Örömmel olvastam a sport és hipnózis kapcsolatáról megosztott cikketeket! Ez hozzám azért is közelálló téma, mert egyfelől magam is terapeuta vagyok, másfelől pedig 35 éve a kyokushin karate gyakorlója. Korábban, még a nyolcvanas években indultam pár versenyen és emlékszem az akkori feszültségre, ami eltöltött a tatamira lépés előtt. Ez rám blokkolóan hatott, amit tudtailag nem tudtam szabályozni. A hipnózis ezeket a gátakat is képes feloldani, persze nem csettintésre, mint azt sokan hiszik. Fel kell tárni a problémák gyökerét, hogy mi vezet a félelemhez, aggódáshoz, kétséghez, majd ezeket a korlátokat felül és lehet írni. Ez átlagosan 4 kezelést jelent.
Hogy is néz ez ki a gyakorlatban?
A páciens egy nyugodt környezetű (nem orvosi szobát kell elképzelni!) rendelőben elmondja az első találkozás alkalmával az oldott beszélgetés során, hogy mi az, amit úgy érez, hogy számára problémás a céljai elérésében. Ha tisztában van a probléma gyökerével, akkor ez nagyban megkönnyítheti a munkánkat. Amennyiben nem sikerül kiderítenünk az okot, később regresszió ( hipnózisban visszamegyünk az időben) segítségével igyekszünk ezt meghatározni. Megbeszéljük még a hipnózissal kapcsolatos tévhiteket (pl. nem fogom megtudni bankkártyájának pin-kódját 
) és végzünk egy „bemelegítő” relaxációs gyakorlatot , kiértékeljük ennek tapasztalatait, felmérem mennyire hipnábilis az illető (ez meghatározza a későbbiek során választott eljárást) . Nagyon fontos tudni, hogy minden gondolatot, mondatot, mozdulatot megbeszélek a kezelttel, minden csak az ő beleegyezésével történik, az akaratával, szándékával megegyezően! A következő alkalommal pedig kezdődhet a kezelés.
Egy konkrét példa:
A sportoló évek óta első osztályban (csapatsport) átlagos szinten szerepelt. Nagyon lelkiismeretesen, nagy akarattal vett részt mindig az edzéseken, de a mérkőzések során mégis valami miatt nem tudta azt a maximumot nyújtani, amivel az átlagos szintet átlépte volna. Azt érezte, mintha elfogyna a levegője és a mérkőzés felénél halálosan fáradt lenne. Ez azért nem fizikális probléma volt, mivel az edzéseken a többieknél jobban is teljesített (futás, erőnléti felmérések). A kezelés során nagyon hamar kiderült, olyan formán maximalista, amivel mások szemében akar örökké megfelelni és ez gátolta, fékezte le a bizonyítási lehetőségek esetében. A hipnózisban azt a poszthipnotikus szuggeszciót adtam a tudatalattinak, hogy a mérkőzések során nincsenek nézők körülötte, a tétmeccsek csak edzések, ahol igyekeznie kell a bizonyítással, hogy bekerüljön a kezdőcsapatba. Három kezelést követően a páciens gyökeresen megváltozott és a meccseken mondhatni oroszlánként küzdött, abszolút képessé vált arra, hogy a maximumát nyújtsa! Ez is nagyon jól mutatja, hogy csak azt hozhatjuk elő bárkiből a kezelés során, ami valójában jelen is volt a tudatban, képességekben!
A harcművészetben ugyanezt a lehetőséget tudjuk biztosítani, áthidalni a félelmeket a küzdelmektől, főleg a kevés gyakorlattal, tapasztalattal nem rendelkező harcosok, versenyzők esetében, illetve, hogy a felkészülés során befektetett fizikai és mentális energiák a versenyen, vagy akár egy vizsgán minél magasabb szinten tudjanak hasznosulni. A versenyeken (itt főleg most katara gondolok), jelentős energiákat tud elvinni a lámpaláz (más élethelyzetben vizsgadrukk), amit szintén a minimális, még egészséges és koncentrációt segítő szintre tudjuk leszorítani a hipnózis segítségével.
Solymosi Antal 2. dan shinkyokushin (képen jobb oldalon)
