A brazil jiu-jitsu nagymester, Carlson Gracie emlékszik vissza pályafutása legemlékezetesebb pillanataira.
– Melyek az első, jiu-jitsuval kapcsolatos emlékei?
– Nem sokra emlékszem a gyerekkoromból, de az apám (Carlos Gracie) egyszer azt mondta, hogy már két évesen önvédelmi bemutatót tartottam. Ez bácsikám, Helio Gracie egyik meccse előtt történt. Apám azt mondta, nagy tapsot kaptam, de én már alig emlékszem.
Apa (Carlos) és fia (Carlson) 1957-ben egy győzelem után
 |
Botafogoban (Rio De Janeiro) születtem, ahol a Gracie Akadémia is áll. Gyakorlatilag a tatamin születtem, de az igazat megvallva 15 éves koromig nem vettem komolyan a sportot. A jiu-jitsut addig jó mulatságnak tartottam.
– Mi késztette arra, hogy a hivításának tekintse a jiu-jitsut?– Hét éves voltam, amikor az anyám meghalt. Hét és tizenöt éves korom közt Fortalezában (a brazil Ceara tartomány fővárosa) éltem. Amikor visszatértem Rióba, elkeztem edzeni – minden nap
Helio bácsikám akadémiáján. Ez egy nagy ház volt – az egyik oldalán ring, a másikon öltöző. Helioval laktam, és vele is tréningeztem. Nagyon élveztem ezt, de szinte rákényszerített az élet, hogy kövessem a családi tradíciókat.
A fő ok az volt, hogy Helio bácsikámat legyőzte Valdemar Santana, és nem volt más a családban aki “bosszút állt” volna. Csak én és Robson mertük kihívni, de Robson mindössze 56 kilót nyomott, így esélye sem lett volna az óriás Santana ellen.
A nagymester
|
– Valdemar közeli barát volt.– Nagyon közeli. A Gracie Akadémia színeiben versenyzett. Naphosszat együtt edzettünk – kőkemény volt. Aztán egy nap összeveszett Helioval – egy előre leegyeztetett meccs miatt, amit a bácsikám nem tűrt – és elhagyta az iskolát. Jobban mondva Helio és apám kirúgták, mivel az elveikkel összeegyeztethetetlen volt a “lezsírozott” meccs.
Valdemar ekkor kihívta Helio-t. A fight mindenféle előkészület nélkül zajlott, és az történt, amire számítottunk. Óriási küzdelem volt, amely három óra negyven percen át tartott szünet nélkül. A bácsikám akkor negyven éves volt – Valdemar csak 23, ráadásul hatalmas ütőereje volt. A vereség ellenére Helio hős volt a szememben, aki majd négy órát kibírt egy igazi óriás ellen.
– Közelről követte a küzdelmet?– Én voltam az első, aki a ringben volt, amikor vége lett a küzdelemnek. Helio elájult, és én löktem le róla Valdemart. Közeli barátom volt, de azt mondtam neki:
“Semmi sem változott köztünk. Nincs veled bajom, de megtalállak és nagyon meg foglak verni. Jobb ha készen állsz, mert jövök és leverlek.” Semmi bajom nem volt vele és neki sem velem, de ez becsületbeli ügy volt. Ha akkor veszítek, az a Gracie család végét jelentette volna.
Fight az óriás Cirandinhával
|
– Ez volt az első éles küzdelme?– Nem. Az első MMA-fightomat Cirandinha, egy capoeira harcos ellen vívtam. Néhány évvel a Valdemar elleni fight előtt történt. Emlékszem, nem volt ring, még csak tatami sem – a puszta földön küzdöttünk. Cirandinha sokkal erősebb volt nálam, de csak a capoeirát ismerte, és ez nagy előny volt számomra. Nagyon agresszív volt. Két héttel a harcunk előtt Bahián összetűzésbe került 10 capoeriással, és mindegyik a kórházban kötött ki.
– Gyakori volt abban az időben, hogy különböző stílusok csaptak össze?– A ringben nem igazán, ám az edzőtermekben gyakran bukkantak fel más stílusok harcosai, és hívtak ki minket viadalra. A barátaimmal, Helio Vigioval és Joao Albertoval alig vártuk, hogy újabb “áldozat” érkezzen. És valaki mindig jött. Gyakran össze is vesztünk, hogy ki küzdhet meg a kihívóval. Hivatalosan 18 MMA-meccset vívtam, de ha ehez hozzáadjuk az edzőterembeli viadalokat, akkor ez a szám 200 körül van. Gyakran egy nap 2-3 fightot is vívtunk. Alig vártam, hogy újabb kihívó érkezzen.
– Miből állt az edzés?– Kezdetben főleg jiu-jitsu technikákat gyakoroltunk. Aztán az ütések és rúgások elleni harcot gyakoroltuk úgy, hogy én nem üthettem, rúghattam vissza, hanem csak földharc technikákat vethettem be.
folyt. köv…
Comments
comments
