A Brazil Jiu-jitsu nagymester, Carlson Gracie emlékszik vissza pályafutása legemlékezetesebb pillanataira. Edzések, fightok, kulisszák és titkok.
Az első rész:
Ha akkor veszítek, az a Gracie család végét jelenti…
– Első fightja Valdemar ellen főleg álló küzdelem volt?
– Ez tévedés. Szinte egy pillanatig sem álltunk. Minden áron földre akart vinni, és nehéz volt ezt kivédeni, hiszen sokkal könnyebb voltam, mint ő. Le akart ütni, én pedig védekeztem, innen indítottam ellentámadást. A mérkőzéseimen többnyire, ha egyszer felülre kerültem földharcban az ellenfelem nem bírta ki egy percnél hosszabb ideig.
– Hogyan zajlott a harc?
Gym-fight |
– Többször is kiestünk a ringből. Igazán durva harc volt, ami 39 percen át folyt. Felváltva ütöttük egymást. Valdemar hihetetlenül szívós volt. Ez volt a történelem egyik legnagyobb MMA-összecsapása. Valdemar veszített, mert képtelen volt tovább folytatni. Mindenhol vérzett és a szorítósegédei bedobták a törölközőt, mert látták, hogy életveszélyben van. Kőkeményen ütöttem és ő menekült már. Én könyörtelenül támadtam – egész nap képes lettem volna harcolni, nem éreztem fáradtságot.
– Ki volt a legkeményebb ellenfele?– Ivan Gomes, ehhez kétség nem férhet. Igazi nehézfiú. A fightra Recifében (a brazil Pernambuco állam fővárosa) került sor. Három tízperces menetet vívtunk. Nem voltak korlátozások és a küzdelem csak akkor szakadt félbe, ha valamelyikünk kiesett a ringből. A vége döntetlen lett. Ivan Gomes volt az egyetlen harcos, akiről azt gondoltam legyőz, hacsak nem adok ki 100%-ot magamból. Sokkal erősebb volt nálam és akkor vitt le földre, amikor kedve tartotta. Ő 98 kilót nyomott, míg én csak 76-ot. Ráadásul nagyon képzett harcos volt. A földön nagyon keményen átütöttem a fedezékét, így már kerülte a földharcot. Aztán már állóharcban is keményen ütöttem őt. De mintha téglafalat püföltem volna. A kezeim és a lábaim feldagadtak a sok ütéstől. Nem látszott rajta, hogy meghatná a verés, de a végén szét volt verve az arca, a lábai feketék voltak.
Nagyon jó harcos volt, aki bárkit le tudott győzni. Később jó barátok lettünk.
– Hogyan kezdtek együtt edzeni?– Körülbelül négy hónappal a meccsünk után Ivan Rióba jött, hogy megmérkőzzön Juarezzel, egy óriási fekete fickóval, aki mindenkit elvert. Gomesnek csak három percbe telt elintézni őt. Elmentem
A két barát: Ivan és Carlson
|
megnézni a meccset. A fight után Ivan elhívott beszélgetni, ahol elmondta, hogy a rajongóm és összebarátkoztunk. Elmesélte, hogy amikor először látott azt gondolta:
“Milyen vékony. Maximum két perc alatt elintézem.” Most már azt gondolom, hogy ha még van két percem, akkor én nyerem a meccset. Ivan később bevallotta:
“Carlson, három hónapot töltöttem kórházban a meccsünk után.”
Jópofa srác volt. Elmondta, hogy szeretne tanulni tőlem, mert lenyűgözte a technikai tudásom. Sosem gondolta, hogy egy ekkor fickó, mint én több, mint három percig kitart ellene. Azt is mondta, hogy sosem fog elárulni. Egyszóval barátok lettünk, és elkezdtem tanítani őt. Az új tudásával még jobb harcos lett. Körbeutazta a Földet, sok pénzt keresett, és bálvány lett Japánban. A “Boka-zárás”-t például ő “találta fel”. Aztán visszajött Brazíliába és itt vonult vissza. Hirtelen távozott el közülünk 1990-ben.
– Miért hagyta el a Gracie Akadémiát?– Nem éreztem magam olyan jól ott. Az apám és Helio mindig csak ígértek némi pénzt nekem, de sosem kaptam meg. Nem vágott földhöz a dolog, mert nőtlen voltam, és nem volt óriási szükségem a pénzre. De amikor elhatároztam, hogy megnősülök, a helyzet megváltozott. Így megnyitottam a saját iskolám a Copacabana-n, majd hamarosan a következőt is.
– 1974-ben visszavonult, ha jól tudom. Nem vívott több MMA-fightot.
– Ez alól az északi régió kivétel. De Rióban már senki sem akart kiállni ellenem, vagy Ivan Gomessel. Neki is északra kellett menni küzdeni. Egyszer elmentem vele Belembe (a brazil Para tartomány fővárosa). Szokás szerint mentek a harcok az ottani akadémián: ők ütöttek, mi védekeztünk, és a földön eldöntöttük a küzdelmeket.
–
Ebben az edzőteremben tanította az első tanítványait, igaz?– Igen. Nagyon jó csapat volt. Az első generációt Sergio Iris, Nando Frances, Rosado, Pinduka és Luiz Fernando alkotta. Nagyon komolyan vették az edzéseket. Többen még itt is aludtak a teremben. Mindent meg akartak tanulni, és nem ismertek fáradtságot. Az első csapatot aztán további számos feketeöves követte: Maninho, Buchau, Ze Eduardo, Caique, Cassio Cardos, Peixotinho, Guinho, Murilo, Ze Mario, Liborio és Wallid Ismail
– Az edzés-fightok önöknél lekopogásig tartanak, vagy időre mennek?
– Időre. Sosem edzünk lekopogásig. Ez badarság. Csak kimeríti a tanítványokat. Az én edzésmódszerem követi az apámét, aki azt mondta:
“15 percig küzdesz öt ellenféllel, de pihenés nélkül. Ha azt látom, hogy lazítasz, akkor nagyon le foglak hordani.” Ha negyed óráig küzdesz, akkor nincs időd lazsálni a fedezéked mögött. Támadnod kell folyamatosan: alulról, felülről, oldalról. Keményen kell dolgoznod, hiszen “csak” 15 perced van – és ebben nem ismerek tréfát.
Comments
comments
