A tavalyi Európa-bajnoki cím és a vb-bronzérem után az egyik legbiztosabb (arany)éremesélyesként emlegettük Hadfi Dánielt, ám az idén többet küzdött mandulagyulladásával, mint a riválisokkal. A kiváló versenyző azonban úgy érzi, nincs veszve semmi, Pekingre tökéletes formába lendülhet, és szép eredményt érhet el.
A 100 kilós dzsúdós nehéz fél évet tudhat maga mögött, előbb egy titokzatos betegség – utóbb kiderült, mandulagyulladás – miatt, majd következett a műtét utáni nagy hajrá, hogy utolérje magát. A Honvéd versenyzője ehhez képest rendkívül nyugodt, s eltökélten készül Pekingre. 
Hadfi Dániel (kékben) egyik emlékezetes győzelme
az orosz Gaszimov ellen a belgrádi Eb-döntőben
“Benne volt a pakliban, hogy lesz ilyen időszak a pályafutásomban – kezdte a kedd délutáni rövidke, háromnegyed órás tréninget követően. – Természetesen mehetett volna jobban a versenyzés, de javítson ki, ha rosszul tudom, szerintem az év fő versenyét még nem szúrtam el.”
Ezzel valóban nehéz vitatkozni, de sajnos az idénybeli négy vereséggel sem. Igaz, az első kettőnél még a betegség miatt volt legyengülve, a második dupla – Celjében és Braunschweigben – pedig felkészülési viadalon esett meg.
“Majd meglesz az első győzelem is. Inkább az év eleji Világkupa-vereségek bántottak, mivel ezeken a versenyeken mindig jól szokott menni. A másik két vereségnél tudtam, hogy ez most kevésbé fontos viadal, inkább csak a felkészülés egyik állomása. Tavaly például Braunschweigben két vereséget is szenvedtem, majd bronzérmet szereztem a világbajnokságon” – ez utóbbi a rossz főpróba, jó előadás mondást idézi, ebbe már lehet kapaszkodni.
Biztató érzés látni Hadfin a magabiztosságot, és azt, hogy nem viselte meg a rossz sorozat. Jó hangulatban, rendkívül elszántan és céltudatosan készül, mint a korábbi problémamentes esztendőkben.
“Szerencsére egyszer sem volt kilátástalan mélypontom – mondja a mögötte álló időszakról – Edzőmmel, Toncs Péterrel éppen azt beszéltük, hogy milyen jól átvészeltük ezeket a hónapokat. A történtekből persze levontuk a konzekvenciákat, de ennyi, menni kell előre. Túl nagy luxus lenne Peking előtt leereszteni, főleg mivel nem érzem, hogy lenne okom összeomlani.”
Azt, hogy a magyar dzsudoka mennyire erős, bizonyítja, edzője nemrégiben “panaszkodott”: a betegséget követően olyan lendülettel és motivációval vetette bele magát a munkába, hogy inkább vissza kell fogni időnként, nehogy túlpörögjön. Igaz, aki ismeri Hadfit, tudja, ez nagyon is jellemző rá.
Hatalmas szíve van, amely már korábban is átsegítette több buktatón, és emellett lenyűgöző az akaratereje. Ezen lelki tulajdonságokból szerencsére semmit sem veszített, a nagy kérdés, hogy a kihagyás után fizikailag megfelelő állapotban lesz-e Pekingben? Ami azért különösen fontos, mert az ő dzsúdója jórészt arra épül, hogy sokkal erősebb, mint a riválisok, akik a mérkőzések második felére gyakran nem bírják a tempóját.
Hadfi Dániel (fehérben) sokkal erősebb, mint a riválisok
“Nagyon jó erőben érzem magam, jobban, mint valaha – jelentette ki határozottan. – Nincsenek gondjaim, technikailag is rendben vagyok, van még egy hónapom arra, hogy összeálljon minden, s Pekingben azon a bizonyos napon tökéletes legyek mentálisan, hibátlan legyen az állóképességem, a kondícióm. Azon vagyok, hogy mindent kihozzak magamból, nem tudom, ez mire lesz elég, de kösse föl a gatyáját, aki velem találkozik, mert nem adom olcsón a bőrömet.
A tavalyi remeklés után mindenki dobogóra várta az olimpián is, ám az idei gondok miatt talán csökkentek az elvárások, és ennek köszönhetően kisebb teherrel a vállán léphet tatamira Pekingben.
“Éreztem, nagyon is éreztem, hogy mindenki dobogóra vár, és bevallom, ez kissé nyomasztott. Az igazat megvallva ez a realitás, én is ezt várom magamtól. Most talán kisebb a teher, de az sem zavarna, ha nagyobb lenne, mert szeretek bizonyítani, szeretem a kihívásokat. Ráadásul volt egy időszak, amikor csak az olimpiával foglalkoztam, stresszeltem, számoltam a napokat, azóta szerencsére átestem a holtponton, nem agyalok rajta minden pillanatban, de most már szeretnék végre ott állni a tatamin” – mondja ezzel kapcsolatban.
Az olimpiánál nagyobb kihívás pedig nem létezik. Amikor Hadfi elkezdte a dzsúdót Európa- és világbajnoki érmet, valamint olimpiai kvótát szeretett volna. Ez már megvan, azonban evés közben jön meg az étvágy, most már nem elégszik meg ennyivel. Felvetésemre, hogy aláírná-e az ezüst- vagy bronzérmet, apróbb “szerződésmódosítást” javasol, hogy ha jobb eredményt ér el, akkor tárgytalan a megállapodás, ha nem, akkor persze szívesen beváltaná az érmet érő kontraktust.
