A Brazil Jiu Jitsu fogalom a harcművészetekben. A Gracie család által kialkított és kifejlesztett rendszer ugyanis olyan földharc-elemeket honosított meg, amely legyőzhetetlen harcosokká neveli a fiatal tanítványokat. A budomagazin.hu Gracie Barra mestert, a stílus egyik koronázott királyát faggatta a stílus történetéről és a stílus jellemzőiről.
(Jutsu, jitsu, jiu jitsu, stb., – sok, egymással sokszor azonos hangzású név. A Graciék által használt stílus megjelölésében a család hivatalos internetes oldalának instrukcióit követtük. Vagyis nálunk a stílus jiu jitsu néven szerepel.)
Magyar földön I.
 |
Bevezetésképpen
A Gracie jiu jitsu kialakulása az 1900-as évek elején kezdődött. Mitcuo Maeda Brazíliába ment harcolni. Akkoriban ő volt a legjobb jutsu harcos, akit Japánból külföldre küldtek. Mitcuo Maeda megismerkedett a Gracie családdal, akik mindenben segítettek neki. Akkor még nem szívesen adták ki a tudást a japánok, de mivel segítettek neki, elkezdte tanítani a család sarjait. De az, amit tanított idővel teljesen megváltozott. Ugyanis a japánok harcelve a tipikus egyenes megoldás. A brazilok viszont mindig szeretik megkerülni a dolgokat, így szisztémájában és technikájában is nagyon megváltozott a Mitcuo Maeda által tanított rendszer. A család teljesen átalakította a stílust, új technikákat építettek bele, a régieket pedig máshogy hasznosították. Jelenleg 50-60 családtag foglalkozik a stílus oktatásával.
Gracie Barra Magyarországon tanít.
A budomagazin.hu riportere itthon készített vele interjút.
– Ha jiu jitsu, akkor a harcművésznek minimum a második helyen a Gracie család neve ugrik be. Hogy lett ilyen népszerű a rendszer?
– Először csak Brazíliában versenyeztünk, majd később japán versenyzőket hívtunk meg magunkhoz, és őket is megvertük. Az eredményes küzdelmek miatt, a család által fejlesztett stílus elkezdett terjedni, majd a család egyik tagja ráállt a földharc-technikák kidolgozására. Ezután már különböző stílusok képviselőit hívtunk meg, de Royce mester mindenkit megvert. Szinte minden stílus lábon harcol; gyakorlatilag elfeledkeztek a földharcról. Pedig a harc állva kezdődik, de kilencven százalékban a földön fejeződik be. Egyre gyűltek a győzelmek, de az emberek csak úgy tíz éve jöttek rá: mekkora szükség is van az általunk használt elemekre. Ez újabb löketet adott a rendszerünknek, így még nagyobb fejlődésnek indult. Elkezdték utánozni a stílust, és beépítették más rendszerekbe is.
– Hány technikáról beszélhetünk?
– Ezt nem lehet meghatározni – minden az anatómiai ismeretektől függ. Amivel sérülést lehet okozni, azt meg lehet találni és meg is kell találni. Egy harcos mindig új technikákat kell hogy találjon, mert minden használható, csak ismerni kell a testet. Egy nagyon fontos alapelv van: mindig kontaktusban kell lenni az ellenféllel, ha elengeded, akkor baj van. A Gracie jiu jitsu nem engedhet el! Ami még mellettünk szól, hogy nekünk nagyon kis helyre van szükségünk, míg sok stílus nem működik hely nélkül. Más stílusokban nagyon ritkán látni, hogy egy kis ember megver egy jóval nagyobbat. Nálunk ez természetes. A stílusunk nem a távolságról, a súlyról, hanem a közelségről és a technikai tudásról szól. Ezért a mi versenyeiken mindig van abszolult kategória, és sokszor a 40-50 kilóval könnyebb harcos nyer. A család ezt nagyon pártolja, és nagyon büszke is rá.
Magyar földön II.
|
– Van a technikáknak besorolási rendszere?
