A Choi Yong Sul által létrehozott japán-koreai kevert harcművészetben a technikák, a test és szellem finomításán túl erős hangsúlyt kap a spirituális oldal is. Azaz az érzelmi stabilitás, a szellemi béke és a magabiztosság fejlesztésére használt meditációs és gyógyító technikák.
A források koreai eredetű harcművészetként említik mindenhol a hapkidót (1959), azonban az igazság az, hogy egy japán-koreai kevert harcművészetről van szó.
Choi Yong Sul (1904-1986), a hapkido megalapítója gyermekként Japánba került, és ott tanult daito ryu aiki-jujutsut annál a híres mestertől, akit Takeda Sogakunak (1859-1943) hívtak.
Így Morihei Uesiba, az aikido alapítója és Choi Yong Sul ugyanattól a mestertől tanultak.
A második világháború után Choi visszatért Koreába, ahol más koreai harcművészetekkel is megismerkedett.
Yu Kwon Sul néven oktatta a harcművészetét. Nála tanult Ji Han Jae, aki más koreai harcművészetekből is hozzávett, például a koeraik híres rúgástechnikáit, a hosszú botos, rövid botos, sétabotos technikákat, valamint a legyező és a kard használatát is.
Ji han Je a modern hapkido megalapítója jelenleg az USA-ban él és tanít.
A hapkido – sok más stílushoz hasonlóan – nem egységes, sok féle irányzat és stílus létezik, nagy jelentősége van az iskoláknak a "Kwan"-oknak és az azokat vezető mestereknek.
Magyarországon az első hapkido iskolát Ébend Gábor mester nyitotta meg 2001 tavaszán Budapesten – Diamond Hapkidosuli néven.
Az elmúlt évek alatt egymástól külön, vidéken is folytak hapkido edzések különböző külföldi mesterek irányításával. Mesterek, akik hatással voltak a magyarországi fejlődésre:
Ewald Pilz (A), Walter Hubman (A), Peter Sanders (NL), Choi Kil Bong (D), Lee Chang Soo és Bang Kyung Won.
A Magyar DoAm Hapkido Szabadidősport Szövetség 2007. december 1-én alakult meg – Bang Kyung Won nagymester szakmai irányításával – rendszeresen tart szemináriumokat, és igyekszik összefogni a hazai hapkido iskolák többségét.
Több, régebben már működő hapkido iskola és mester is csatlakozott hozzájuk. Így 2009-ben már 12 klubban, képzett hapkido mesterek vezetésével folynak az edzések Budapesten és több helyen, Hódmezővásárhelyen, Pécsen, Pilisvörösváron, Tápióságon, Dunakeszin, Kiskunhalason valamint Szegeden.
A hapkido inkább harcművészet, mint sport, ezért főleg bemutató versenyeket rendeznek a világban.
A koreai hapkido szövetség (KHF) által rendezett Hapkido Európa-bajnokságokon a magyar hapkidósok eddig káprázatos eredményekkel szerepeltek.
2007 évi Eb:
4 arany- (Ébend Gábor, Mile Mónika, Schmidt Márton, Kiss Tibor), 3 ezüst-, 4 bronzérem
2009 évi Eb:
3 arany- (Máté Zsolt, Máté Zsolt, Soproni Tamás), 3 ezüst-, 3 bronzérem
A hapkido számos más harcművészet hasonló filozófiáját foglalja magába, nagy hangsúlyt helyezve az elmére, a testre és a szellemre.
A hapkido egyediségét az jelenti, hogy alaptechnikák százaiból különböző variációk ezreit alkothatjuk meg ösztönös kombinációkkal. A művészet alapítói meglévő harcművészetekből válogattak ki a készségeket és technikákat, és sikeresen olvasztották őket egybe új ötletekkel, megtartva azonban a harcművészetek jelentősebb elemeit.
A hapkidót kemény és lágy technikák is jellemzik, ennek köszönhető a minden helyzetben fennálló, állandó készenlétet kiváltó erőegyensúly.
A kemény technikák közé tartoznak az ütések, rúgások, csapások és blokkok, míg a lágy technikák a könnyed és folyamatos körkörös mozgással egyesítik az ellenfél erejét a sajátunkkal.
Amíg a taekwon-do az ütő-rúgó iskolát, addig a hapkido a dobó-feszítő-csavaró iskolát képviseli.
A hapkido mozgásanyaga meglehetősen változatos: eséstechnika, légzéstechnika, csuklótámadások-, ruhafogások-, fojtások-, lefogások-, ütések-, rúgások- elleni önvédelem, eszközös támadás elleni önvédelem, eszközhasználat, töréstechnika, küzdelem szerepel a repertoárban.
Eséstechnika során megtanulnak úgy esni, mint a macska, félelem nélkül biztonságosan: előre, hátra, oldalra, szabadon, akadályok felett, stb.
Az önvédelmi gyakorlatok során a szabadulásoktól kezdve az összes lehetséges támadási formára gyakorolnak csukló- kar- láb- feszítéseken, csavarásokon alapuló technikákat, de a különféle dobásokat és az idegpontokat is megtanulják (a haladók).
Az eszközös támadások elleni gyakorlatok késes és pisztolyos támadási formákra adnak megoldási variációkat. Az eszközhasználat során rövid bottal, hosszú bottal, sétabottal és nunchaku-val tanulhatnak meg dolgozni a jelentkezők. Az önvédelmi technikák ugyanolyan hangsúlyt kapnak az oktatásban, mint a rúgástechnikák.
