A hwarang-do által létrejött intellektuális harcos eszménye a rettenthetetlen küzdőszellemről, hihetetlen elszántságról, a feddhetetlen erkölcsiségről, az érzelem-gazdag emberi magatartásról tanúskodik.
A hwarang-do eredetileg különítményjellegű hadsereg a középkori (6-8. századi) Koreában, majd ennek kolostorokban gyakorolt harcművészete, napjainkban pedig hatékony és látványos, modern harcművészet. A hapkidohoz hasonlóan egyaránt tartalmaz boksz- és egyéb technikákat. Az egyik leghatékonyabb és legváltozatosabb harci rendszer a világon, bár rendkívüli ügyességet és lazaságot kíván. A dobásoknál a szemfüles helyzetfelismerés és a gyors kivitelezés mellett nagy szerepet játszik az aikidóból jól ismert utánaengedés is. Más dobások, elfogások, csavarások, karfeszítések pedig a ju jutsu technikáihoz hasonlatosak. A hwarang-do a jeet kune dohoz hasonlóan univerzális harci forma, és a legtöbb hagyományos harcművészettel ellentétben kiválóan alkalmas utcai önvédelemre is.
A hwarang-do különítmény megszületése
Az időszámításunk előtti és az időszámításunk szerinti VII. század közötti években a Koreai-félsziget három királyságra oszlott. Északon helyezkedett el a hatalmas Koguryo birodalom, délnyugaton a jóval szerényebb területű Baek-je, míg a délkeleti térségben volt a három közül a legkisebb állam: Silla.
A IV. és a VII. század közötti időszakban mindhárom királyságban fokozatosan egyre ismertebbé, sőt egyre elismertebbé vált a Kínából úrkező buddhista vallás. A VI. század elején, Pophung király uralkodása idején a buddhizmus már Silla törvényes államvallása lett, így az apró királyság számos szerzetese Kínába utazott tanulmányútra. A hazájukba kásőbb visszatért egyházfiak nem csupán a vallás, hanem egyben a sokrétű kultúra, az írott nyelv, a művészetek – köztük a harci művészetek széles körű terjesztésében is főszerepet játszottak. Az ebben rejlő óriási, korábban csak alig kihasznált – lehetőséget ismerte fel Silla királya, Chin Heung. Az uralkodó egy olyan erős hadsereget kívánt létrehozni, amely a siker reményében veheti fel a harcot a szomszédos hatalmak meg-megújuló támadásaival szemben. Terve mugvalósításához a kor híres buddhista szerzetesétől, a térség első számú harcászati szakértőjétől, Won Kwang Bopsától kért segítséget.
Az intellektuális harcos eszménye
A nagy megbecsülésnek örvendő férfi hatalmas munkával megvalósította az „intellektuális harcos" eszményét. Kezdetben az elit alakulatba csak kifogástalan erkölcsi háttérrel rendelkező, nemesi családból származó ifjakat vettek fel. Won Kwang Bopsa a hadviselés legszélesebb skáláját oktatta az ifjaknak. Foglalkoztak íjászattal, harciszekér-hajtással, kardforgatással, dárdavetéssel. A tanulás során külön hangsúlyt kapott a puszta kézzel, illetve lábbal való küzdelem. A gyakorlatokban mint ahogy ezt korabeli leletek tanúsítják egyaránt alkalmazták a kemény és a lágy, az egyenes és a köríves mozdulatokat.
"A kéz üssön, mint a becsapódó dárda, a láb villanjon, mint az éles penge" – szólt a buddhista szerzetes felfogása. A gyakorlatokból nem hiányoztak a legkeményebb próbatételek sem: zajló hegyi patak átúszása, hatalmas sziklatömbök gördítése, feszes tempójú hegymászás stb. A harcra való felkészítésben a fizikai megpróbáltatások és a technikai képzés mellett nagy szerepet kapott a vallás, az irodalom, a művészet és a tudomány oktatása is.
A sokoldalúan képzett harcosok csapata a „Hwarang-do", azaz a „Virágzó Ifjúság Útja" nevet kapta.
A különítmény – amely a későbbiek során már a néptömegekből is gyarapította tagjai számát – kemény harcok során bizonyította a kiképzési elképzelések helyességét. Sikereik nyomán a nép óriási megbecsülésben részesítette őket.
