebb. A mozi- és reklámfilmek pedig olyan megkomponált látványvilágba helyezik, amivel a hős mellett, annak fogyasztókörét is megteremtik. De mit tudnak mesélni saját világukról maguk az MMA-sok? A verseny a hősök önmegmutatásának színpada, ahol a megjelenés és a viselkedés (a másik felé tett gesztusok, a bevonulás vagy az öltözék) „beszélnek” nekünk arról, ki ez az ember, akit látunk.
„Mindent el tudsz érni, amit akarsz, ha keményen küzdesz”
A csapat olyan közösség, ahol az edzőtársak együtt gyarapodnak tudásban, erőben, lelkiségben. Kulcsfigurája az edző, aki átadja a saját tapasztalatait és motiválja a tanítványait. A gyerekeknél különösen nagy szerepe van annak, mik azok az első (viselkedés)minták, amiket látnak maguk körül. A legkisebbek még játékként fogják fel az edzéseket, de néhányukban már ekkor határozott elképzelések és célok fogalmazódnak meg. Ahogy Dávid mesélte, sok amerikai kissrác álmodik arról, hogy egyszer majd UFC nehézsúlyú bajnok lesz, akik „Nagy darabok, úgy néznek ki, mint a hősök”. Amerikában sok szülő ugyanúgy fanatikus rajongója ennek a sportnak, mint MMA-zó csemetéjük: meccsekre járnak, dicsérik, vigasztalják, motiválják, támogatják és nevelik a kicsiket, akikben így a hős képe egyre színesebbé és plasztikusabbá válik.
Mítoszainkat tehát mi teremtjük és tartjuk életben, s közben hat ránk annak a társadalomnak az élete, amelyben élünk. A mítoszokban van valami „örökkévaló”: egy olyan történet olyan szereplőkkel, ami választ ad a világ működésére és megerősíti hitünket abban, hogy a káoszból rend lesz és a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig megbűnhődik. A történet mindig idomul a mítoszt teremtők saját korához: a mindenkori jelen problémáira is próbál megoldást találni, alakjait saját társadalmából (is) meríti. Így „modernizálódhat” a hős figurája is. A sport világa és ezen belül az MMA pedig egy olyan dimenziót kínál mindehhez, ahol a hős egyszerre „klasszikus”: csatákat vív, erővel és leleményességgel harcol, de „modern” is, hiszen a versenysport olyan küzdelmek színtere, ahol ellenfelek és nem ellenségek lépnek pástra egymás ellen, nem csak önmaguk megmérettetésére, de mítoszukban hívők szórakoztatására is.
Szerző: Korbuly Ágnes
