A 21 éves Vivien 17 éve kyózik és génjeiben hordozza a küzdősport szeretetét.
A kyokushin karate magyarországi története negyedévszázada kezdődött, amikor Mészáros Attila Svédországból hazalátogatva megtartotta az első karate tréninget a Testnevelési Főiskolán. Az elmúlt 25 évben a sportág hatalmas diadalutat futott be: ma már több ezren bújnak hófehér gi-be és edzenek hétről hétre a tatamikon – fiúk, lányok egyaránt. A 21 éves Halász Vivien feketeöves karatemester, aki génjeiben hordozza a küzdősport szeretetét. Vivi 17 éve űzi – ma már – profi szinten ezt a sportot, és nem kisebb eredményeket ért el, mint a New York-i világkupa 6. helyezése, tavaly pedig bronzérmes lett a Belgrádban megrendezett Európa Bajnokságon.
– Szerinted miért a kyokushin a legnépszerűbb küzdő-stílus nálunk?
– Kyokushin karate a legkeményebb a karate szakágak közül, azonban nem csak önvédelemre tanít, hanem alázatra, tiszteletadásra és kitartásra is. A technikája a kör, az egyenes és a pont egységére épül – a test összes energiaforrását felhasználva körkörös, illet ve egyenes mozdulatokkal kell egy pontra helyezni a fókuszt. Ahhoz, hogy ezt megvalósíthassuk, a fizikai erőnlét mellett ugyanúgy fontos a szellemi tréning is. Sajnos az országban szét van esve szervezetekre, de én azok közé tartozom, akik az eredeti IKO (International Kyokushin Organization) szervezetben vannak. A szervezet vezetője Kancho Shokei Matsui 8 dános karate mester.
– Első edzésedre – ha jól számolom – 4 éves korodban került sor.
– Igen… Édesapám
Halász Károly (5 dános mester) az IKO közép-magyarországi vezetője, ő vitt el az első edzésemre is. Arra emlékszem, hogy a beilleszkedés könnyen ment, hiszen alapból is ott éltem a teremben a karatésok között, és apu a versenyekre is mindig hordott magával. Milyen terveid vannak a karatéval? Évente több világ- és európai versenyen veszek részt kisebb-nagyobb sikerekkel, de a cél most már a világ és európa bajnoki dobogó legfelső foka. A versenyek mellett megkezdtem a sportedzői tanulmányokat is, és már csak a vizsgáim vannak hátra, bár az eddigi években is rendszeresen gyakoroltam ezt a szakmát apu mellett a kisebb ovis karatékák edzőjeként.
Halász Károly és Vivien – a kyo családi hagyomány
– Ez nagyon sok idő-és energia-ráfordítást követelhet meg tőled. Hogyan tudod összeegyeztetni a mindennapi életeddel?
– Más szemmel nézem a világot, mint a fiatalok többsége. Amíg gimnazista voltam elsősorban nem a tanulás, és a haverokkal hülyéskedés volt a legfontosabb napirendi pont, hanem hogy elmenjek edzeni, illetve edzést tartani. Ha tehetem, a hét minden napján edzek, de minimum heti 3 alkalommal, ez versenyidőszaktól is függ. Hétvégente gyakran járok edzőtáborokba is, és szinte minden 2. vagy 3. hónapban a világ egyik városában versenyezhetek – az utazásokat nagyon élvezem. Próbáltam az időmet mindig jól beosztani, és ebben a tanáraim is segítőkészek voltak, bár a sportolást mindig egy kicsit többre tartottam, mint a tanulást. Bulizni is szeretek, amikor tehetem. Egy-egy versenyen vagy akár az edzéseken elég férfiasan kell helytállni.
– Hogyan hat mindez a nőiességedre?
– Elég fiús sportág, de nem kevés lány űzi, nagyjából kétharmad-egyharmad a fiúk és lányok aránya. Az edzéseket egyben tartják, a versenyeken azonban külön fiú- és lánykategóriák vannak. A lányok ugyanolyan kitartóak, mint a fiúk, ezért körülbelül megegyezik a fiú és lány feketeövesek száma is. Szerencsére én azon lányok közé tartozom, akik ebben a sportban is megtartják a nőiességüket, ugyanúgy szeretem a szép ruhákat, cipőket, táskákat, mint más lányok. Könnyen teremtek kapcsolatot és az alkalmazkodóképességem is jó – ezt a sportnak köszönhetem. A szerelemben sem okoz mindez problémát, hiszen a párom is ezt a sportot űzi.
Forrás: Flyerz
Comments
comments