A fennmaradt hwarang-do történetek mindegyike a rettenthetetlen küzdőszellemről, hihetetlen elszántságról, a feddhetetlen erkölcsiségről, az érzelem-gazdag emberi magatartásról tanúskodik.
A koreai néphagyományokat gazdagító történeteket nem szabad haszontalan tündérmesékként kezelni. A hwarang-do tagjainak hősiessége, humanitása jó nőhány generációnak jelentett dicsőséges példaképet, eszményt, kö-votésre méltó szellemi örökséget. A koreai önvédelmi művészet legkiválóbb képviselői ma is vallják, hogy a buddhista szerzetes, Won Kwang Bopsa tanításai napjainkban ugyanolyan érvényűek, mint voltak a múlt évezred közepe táján!
Az 5 szabály és a 9 erény
A hwarang-do harcosok felkészítését, a csatákban tanúsított magatartásukat és békeidőbeli életvitelüket a Won Kwang Bopsa által megfogalmazott 5 szabály, valamint 9 erény határozta meg.
Szabályok:
Légy hű hazádhoz és királyodhoz! Légy engedelmes szüleidhez! Légy tisztességes barátaidhoz! Soha ne hátrálj meg a harcban! Csak az igazságért ölj!
Erények:
HUMANITÁS
IGAZSÁGSZERETET
UDVARIASSÁG
BÖLCSESSÉG
BIZALOM
JÓSÁG
ERKÖLCSÖSSÉG
HŰSÉG
BÁTORSÁG
A kor buddhista tanítóinak munkája állandóan azt az álláspontot tükrözte, miszerint megfelelő lelki és morális felkészültség nélkül kevés esély van a győzelemre. A harcosnak nemcsak azt kell tudnia, hogy hogyan küzdjön, hanem tisztában kell lennie a harc értelmével, hátterével és saját erkölcsi igazságával is. Az akkori tanok szerint „A harcost nem ölni kell megtanítani. Ehelyett a kezébe kell adni a győzelem fizikai, szellemi lehetőségét, hogy azután majd ő döntse el, hogy mikor, milyen esetben milyen módszert alkalmaz.
Helyes döntés viszont csak akkor várható, ha a harcos rendelkezik "a megfelelő erénnyel!"
A nemes jellem parancsolatai
A nemes jellem bizonyításaként Won Kwang Bopsa – majd később utódai – olyan parancsolatok betartását is megkövetelték a harcosoktól, mint például:
– Szégyelld vétkedet, de ne törődj a mások vétkeivel!
– Fejleszd magadban a kölcsönös engedménytétel szellemét!
– Ne feledd, a türelmes ember jut el leghamarabb a boldogsághoz!
– Ne legyél büszke azokkal szemben sem, akik kevesebbet tudnak nálad!
– Döntésed ne csak bölcs, de egyben igazságos is legyen!
– Ismerd meg jól önmagad, hogy ellenfeleidet is kiismerhesd!
A hwarang-do különítmény valamennyi harcosa felesküdött az 5 szabályra és a 9 erényre. Bármelyik pont megsértése azonnali és végérvényes megtorlást vont maga után!
A küzdőszellem csiszolása
A buddhista szerzetes, Won Kwang Bopsa különös gondot fordított a küzdőszellem állandó fejlesztésére. Ennek megfelelően a hwarang-do harcosok elméleti felkészítésében fontos szerepet kaptak a következők:
– A gondolatolvasás képességének fejlesztése.
A párharcok kimenetele gyakran csak attól függ, hogy ki mennyire és milyen gyorsan képes kiszámítani az ellenfél támadásának módját, idejét, irányát, erejét.
– A türelem fejlesztése és gyakorlása.
A támadás vagy visszavonulás megfelelő pillanatának kivárása döntő jelentőségű lehet.
Az ellenfél „elaltatásának" módszere a váratlan rajtaütés érdekében. A figyelemelvonás, valamint a szuggesztió és az álcázás kombinációja.
Az emberi típusok gyors kiismerésének elsajátítása. Az akupunktúra használata, a sérült harcostárs reaktivizálása érdekében.
