Tudjon meg többet a japán profi szumóról és a magyar reménység, Tóth Attila "Masutoo"-t körülvevő titokzatos világról!
A japán nép szereti a szumót és szeret yakitori-t, vagyis nyársonsült csirkét enni a Ryogoku-beli Kokugikanban. Mostanában azonban feltűnően elszaporodott a pattogatott kukoricát majszolók száma: a
más országokból jött nézők.
Ez annak köszönhető, hogy a tengerentúlról származó rikishi-k, vagyis szumó birkózók nagy száma hirtelen előtérbe került a sporton belül.
A pillanatnyilag 60 külföldi rikishi 12 országból származik: Mongólia, Brazília, Kína, Dél Korea, Oroszország, Tonga, Grúzia, a Cseh Köztársaság, Bulgária, Kazahsztán, Észtország és Magyarország. Most a profi szumó 722 rikishi-jéből minden 12-edik külföldi.
Meglepő, de a szumó
nemzetközivé válása igencsak régen kezdődött. Még a II. világháború előtt. A szumó külföldi népszerűsítése érdekében rikishi-ket küldtek az Egyesült Államokba és hét, Los Angeles-ből és Hawaii-ról származó második és harmadik generációs japán-amerikai jelent meg a szumóban. A háború után, 1958 körül, a külföldi rikishi-k újból feltűntek a versenyeken. A gyors
szaporodás azonban igazán fontossá Takamiyama virágkorától vált, akit most már Azumazeki oyakata-nak (edző) hívnak, és ő volt a shisho-ja (mestere) Akebono-nak, a korábbi yokozuna-nak (Nagy Bajnok). A külföldi nézők számának emelkedése miatt a Nihon Sumo Kyokai 1960-ban angol nyelvű kiadvány készített, amely tartalmazza a szumó történetét és alapvető szabályait.
A sikerek özöne a hawaii-aikkal kezdődött, amit folytattak a mongolok és most orosz és európai versenyzők tesznek még színesebbé.
Bár a helyzetük országonként különböző, ezeknek a külföldi rikishi-knek – akik kezdetben többnyire nem ismerték sem Japánt, sem a japán nyelvet – egészen rendkívüli erőfeszítéseket kell tenniük és különleges elhivatottságot kell érezniük azért, hogy hozzászokjanak a szumós világ sajátos szokásaihoz, hagyományaihoz. És hogy kibírják a kimerítő gyakorlatokat, amivel cseppnyi sikert elérhetnek.
A szumó világának még a japánok számára is megvan a maga határozott, az ősi Japánt idéző jellege, lám, a rikishi-k még ma is chonmage-t (ősi szamuráj fejdísz) és kimonót viselnek.
A szumóba való belépésüktől a rikishi-k végigjárják a banzukét (hivatalos ranglista) az alábbi sorrendben: jonokuchi, jonidan, sandanme, makushita, juryo és makuuchi.
A rikishi rangja kizárólag az eredményeitől függ, amelyeket az év során megrendezett hat fő versenyen ér el. A legtöbb hivatásos sportágban az elért eredményeknek köztudottan van hatásuk a versenyző bevételeire, a banzuke-helyezés azonban ennél is több: a versenyző életét majdnem minden szempontból befolyásolja. Különösen a makushita és a juryo osztályok között jelentős a különbség. Például, a makushita rangig bezárólag a versenyzők kapnak ugyan juttatásokat és győzelmeik után prémiumot, de nem kapnak fizetést.
Igazán szabaddá akkor válnak, amikor engedélyt kapnak az oichi (páfrányfenyő-levél alakú fejdísz) viselésére, ami a juryo és makuuchi osztályok érett, fizetést is kapó sumotori-jainak (rikishi) jelképe.
A banzuke még az étkezés idejét és a fürdési sorrendet is meghatározza. Az egyetlen, amit az alacsony rangúaknak szabad: korán kelni a reggeli gyakorláshoz. Természetes, hogy a dohyo-ban
(küzdőkörben) viselt öv, a mawashi anyagát és színét is a rang határozza meg, és ez így van a többi viselt ruházattal is. Mindegy, milyen hideg van, a jonokuchi és jonidan rangúak csupán egy rétegű yukata-t viselhetnek. Nincs sál, nincs kabát, ami melegen tartsa őket. A sandanme-ban és alatta az obi (öv) is olcsó anyagból készült. A makushita-tól kezdve engedélyezett a kicsit drágább hakata obi.
A jonokuchi és a jonidan lábbelije a facipőre korlátozódik. A setta, vagyis bőrtalpú szandál a sandanme-től kezdve engedélyezett, de még ennek is vannak fokozatai: a bambusz-szövedék felületű setta-t csak sekitori (juryo és magasab rangú) viselheti. A rikishi-nek be kell tartania a banzuke által meghatározott viselkedési előírásokat is. A szumó világa még a ma japánjai számára is elavultnak és feudalisztikusnak tűnik. E világ szigorúsága miatt az újonan jövők nem kis része röviddel a kezdés után lemorzsolódik, és ez még nehezebb a külföldiek számára, akik kezdetben ezt az egészet annyira megfoghatatlannak érezhetik.