Ezt a harci módot követve a teljes test által létrehozott erővel váltunk gyakran az erősen támadó és védekező formák közt. A hapkidóban a fizikai technikák és a test és tudás finomításán túl erős hangsúlyt kap a spirituális oldal, azaz az érzelmi stabilitás, a szellemi béke és magabiztosság fejlesztésére használt meditáció és gyógyító technikák.
Elsősorban mozgáskoordinációt, egyensúlyérzéket, koncentrációs képességet fejleszt, de szükség van erőre, gyorsaságra és dinamizmusra is. Minden izomcsoportot megmozgat. A hapkido-technikák könnyű alkalmazhatósága teszi lehetővé, hogy számos szituációban használhatóak legyenek, és hozzájáruljanak a fizikum, a személyiség és az életvezetés fejlesztéséhez.
Napjainkban mind öregek és fiatalok, férfiak és nők, tanulók és dolgozók, minden társadalmi státuszúak gyakorolják a hapkido művészetét. Ezt az ősi művészetet űzve mindenki megtalálja annak hasznát, az alapvetéseket, amelyeket alkalmazhat a mindennapi életében.
A hapkido valójában annyira élvezetes és sokrétű kikapcsolódás, hogy az ember mindig örömmel kezd neki. Ha szereti a gurulásokat és az akadály feletti eséseket, ha imádja a rúgásokat gyakorolni, vagy a rengeteg önvédelmi fogás rafináltsága fogja meg, vagy éppen bambuszkardozni, vagy törőlapozni szeretne, akkor érdemes kipróbálni ezt a különleges mozgásformát. Mindenkinek ajánljható kortól, nemtől függetlenül.
Akár erős, akár gyenge, lehet merev és ügyetlen is, de ha laza és fürge az se baj.
A hapkidót választók egy látványos átváltozáson mennek keresztül, hiszen nem csak ügyesek és gyorsak lesznek, de kinyílnak, feltöltődnek és így a sok edzés hatására magabiztos, segítőkész mesterekké válnak, akik tisztában vannak önmagukkal és könnyen alkalmazkodnak a világ kihívásaihoz is.
Érdemes megemlíteni, hogy a közép korosztálytól kezdve az izületek mozgástere beszűkül. A Hapkidoban mivel az izületek tornáztatása mindennapos, ezért „nem rozsdásodunk be”!
A sportág nagy előnye, hogy akár szabadban, jó levegőn, akár edzőteremben űzheti, aki ezt a sportot választja. Nagyon pozitívan hat az emberi kapcsolatokra is, elfogadóvá, segítőkésszé, megértővé teszi az embert, önzetlenség és szeretet jellemzi a jó Hapkidosokat.
A felmérések azt mutatják, hogy a sokszínűsége miatt szeretnek bele legtöbben a hapkidóba. Nem annyira kötött, mint a karate, nem is annyira pörgős, mint a taekwon-do és nem olyan komoly- mint az aikido. Vidám, technikás, cseles, sokszínű (akár Jackie Chan), rugalmasan tovább fejleszthető, egész életen át úgy egyedül, mint csoportosan űzhető, egészséges, környezetkímélő, szabadidős mozgásforma.
De bemutató jellegű versenyzésre is lehetőséget biztosít.
A hapkido azon harcművészetek közé tartozik, amely magas szinten is igen sokáig űzhető, akár 7-8 éves kor körül el lehet kezdeni, és sokszor 70-80 évesen is lehet gyakorolni!
7 éves kortól lehet az alapokkal foglalkozni és a koordinációs képességet fejleszteni, majd 10-12 éves kortól már igen komoly önvédelmi technikákat képessek elsajátítani a jelentkezők. Ekkor már a versenyzés is elkezdhető. Versenyszerű pályafutás: na ilyen nincs a harcművészetekben.
A hapkido légzéstechnikája erősíti a vérkeringést és a légzőszerveket, az edzések során, a rúgástechnikai gyakorlatok előkészítéseként végzett nyújtógyakorlatok és jógagyakorlatok révén megnövekszik a test hajlékonysága, csökken az izomsérülések lehetősége.
A sportág jellegéből adódóan más és másféle technikai gyakorlás lehetséges a különféle életkorokban, így a 60 év feletti korosztály is számos örömteli edzést élhet végig.
Az eszközös gyakorlatok valamint az önvédelmi technikák során, javulnak a reflexek, nő a helyzetfelismerő és elemző képesség. Mivel sok izületi feszítést és csavarást alkalmaznak, ezért az izületi mozgékonyság idősödő korban is megmarad, azonban izületi gyulladás esetén nem ajánlott sportág!
A harcművészeteket elsősorban azok választják, akik beleszeretnek a különleges képességekkel bíró mesterek mozgásába. A rendszeres edzések alatt, sokszor évtizedes gyakorlás során megszerzett tudást időnként bemutató versenyeken összemérik a mesterek és tanítványaik. A jó hangulatú versenyek csak egy-egy állomása a fejlődésnek, nincsenek élversenyzők, és „versenyistállók” sem. Mindenki a maga ritmustában tanul és fejlődik, mind fizikailag, mind pedig szellemileg!
A hapkidóban jellemző a családias hangulat, sok szülő kezdi el az edzéseket iskoláskorú gyermekével egyidőben!
További információ:
Comments
comments