Elsősegélynyújtás, törések, ficamok gyógyítása. A monoton ének felhasználásának ismerete bizonyos – elsősorban idegi eredetű – betegségek gyógyítására. A remeteség gyakorlása.
A „kiöregedett" harcosok egy része visszavonultan töltötte utolsó éveit. Ennek érdekében hasznosnak ígérkezett a magányra való felkészülés.
A világegyetem törvényeinek és az ész „működésének" tanulmányozása a szellem frissessége, tisztasága érdekében.
Belsö erőfeszítések és a fizikai megpróbáltatások
Az említettek elmélyült tanulmányozása, majd sikeres elsajátítása után a hwnrang-do harcos eljutott a szellemi felkészülés utolsó stádiumába, amikor már a belső erőfeszítések egészen szoros kapcsolatba uirülnek a fizikai megpróbáltatásokkal. A legfontosabb „kapcsolódási jontok" a következők:
Összpontosítás
Már gyakorlás során is nagyon sok sérülés keletkezhet az összpontosítási képesség hiányából vagy fogyatékosságából. Természetesen megsokszorozódik a veszély, ha „élesben" zajlik a küzdelem. A harcosnak mindig és minden körülmények között tudnia kell kizárólag arra koncentrálnia, amit pontosan csinálni kíván. Az összpontosítás gyakorlása elsődlegesen a meditáció révén történt.
Tűrőképesség, türelem
A hwarang-do harcosok naponta 14-15 órát töltöttek el a szellemi, erkölcsi és fizikai kiképzéssel. Won Kwang Bopsa szerint a tűrőképesség annak a díjnak a része, amit az ember a tudás megszerzéséért fizet.
Igazi, mély tartalmat hordozó tudományok csak azokhoz juthatnak el, akiknek türelmük van hozzá, akik képesek áldozatot hozni saját fejlődésükért. A harcosnak sokat kell tűrnie, hogy szellemét és testét igyaránt megeddze. A tűrőképesség egy sajátos fajtájára van szükség, mikor a már sokat tanult, fejlődött hwarang-do harcosnak be kell ismernie, hogy a harcművészet egy-két területén még igencsak tudatlan. Ha ezt vállalja, akkor egyre jobban megközelítheti a megközelíthetetlent: a tökéletes tudást!
Elszántság a gyakorlásban
Ha a harcos nem gyakorol rendszeresen, akkor jobb, ha nem száll szembe az ellenséggel. A rendszeresség önmagában persze kevés, ha nem párosul kellő elszántsággal. A nem kellő odaadással végzett munka csak időpocsékolás. A harcban nincs idő gondolkodni a megfelelő védelmi technikán. Ha valaki nem képes reflexszerűen „válaszolni", akkor a „kérdés" többnyire már „megválaszolatlan" marad… A harci művészetekben a gyakorlás révén közeledünk a „gyémánthoz". Az egész azonban csak durva kő marad, ha hiányzik a kellő csiszoláshoz szükséges odaadás, elszántság.
Gyorsaság
E téren Won Kwang Bopsa tanítása a következőképpen szólt: „ítéld meg a helyzetet, majd rögvest ragadd meg a megfelelő lehetőséget! Élj az első kínálkozó alkalommal, és legyél gyorsabb ellenfelednél!" Minden technika megköveteli a gyorsaságot. Valamennyi támadó módszernek megvan az ellenszere – ha jut rá idő…
Gazdálkodás a belső energiával
A harci művészetek egyik legfontosabb és egyben egyik legnehezebb tudnivalója a rendelkezésre álló energia okos hasznosításának módszere. Tudni kell tartalékolni, beosztani az energiát. A belső feszültség, a félelem nagyon sok energiát emészt föl, ezért nagy súlyt kell helyezni a pszichikum teherbíró képességének növelésére. A nyugodtság, a „tiszta fej" e téren is sok előnyt jelent. A kérdéskör másik fontos eleme az energia felszabadításának, koncentrált kibocsátásának ismerete. A legjobb technika is elhalhat, ha kivitelezője az adott pillanatban nem tudja azt a megfelelő energiával párosítani.