A napi menetrend házanként kissé különbözhet, de a reggeli gyakorlatok általában korán – öt, hat óra körül – kezdődnek és az alacsonyabb rangúak végeznek a saját edzésükkel, mire a magasabb rangú sekitori-k megérkeznek, úgy nyolc óra tájékán. Miután a ház feje, az edzők és a sekitori-k megreggeliztek, az alacsonyabb rangúak nagysokára maguk is ételhez jutnak. Ráadásul ők végzik ház szobáinak és fürdőinek takarítását, ők mosnak, valamint kiszolgálják a sekitori-kat.
Mindezek tetejébe, amíg valaki el nem éri a sekitori rangot, nem rendelkezik saját szobával, hanem ehelyett egy nagy teremben alszik, és tölti maradék kis szabadidejét a többi rikishi-vel. Meglehetősen zavaró lehet az alacsonyabb rangó rikishik számára a magánélet 24 órán át tartó hiánya.
A sekitori rangú észt Baruto elmondta, hogy a juryo rang elérésekor a saját szobához jutás okozta neki a legnagyobb boldogságot. Hozzátette, hogy a kedvenc kékjéből vett függönyt a szobájába.(*) Úgy tűnik, azonban, hogy épp ez a spártai élet a kulcsa annak, hogy a külföldi rikishi-k viszonylag hamar megtanulják a japán nyelvet. Kb. egy év alatt mindegyikük megtanulja annyira, hogy az a mindennapos életben már elegendő a túléléshez. A szumó világában minden egy odaillő etikettel kezdődik és végződik, így a külföldi rikishi-ket mindenekelőtt az
ohayo gozaimasu (a nap első köszönése), a
gotchan desu (megköszönés) és az
otsukaresama de gozaimasu (az események végén a hála kifejezése) szumós formáira tanítják meg. Miután ilyenmódon alszanak és táplálkoznak együtt, teljesen belemerülnek a szumó világába.
Még az orosz testvérpár, Roho és Hakurozan is – akik pedig még odahaza, a szumó nézése közben igencsak jól megismerték a makuuchi rikishi-k nevét és a szumó világát – is azt mondták, hogy számtalan meglepetés várt rájuk. Konkrétan: képtelenek voltak felfogni a tsukebito jelentőségét. Amikor azt látták, hogy a tsukebito mossa és samponozza a sekitori-t a fürdőben, csak csodálkoztak, hogy miért kell valakinek segítség olyanhoz, amit maga is el tud végezni. Elmondták azt is, hogy igen nehéz volt az elöljáróik utasításait végrehajtani, amíg nem ismerték elég jól a japán nyelvet.
Kokkai, aki 19 éves korában Grúziából jött szumósnak, bevallotta: nem értette, miért kell nála fiatalabb rikishi-k parancsainak engedelmeskednie. Indokolatlannak érezte, hogy ő takarítsa ki a gyakorlótermet, hiszen ő bajnok volt korábban az európai birkózásban.
Ma már, hogy megszokták a szumó világát és magas sekitori rangot értek el, így emlékeznek vissza a tsukebito időszakukra: “Azt a vágyat táplálta bennem, hogy erősebb legyek,” és “Amikor juryo lettem, igazán boldog voltam, és a vágy, hogy ne essek vissza rangban, sokkal erősebb lett”.
Annak oka, hogy a külföldi rikishi-k
folyamatosan nagyon igyekeznek a dohyo-n, egyfelől az is lehet, hogy nagy műgonddal válogatják ki őket különböző országokból, de az a benyomásunk is támadhat: japán társaiknál jobban eltökéltek az iránt, hogy yokozuna-k legyenek, és ez elég erősen hajtja őket affelé, hogy elmerüljenek Japán és a szumó világában. Engem újra meg újra lenyűgöz az, hogy milyen komolyan veszik mindezt.
Egy 2002-es szabály házanként 1-re korlátozza a külföldi rikishi-k számát, és emiatt most csupán öt üres hely maradt számukra. Seregnyi birkózó van külföldön, akik be akarnának lépni a hivatásos szumó világába, és hagyománytisztelő emberek abban a helyzetben találják magukat, hogy egyfelől óvják Japán nemzeti sportját, ugyanakkor sietnek a külföldi rikishi-k pozitív fogadtatását kimódolni.
Hát miért nem jön Ön is szumót nézni és bíztatni ezeket az elkötelezett külföldi rikishi-ket?
(*) Megj: Sajnos az történt, hogy egy vakbélgyulladás miatt Barutonak ki kellett hagynia a legutóbbi versenyt, így visszaminősítették makushita-nak. Vissza kellett menjen a nagy hálóterembe és természetesen a függönyét sem használhatja egy ideig. A szumós társadalom márcsak ilyen szigorú. Shimokado Yoko
(Journal of Japanese Trade & Industry (JJTI))
Fordította: Baumann GáborShimokado Yoko szabadúszó hírközlő.
(az első női DJ-je egy, a Nihon Sumo Kyokai által szponzorált rádiócsatornának)
Comments
comments