– Ebben is eltérünk a japán stílusoktól, ugyanis nálunk nincsenek konkrét technikák, elnevezések. Természetesen van olyan, hogy fojtás, karfeszítés, karkulcs, stb., de ezekből a harcban millió lehetőség kínálkozik, ezért nincs nevük. Nincs egy ösvény, amin végig lehet menni; a lehetőségek száma végtelen. Amikor tanítunk, nem szituációt mutatunk be, hanem egy technikát a szituációban. Amikor elindulunk egy folyamatban, rengeteg dolog történik, mire a végére érünk: egy fordulás, egy csusszanás, súlypont-áthelyezés, és ezeknek nem lehet mindnek nevet adni. A lényeg: mi történik a szituáción belül. Egy dolgot sok felől meg lehet közelíteni, de mindig a legegyszerűbbet és a legjobbat kell választani. Igyekszünk minél több oldalról megközelíteni egy-egy szituációt, és így eljutni a befejező, győztes momentumhoz.
– Arról vagytok híresek, de csak földharc elemek vannak a rendszerben?
– A stílus három részből áll. Az első a sport jiu jitsu, ez rendes japán típusú ruhában megy. A második az, amit trikóban és szűk nadrágban csinálunk – itt már sokkal több elem megengedett. Ennek egy magasabb szintje, amit a ketrecküzdelmekben, az MMA-fightokban használunk. A harmadik pedig az önvédelem, amelybe minden belefér. A küzdelmek állásból indulnak, de előbb-utóbb úgyis kontaktusba kerülünk az ellenféllel, akkor pedig a földre kerülés következik.
– Volt már olyan stílus, ami “igazi” ellenfélnek számított?
– Azok a típusú küzdelmekben, ahol minden van, de az ellenfél stílusa földharc-elemeket nem igazán tartalmaz, ott nem igazán. Ha valaki jól tud valamit, az nagyon jó, de kell tudnia kell a földharcot is; az idő ezt igazolta. Abban a pillanatban, hogy közel kerül hozzánk, muszáj tudnia a földharcot, különben nincs menekvés.
– Rendben: a földharc egy ember ellen jól működik, de mit tesztek, ha több támadó van?
– Két ember ellen még szoktunk harcolni három-négy támadónál viszont elkerülhetetlen, hogy valaki ne kapjon fel valamit lécet, követ, bármit. Ilyen szempontból van különbség Magyarország és Brazília között, mivel kint sokkal több embernél van fegyverféle…
Magyar földön III.
 |
– Ez azt jelenti, hogy Brazíliában az utcán is vannak küzdelmek?
– Ugyanúgy, mint bárhol a világon, az nálunk is tilos. Hogy egyes klubok kihívják egymást, az teljesen normális dolog. Lemennek egymás klubjába, és összemérik egymás tudását. Ilyenkor mindenki lekapja az övét, és beindulunk, mert meg kell mutatnunk a fölényünket. Ezt nem tiltja a törvény. Erre a stílusra tényleg időt kell szentelni, nem lehet csak heti egyszer-kétszer csinálgatni. Nincsen semmi titok, rengeteget kell edzeni, és kész. Nem azt mondom, hogy a mi stílusunk a legjobb, de ma egy képzett küzdőnek eszméletlenül sokat kell tanulnia, lehet ő a thai boksz, a kempo, vagy bármi más stílus képviselője.
– És a többi stílus – főleg a tradicionális irányzatok – hogyan viszonyulnak hozzátok?
– A mi stílusunk Japánból származik, akármennyit is változott, sohasem tagadja meg ősét. Vannak összecsapások versenyek, de ellentétek nincsenek, mert mi nem elvettünk a japán rendszerből, hanem “csak” összefoglaltuk. A világ versenyzői élvonala brazil jiu jitsut csinál és nem japánt. Ez eldöntött kérdés. Úgyhogy a kapcsolat jó, többször lejönnek, lejöttek edzésre, szemináriumra más irányzatok képviselői, de soha nem volt semmi gond, sőt, nagyon tetszett nekik.
Az interjú második része itt!
Comments
comments
