Hat vasököl, három vasember, egy vassportág

Szűnni nem akaró találgatások, fogadkozások, szócsaták uralják a profi boksz berkeit az új évben is. Most három olyan zseniről írunk, akik valamilyen formában szóba kerültek mostanság az újságok hasábjain. Kicsit a múltba révedünk, ahol Mike Tysonnal találkozunk, a jelenben Glencoffe Johnson nyilatkozatai segítenek értelmezni a 35 éves világsztár 2004-es sikerévét, hogy aztán ezen felbuzdulva felkészüljünk Cory Spinks és Zab Judah februári összecsapására.

“A csicskám leszel!”

Cory Spinks-et a váltósúly egyeduralkodóját (mindhárom jelentős boksz világszervezet bajnoki övét birtokolja) 2500 lelkes rajongó és a sajtó várta a szülővárosában megrendezett sajtótájékoztatón. A leendő ellenfél, Zab Judah ezzel szemben füttykoncert és gúnyolódás közepette foglalta el helyét a kamerák kereszttüzében.

Cory Spinks

A mérkőzés – amely kettejük korábbi nagy meccsének visszavágója – szervezője, az amerikai boksz-mindenható, Don King itt jelentette be, hogy a csúcsrangadót február 5-én rendezik meg St. Louis-ban.

Húzták és húzták

Mielőtt a küzdő felek bevonultak volna, az izgatott tömeg egy órán keresztül a versenyzők legjobb pillanatait megörökítő filmeket nézte, majd végighallgatta King beszédét St. Louis történetéről.

A tömeg türelmetlenül várta a lényeget; a nézők közül sokan kártyázni kezdtek, vagy fogadásokat kötöttek a meccsre. A nézőtéren számos prominens St Louis-i politikus is megjelent, természetesen rendőrök és testőrök gyűrűjében.

Aztán Judah egyszercsak megjelent, és azt ordította a tömegnek:
“Garantálom, hogy mielőtt innen elmegyek, tisztelni fogtok!”
Erre Spinks replikázott:
“Én louisi csávó vagyok, és itt másnak nem terem babér, csak a louisi csávóknak. Zab Judah bármennyire is gizda!”

Friss élmények

Roy Jones Juniort, négy súlycsoport korábbi világbajnokát Antonio Tarver majd Glencoffe Johnson is kiütötte, és ezzel véget ért egy korszak.

Glencoffe Johnson

Vajon ki lehet az új nagy bajnok? – kérdezték sokan. A legtöbben Antonio Tarverben látták a következő félnehézsúlyú királyt. Aztán minden másképp történt az év végén: Johnson, a szerény jamaicai bokszoló a Los Angeles-i Staples Centerben, a papírformát felborítva pontozással megverte Tarvert. Eddig azonban hosszú út vezetett.

Hogy is?

A legtöbb ökölvívó Glencoffe Johnson helyében már rég feladta volna a reményt, hogy valaha is kiemelkedjen a szürkeségből. A 2004-es évig a sportág egyik szakmunkásának tartották őt, aki gyakran utazik a soros ellenfél városába, hogy az összecsapások végén kárvallottként távozzon.

Aztán egyszercsak jött az angol Clinton Woods elleni meccs, és Johnson derekára akaszthatta az IBF interkontinentális bajnoki övét. És ezzel új karrier kezdődött: egyre fontosabb meccsek, egyre nagyobb ellenfelek, egyre nagyobb pénzek.
2004. szeptemberében – Antonio Tarver teljesítményét másolva – kiütötte az egykor felülmúlhatatlan Roy Jonest, majd decemberi, Tarver elleni győzelme végképp az első helyre emelte a félnehézsúlyban.

“Ezt a kemény munkának és elszántságomnak köszönhetem. Folytatom a munkát.” – mondta nem sokkal a meccs után a 35 éves Johnson, majd hozzátette: “Nem én vagyok a legjobb. Sosem fogom a legjobbnak tekinteni magam. De a legjobbakkal akarok boxolni!”

“ELEGET TETTEM A GYŐZELEMÉRT! Visszavágót akarok!” – reagált Tarver, aki a meccs előtt kijelentette, hogy küldetést teljesít, amivel bebizonyítja magának, hogy ő a súlycsoportoktól független legjobb bokszoló a profi boxban.
És mi volt Jonhson válasza?

“Antonio Tarver bebizonyította, hogy nagy bajnok. Egészen biztosan alkalmat adok neki egy visszavágóra. Bárhol, bármikor megküzdök vele”, amihez mi csak annyit tehetünk hozzá: Jézus, mi jöhet itt 2005-ben?!

Kéne…

Hol vagy Tyson?

Mike Tyson, azaz Iron Mike március 5-i visszatérésére egyre kisebb az esély.

Tysonhoz közelálló források szerint a korábbi világbajnok alig végez rehabilitációs tevékenységet a néhány hónapja Danny Williams elleni meccsén elszenvedett súlyos térdsérülése óta.

A körből az is kiszivárgott, hogy Tyson edzésmunkát sem végez, így komoly kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán vissza tér-e a ringbe valaha is.

Az öklöző a visszavonulás gondolatával foglalkozik annak ellenére, hogy komoly anyagi gondjai vannak, amelyekre csak egy-két nagy durranás jelentene gyógyírt.

Ugyanis ő az egyike azon kevés bokszolónak, akik mindig vonzzák a közönséget, függetlenül attól, mit csinál, vagy ki az ellenfele.
Talán csak az eladhatóságnak lesz köszönhető, hogy Iron Mike-ot valaha látjuk majd egy-egy TV-s meccsen.

Comments

comments