A hwarang-do küzdelem technikái
Lábtechnikák
A régmúlt időkben szinte kizárólag a kéztechnikákra épültek a küzdőstílusok. A hwarang-do tanítói, mesterei azon kevesek közé tartoztak, akik már ekkor felismerték a lábban, a lábfejben rejlő jelentős erő és az e módon csökkenthető „hatótávolság" döntő fontosságát.
A hwarang-do rúgástechnikákban egyaránt felhasználják a lágy köríves és a kemény lineáris elemeket. Ezen önvédelmi művészet 4000 különböző mozgásformát tartalmaz, amiben 365 egymástól eltérő, s egymással sokféleképpen kombinálható rúgásfajta kap helyet.
Kéztechnikák
Természetesen az „új fegyver", a láb beépítése a küzdelmekbe nem jelentette azt, hogy a kéztechnika fejlesztése háttérbe szorult volna. Az egyes ütésfajtákat a legkülönbözőbb segédanyagok használatával gyakorolták a harcosok. Fatörzsön, fémen, szikladarabokon erősítették kezüket, karjukat. Az ütéserő, a gyorsaság, a reflexek fejlesztése és felmérése érdekében egy különös játékot játszottak: az osztag valamennyi tagja feldobta ugyanazt a kődarabot, majd öklével beleütött a lefelé hulló tárgyba. Az győzött, akinek ütésétől a legtávolabbra repült a kődarab.
Az esések, guruiások technikája
Különös hangsúlyt kapott a hwarang-do oktatásában a helyes esés elsajátítása is. Joo Bang Lee, világhírű hwarang-do mester véleménye szerint: „Az életben csaknem mindenkivel legalább egyszer előfordul, hogy rákényszerül valamilyen esés, zuhanás elviselésére. Ha valakivel ez úgy történik meg, hogy nem képes ellenőrizni, befolyásolni mozgását, akkor könnyen súlyos, életveszélyes fej- vagy gerincsérülést szenvedhet – mint ahogy erre sajnos gyakran van példa. Minél több embert kellene megtanítani arra, hogy ilyen esetben automatikusan meg tudja védeni legalább az életfontosságú pontjait!"
Az esés-, illetve gurulástechnikák végrehajtásánál a következőkre kell figyelni a hwarang-do oktatás szerint:
– Légy laza!
– Gondolkodj világosan! Érezd a testedet pillekönnyűnek!
– Töltsd meg tüdődet levegővel!
– Közvetlenül a földet érés előtt feszítsd meg tested epicentrumát!
– Gurulás közben minél jobban húzd össze magad!
A fegyverrel, illetve a fegyver ellen végrehajtható technikák
A hwarang-do harcosok kiképzésük során 108 különböző fegyver használatát illetve az ellenük való védekezés fortélyait sajátították el. Így például megismerkedtek:
– a vágófegyverekkel (kard, kés)
– a hajítófegyverekkel (dárda, lándzsa)
– a csáklyázó fegyverekkel (lánc, golyóslánc)
– a csapásmérő fegyverekkel (bot, dorong)
– a szakító fegyverekkel (horog, vaskarika)
– a lőfegyverekkel (íj, nyíl)
Az oktatás során mindenki ugyanazokkal az alapgyakorlatokkal ismerkedett meg, de emellett a többség elsajátított egy-egy speciális, kevesek által ismert vagy kevesek által használt technikát is. „A jól végrehajtott akció veszélyes; ha egyúttal váratlan is, akkor szinte védhetetlen" – hangzik a korabeli mondás.
Napjainkban már csak elvétve találunk földünkön klasszikus
hwarang-dót oktató mestereket. Attól azonban nem kell tartani, hogy a szűk hazáján kívül feledésbe merül ennek az iskolának kivételes harci szelleme, hatékony küzdésmódja, sokoldalú technikája, erkölcsi igényessége.
A világszerte hódító taekwon-do „átmentette" ennek a különleges harcművészetnek jó néhány elemét és jellemzőjét. Az öt kontinensen megtartott valamennyi taekwon-do edzés, bemutató, verseny – kimondva, de legtöbbször kimondatlanul; tudatosan, de főképpen a tudat alatt – tovább élteti az egykori hwarang-do harcosok emlékét…
Comments
comments
