Gerhard Schmitt: 'A savate segít az embereknek közelebb kerülni egymáshoz'

Gerhard Schmitt, a Nemzetközi Savate Szövetség főtitkára ismét hazánkba látogatott. A hétvégi nyílt szeminárium után kérdeztük.

– Hogyan definiálná a francia boxot? Harcművészetként vagy küzdősportként?

– Ez egy olyan küzdősport, ami egy régi francia harcművészetből fejlődött ki. A francia és a nemzetközi szövetségben is azon vagyunk, hogy úgy működtessük ezt a küzdősportot, hogy megőrizzük a savate harcművészeti örökségét.

– Hogyan került kapcsolatba a harcművészetekkel?

– 1971-ben egy nyári franciaországi táborozás során találkoztam először a francia box-szal. Délutánonként a helyiek savatét gyakoroltak, és akit érdekelt, az beszálhatott.

– Ön pedig azonnal kedvet kapott…

– Akkoriban már karatéztam Németországban. És oktattam is a karatét, csakúgy mint a judo-t, és a Német Ju-jitsu Szövetség egyik válogatott edzőjeként is dolgoztam.
Ott a nyári táborban megtetszett a francia box, így hát elkezdtem komolyabban foglalkozni vele. Többször visszatértem Franciaországba, hogy a legjobbaktól tanulhassak. Egy idő után pedig a Francia Savate Szövetség vezetői is foglalkoztak velem. Máig tanítok egyébként karatét, judo-t, hagyományos (angol) boxot és ju-jitsut is.

– Ön szerint mi az alapvető különbség a keleti és a nyugati harcművészetek között?

– Először is rengeteg közös dolog van. Azonban a nyugati stílusokban már kevésbé fontos a hagyományos mester-tanítvány viszony, míg keleten ez az alap. Keleten a mesterré váló tanítvány változtatások nélkül, ugyanazt és ugyanúgy tanítja, ahogyan őt is tanította a mestere. Nyugaton ez másként van. A tanítvány, ha tanítani kezd, akkor modernizálja ismereteit, felhasznál minden tudományos és technikai újdonságot a cél érdekében, ily módon folyamatos fejlődésen megy keresztül a stílus. A másik különbség szerintem pedig, hogy nyugaton a mester el is magyarázza, hogy mit miért kell úgy csinálni ahogy – míg keleten a mester szava megkérdőjelezhetetlen, amolyan szentírás, és ők nem is fűznek túl sok magyarázatot ahhoz, amit mutatnak.





– Mióta tart a kapcsolata a magyar szövetséggel?

– Első alkalommal tavaly jártam itt. Még a 2000. évi Savate Assault Világkupán ismertem meg néhány magyar sportolót. Később a magyar szervezet átesett egy krízisen, majd mikor elkezdték újraszervezni a Magyar Savate Szövetséget felvették a kapcsolatot velem és rajtam keresztül a nemzetközi szövetséggel.

– Milyen pozíciót tölt be a nemzetközi szervezetben?

– Főtitkár vagyok. Ezen kívül a Nemzetközi Bírói Bizottság elnöke. Immár két éve pedig a Nemzetközi Canne és Baton Szövetség elnökeként is dolgozom.

– Mi a véleménye a magyarországi savate-ról?

– A '90-es évek végén a magyaroknak volt néhány nagyszerű versenyzőük. Akkor azonban válságos időszak következett



számukra, mivel a teljes savate egyetlen itt élő franciára alapult, s mikor ő elhagyta az országot, űr keletkezett. Ma az újrakezdés időszakát élik Magyarországon. Az itteni vezetők jó úton haladnak a szervezet újjáépítésében, amit a szakmai munka eredményei is – legutóbb ezüst a Savate Assault EB-n – bizonyítanak. A versenyen különben jómagam voltam az egyik bíró a döntőben, ahol a magyar versenyző egy franciával küzdött. Testközelből láthattam, hogy Ferencz József milyen nagyszerű csatát vívott. Technikailag, erőben, küzdőszellemben semmivel sem volt rosszabb a francia versenyzőnél, ezért úgy gondolom, hogy a magyarok jó úton haladnak. A jövő évi Canne De Combat VB-re még jobb szereplést várok a magyar versenyzőktől.

– Milyen benyomásokat szerzett a már említett Savate Assault EB-n?

– Akadtak kisebb szervezési hiányosságok a francia szövetség részéről. Az elszállásolás, a helyszín minősége és a lebonyolítás terén is akadtak problémák. A versenyek színvonalával elégedett voltam. A házigazdák csapata nagyon erős volt. Franciaország 12 aranyat nyert, míg az utána következő Belgium és Németország 2-2 elsőséget szerzett. Azonban évről évre megfigyelhető, hogy egyre több ország versenyzői tudnak beleszólni az elsőségért vívott küzdelmekbe. A technikai színvonal egyre emelkedik, és a franciákat egyre inkább megszorongatják.

– Pár szót mondana a jővő évi világbajnokságról?

– 2006-ban pénzügyi okok miatt ismét Franciaországban kerül sor a World Savate Assault Championship eseményeire. Ez idáig több, mint harminc ország jelezte részvételi szándékát.





– Mi az Ön savate-filozófiája?

– Én komplett harcművészetként szemlélem a stílust. A legfontosabb dolog, hogy mindenki jusson el a francia boxban a körülményekhez és tehetségéhez képest a lehető legmagasabb szintre. Ha valaki csak egy héten egyszer tud lejönni edzésre, akkor azon a szinten, ha valaki aktív versenyzőként foglalkozik a savate-val, akkor azon a szinten hozza ki magából a maximumot. A francia boxban a (pusztakezes és botos) küzdelem mellett önvédelmi és aerobic jellegű kondicionáló vonal is van, így széles az a paletta, amit az érdeklődők számára nyújtani tudunk. A savate segít az embereknek közelebb kerülni egymáshoz. Nagyon fontos, hogy mindenki jó érezze magát, amikor edz, valamint új kapcsolatok, barátságok alakuljanak ki akár szövetségi szinten, akár az egy héten 1-2-szer edző emberek között.


Tekintse meg a szemináriumon készült képeinket!

Comments

comments