A Békéscsabai Lakótelepi SE Aikido Szakosztályának edzésmunkáját évek óta a magyar aikido harcművészet egyik karizmatikus személyisége, Verebics Antal segíti, aki nemrégiben – hosszabb szünet után – ismét meglátogatta a klubot. A békési megyeszékhelyen aikido szemináriumot tartott. Ennek apropóján – de korántsem csak erről – készült a következő interjú.
– Mi volt a csabai szeminárium fő célja itt?
– A harcművészek szinten tartása, kijavítani az esetleges hibákat, s a vizsgákra való felkészítés; azilyen jellegű ellenőrző kurzusoknak ez az egyik fontos célja.
– Korábban többször is hangoztattad, hogy sokat harcoltál életedben, az önvédelem életelemed. Mennyire más Verebics Antal önvédelme és mennyire különbözik az aikido-tól?
– Az aikido-tól nem különbözik, csak az aikido-t ma kétféle képen űzik Magyarországon. Az egyik a vizsgákra felkészülés jegyében, s
Hajnalka oktat (az édesapa a padról szemlél)
 |
ez egy sémába, falak közé szorított dolog, a másik, a valódi harcművészet, ott semmi nincs meghatározva, nekem kell alkalmazkodni a partnerhez, a támadóhoz, s szerintem ez az igazi aikido.
–
Létezik-e speciális, Verebics -féle önvédelem?
– Azt mondják mások, hogy igen. Igyekszem minden technikát kipróbálni a gyakorlatban. Tíz évet dolgoztam kidobóként, s ott azért ugye csak azok a technikák működnek, amelyek hatásosak, nincs mellébeszélés, s én szeretem tudni, melyik technika hogyan működik, s azt oktatom önvédelemként.
– Ezt a “hitvallásodat” mennyire fogadják el a mester társaid? Nem mindenki volt tíz évet kidobó…– Így igaz. Ismerek olyan mestert, aki három danos, és azt mondja, hogy nem merné megpróbálni megvédeni magát az utcán.
Az első húsz évben nem igazán fogadtak el, mert én mindig mást csináltam, mint Ők. Ragaszkodtak a leírt formákhoz, én pedig a működéshez. Például lépéseket változtattam, nem vettem fel az állásokat, természetes állásból hajtottam végre a technikákat, az ellenfél ne tudja meg, mire készülök. S ezeken voltak viták. Most már ott tartunk, hogy a saját tanítványaik győzik megŐket.
Előfordul, hogy a végrehajtás közben jelzem, hogy ittsebezhetők, s így nem működik a technika. Erre megkérdezi a mesterétől, “hogy van ez, hogy Tóni bácsi pofán vert, pedig a tanultakat alkalmaztam”, s ilyenkor a mester kénytelen ezekkel a dolgokkal szembesülni.
– A lányod oktatja most a csoportot. Mennyire követi a te irányvonaladat?– Megkövetelem Tőle. Most készül a negyedik danos vizsgájára, a tanítványait úgy készíti fel a vizsgákra, ahogy akarja, de a táborokban követnie kell ezt az irányvonalat, meg is teszi, kb. hetven százalékban. Bár nem szeretném dicsérni, de szerintem ma Magyarországon az összes mester közül a nők közöttaz első, s a saját szintén lévő mesterek között a harmadik helyen van.
– Nem okozott konfliktust, hogy te voltál az edzője?– Nagy szerencsém volt, hogy kis korától kezdve úgy edzettünk, hogy mindent meg kellett csinálnia, s velem edzett a felnőtteknél is. A negyedik danos vizsgára is én készítem fel, s most is elismeri az igazamat.
Én két danos vagyok, nagyon régen nem vizsgáztam már, mert nem is akartam. A tudásom nem nő attól, hogy több a danom.
– A lányod, Hajnalka apás lány?– Igen! Az aikido egyben egy fegyelmezett életforma. A magánéletben sem mond ellent nekem. Csak nem mindig hallgat rám…
– Nagyon régen jártál utoljára Békéscsabán. Mi ennek az oka?
– Volt egy vesedaganatom, s a kezelés elhúzódott egy kicsit.
– A lábadozás időszakában a kedved azért a régi. Betegséged alatt mennyire estél ki az aikido vérkeringéséből?– Tulajdonképpen nem estem ki, hiszen a műtét után egy héttel már az edzőteremben voltam, edzést tartottam, csak akkor még nem mozogtam. Egy hónap után már folyamatosan dolgoztam, később a kezem lerobbant, de egy kézzel is dolgoztam.
– Ha egy harcművészt súlyos betegség, vagy sérülés sújtja, mi az ami átsegíti a nehézségeken? Mennyire másabb ebben a harcművészet egy átlag sportágnál?-Sokban különbözik. A győzni akarás a fontos, most úgy vagyok vele, hogy ezt a betegséget kell legyőznöm.
– Anti, harcnak fogod fel ezt is?– Így van, harcnak fogom fel. Én már sok emberrel verekedtem, sokat küzdöttem, még nem találtam legyőzőre, de ez a betegség a földre vitt, és én megpróbálok felállni, és tovább küzdeni.
(A címlapfotón: Verebics Hajnalka, Verebics Antal és Dobóvári Erik, a Békéscsabai Lakótelepi SE Aikido Szakosztályának edzője)
Comments
comments