Természetesen nem lehet biztosra venni az érmet, de elmondása szerint fizikailg rendben van, a hangulata, a hozzáállása és a magabiztossága rendkívül meggyőző, ráadásul eltökéltségét látva kijelenthetjük: ekkora szívvel nem lehet elbukni.
VÉLEMÉNYEK
Kovács Antal, olimpiai és világbajnok dzsúdós
A BETEGSÉG NEM AKADÁLY
“Dani tavaly és tavalyelőtt is remek eredményeket ért el, ám az idén sajnos közbejött a betegség. Én is átéltem hasonlót korábban, és sokáig kínlódtam, mire megoldódott a probléma. Ami vigasztalhatja Danit, 1993-ban egy gyulladás miatt állandóan beteg voltam, a végén azonban világbajnokságot nyertem. A betegségen már túljutott ugyan, de még nehezen találja önmagát, azonban akkora a szíve, hogy ha az utolsó hónap megfelelően alakul, nagyot alkothat. Az esélyesség terhe legördült róla, és van akkora küzdő, hogy ezt a maga javára fordítsa. A kiesés ellenére is van benne elég munka, ki kell hegyezni a formáját, és akkor sikerülhet.”
NAGYSOLYMOSI SÁNDOR, férfi szakágvezető: Számomra nagyon szimpatikus versenyző, színes egyéniség. Engem igazából kétezer-hétben, Párizsban lepett meg először. Akkor megnyerte a Szuper Világkupa-versenyt, és mivel Toncs Péter térdműtéte miatt hiányzott, én ültem be mögé. Akkor jöttem rá, hogy mekkora lelkiereje és szíve van. Ha ezt az olimpián is fel tudja vinni a tatamira, bárkit letarolhat. Ez sikereinek titka. A mandulaműtét rányomta bélyegét idei versenyeire, de Pekingre ezt teljes mértékben ki fogja heverni. Az első öt hely bármelyikére esélyes.
KISS BALÁZS, Eb-3., egyetemi vb-2. birkózó: Hatalmas sportember, minden képessége megvan a sikerhez, súlycsoportjában talán a legjobb versenyző. A kondijával nem lesz probléma, Toncs Péternek köszönhetően technikailag és taktikailag is remek, érmet jósolok neki. Legalább tíz éve ismerjük egymást, mivel akkoriban a birkózás mellett lejártam dzsúdózni is. Nem lehet beskatulyázni, van stílusa, művészi hajlama, zenében is mindent meghallgat, Beethovent vagy Pavarottit is. Nagyon figyelmes, összetett jellem.
DÉGI BARBARA, a Vasas röplabdázója, Hadfi kedvese: Az idén szinte egymást váltották a különböző edzőtáborok, versenyek, elég keveset voltunk együtt, de mindketten elfogadjuk a helyzetet. Akaraterejének köszönhetően hamar felállt a műtét után, gyorsan túllépett rajta, és már nem is látom a nyomait. Más sportágakban is nagyon lelkes, mindig versenyzünk valamiben, legyen az tollaslabda, pingpong vagy éppen röplabda. Ha strandra megyünk, mindig röplabdázunk, van benne büszkeség, bizonyítási vágy, gyakorol is, egyre jobban megy neki. Erősebbnek látom, mint valaha, és remélem, minél később jön haza Pekingből.
LEDÉNYI LEVENTE, a Honvéd dzsúdósa, kétszeres magyar bajnok, Világkupa-3.: Már kilenc éve ismerem Danit, akkor még másik klubban versenyzett, így riválisok voltunk. Látszott rajta, hogy nagyon erős, kiváló az állóképessége, és mindig százszázalékosan odateszi magát, legyen szó dzsúdóról, futásról vagy erőnléti edzésről. Ha látom rajta, hogy fáradt, próbálok segíteni, ha kell, a szőnyegről is felrángatom, mivel Toncs Peti tudja, mennyi terhelésre van szüksége – tehát edzésen nagyot küzdünk. A küzdelmi edzések során ki tudjuk javítani egymás hibáit, ha esetleg rosszul csinál valamit, inkább elhúzom a lábam, nehogy megsérüljön. A tavalyi világbajnokság előtt kapott tőlem egy övet, azt hordta Rióban, míg nekem a kairói vébéről hozott egy pólót, amelyet azóta is nagy becsben tartok.
TONCS PÉTER, Hadfi Dániel edzője: A korábbi gyengélkedésnek objektív okai voltak, de most már teljesen rendben vagyunk, erőállapota jó, teljesen utolérte már magát, mentálisan kell még felhozni. Nagyon nehéz volt az év, hat esztendeje közös a siker, a bánat, a kudarc, az öröm. Az idén sok volt a probléma, épp itt lenne az ideje, hogy legyen valami nagyobb örömünk. Pihenni is tudott, s készülünk a nagy dobásra. Taktikailag is, technikailag is nagyon egyben van, most is azt mondom, amit korábban nyilatkoztam: Pekingben bármire képes lehet. Ami az ajándékokat illeti, korábban szóba került, hogy az autómat kapná meg, de a szponzoroknak köszönhetően már a fülén is autó jön ki, így egyelőre a iPhonomat ígértem, ami bármilyen éremért jár.
Forrás: Judoinfo
