A hét végén került megrendezésre a nagy harcművész tábor a romániai Vénusz üdülőközpontban, a Fekete-tenger partján. A tábort a Román Harcművész Szövetség megbízásából Cold Steel Harcművész Klub szervezte. Vezetője, Hanshi Robert Manole
VIII.DAN régi ismerőse a magyar harcművészeknek. A legutóbbi békéscsabai szemináriumán készült vele a riport.
– Ez az ötödik szeminárium itt, Békéscsabán. Minden szeminárium más és más. Milyennek látja a mostanit?
– Amint a résztvevőknek is elmondottam, akik többségét évek óta ismerem, úgy érzem magam, mint egy családban. Minden egyes sikernek örülök. Tulajdonképpen egy nagy család vagyunk, akik megpróbálunk fejlődni úgy, hogy egymást segítjük.
– Az új résztvevőkkel hogyan értett szót?
– Vannak különbségek, de vannak stílus független jellemzők, és ezek nem jelentettek gondot. Az új társaink, akiket láttam, például Pospischil Tamás sensei nagyon biztonságos és határozott tudással rendelkeznek, s a beszélgetések során közös barátokat és senseieket is találtunk. Technikáink között is van, ami közös és van, ami különböző.
– Pospischil Tamás sensei is tagaj a Nippon Seibukan Akadémiának. Milyen a szervezet helyzete Romániában?
– Romániában is fontos a szervezet szerepe. Itt is, mint annyi helyen, elsősorban az eredményeket és az érmeket részesítik előnyben, s kevesebb azok száma, akik emellett a
harcművészet lényegéért élnek és művelik..
Romániában is most keressük azokat, akik ebben partnerek. A Nippon Seibukan Akadémia egy olyan komoly szervezet, ami Japánban a Császári Ház fennhatósága alatt működik. Már négy – öt instruktor csatlakozott, akik közül Békéscsabára is ellátogatott néhány.
– Furcsa világot élünk, hiszen gazdasági és morális válság is sújtja a társadalmat. A BUDO-nak, a harci művészeteknek növekedett vagy csökkent a szerepe?
– Ezekben a nehéz időkben mutatkoznak meg igazi értékeink, mert akik ebben a helyzetben hűek maradnak elveikhez, akik morálisan nem rosszabbodnak, azok bármilyen körülmények között is megőrzik jó tulajdonságaikat. Meglátszik a határozottság, az hogy egész életükben arra készültek, hogy megállják a helyüket. 
A harcművészet, az önvédelem szerepe nagyon tág, sokrétű, mert a fizikai része mellett a szellemi része is nagyon fontos. Aki szellemében is helyén van, nem fog támadni, nem keveredik a bűnözők közé. Fokozott tehát a harcművészetek szerepe, és abban is, hogy tanítás, nevelés szempontjából is meghatározó, ebben a mai, egyre hiányosabb nevelésben is.
