A hétvégi K-1 bajnokság egyik legnagyobb sztárja az amerikai fighter legenda, Gary Goodridge lesz. 'Big Daddy' Alexey Ignashovval mérkőzik majd, ám most önmagáról és a különböző szervezetekről mesél.
– Hogyan kezdtél el harcművészetekkel foglalkozni?
– 19 évesen a kanadai válogatottban bokszoltam, ekkor kerültem be a küzdelem világába. A boksz az egyik alap, amellyel indultam. Az egyik este néhány haverommal néztük a tv-t és épp egy UFC viadalt közvetítettek. A srácok egyre csak mondogatták, hogy ezt én is meg tudnám csinálni és az UFC is éppen új harcosokat keresett. Én viszont nem akartam kipróbálni először.
– Miért?
– Túl veszélyesnek tűnt számomra.
– És aztán?
– Végül felvettem velük a kapcsolatot, majd behívtak és pár héten belül már a ketrecben küzdöttem. Az egyetlen MMA edzésemre a hotelszobámban került sor az első UFC viadalom előtti éjszaka. Az edzőmmel megnéztünk néhány videókazettát Herrera-ról (akkori ellenfelem), és észrevettük, hogy következetesen egyetlen mozdulatot használ. Kidolgoztunk egy ellenmozgást, amely a “feszület” névre hallgat. Ez volt az egyetlen védekező technika, amelyet földharcban ismertem.
– Milyen lelkiállapotban lépsz a ringbe?
– Kívülről nagyon nyugodt vagyok. Próbálom irányítani az érzelmeimet. Meg kell tennem, mert belül óriási düh gyűlik fel bennem. Úgy gondolom emiatt ért véget sok korai mérkőzésem olyan keményen és gyorsan. Próbáltam ezen változtatni később, mint például a Mark Hunt elleni K-1 meccsemen. Az emberek unalmasnak találták ezt. Ettől függetlenül nagyon koncentrált vagyok. Az első támadás stratégiájára fókuszálok, aztán folyamatosan a következő mozdulatra, ellentámadásra. Nagyon sok múlik a mentális állapoton, amikor a ringben vagy. A legnagyobb félelmem, hogy esetleg csalódást okozok a szurkolóimnak.
– Mi az alapstratégiád kevert stílusú küzdelem (MMA) során?
 |
– Alapvetően megpróbálom állóharcra kényszeríteni az ellenfelem. Jobb szeretem, ha állva üthetek. Ha már mindenképp a földre kell menni, akkor próbálom a súlyom előnyét a magam javára fordítani. Tehát az alapstratégiám az, hogy a srácot állva hagyom addig, amíg úgy meg nem tudom ütni, hogy alig várja, hogy padlót foghasson.
– Mi a legemlékezetesebb MMA élményed?– Talán a Pride szerződésem, ami biztosítja, hogy még egy darabig “játékban lehessek”. Sok-sok nagyszerű élményem van a harccal kapcsolatban. Minden, kezdve az utazással, a helyszíneken át a meccsekig és a rajongókig. Ezt mind nagyon szeretem.
– Melyik volt az eddigi legemlékezetesebb MMA meccsed?– Talán az első UFC harcom. Az UFC 8 óriási buli volt számomra – és az első küzdelmem. Rögtön az első fordulóban nyerni tudtam. Ezt a meccsem a mai napig emlegetik.
– Melyiket tartod a legnagyobb győzelmednek és miért?– Azt mondom, hogy a Herrera elleni, mert ha ott, akkor kikapok, talán nem lett volna még egy esélyem. Akkor egy csapásra reflektorfénybe kerültem.
– Ki a legjobb földharcos, akivel összekerültél MMA-ban?– Nem igazán tudok dönteni Tom Erikson és Mark Coleman között. Azt hiszem Tom jobb birkózó, de Mark jobb MMA-s.
– Ki a legjobb földharcos akivel valaha megmérkőztél?– John Knapp, a jó öreg edzőm. 48 éves és még sosem tudtam legyőzni.
– Ki a legjobb támadásban MMA szinten és miért?– Vovchachyn. Ő hibátlan és erős. Messze ő a legjobb támadó, akivel valaha összekerültem. Bárki aki legyőzte őt, csak a szerencsének köszönheti sikerét.
– Ha a támadást nézzük, hogyan lehetne összehasonlítani a Fedorhoz, vagy Vovchachyn-hez hasonló MMA-sokat a legjobb K-1-esekkel, pl. Hunt, Bernardo, LeBanner, CroCop?– Nincs értelme az összehasonlításnak különösen állóharcban, mert mi MMA-sok csak a támadásra lettünk igazán kiképezve. A K-1 harcosok birtokában vannak a teljes állóharc repertoárnak. Tudnak támadni és rúgni. Állóharcban a K-1 erősebb a Pride-nál is. Azonban Pride-ban nagy szerepe van a földharcnak, aminél – úgy gondolom –
bármelyik K-1 sztárnak problémái adódnának. Ez egy teljesen más játék. Itt az MMA a Pride és a K-1 előtt jár. Ha összeraknál két fightert – pl. Fedort és mondjuk Crocop-ot és megtiltanád a rúgások alkalmazását, egészen biztos hogy Fedor nyerne.
– Miben változtattad meg a stílusod és a felkészülési módszered a K-1 összecsapásokra?– Nagy a különbség. Néhány hónapra elhívtam edzeni Maurice Smith-t. Smith kiváló instruktor. Egy teljesen más harcmodort tanított meg nekem. Sokkal többet játszom kivárásra. Kiszűröm az ellenfeleim hibáit és taktikusan igyekszem előnyt kovácsolni ebből. Az eredmények fantasztikusak. Nem hiszem, hogy Maurice nélkül a mostani K-1-es eredményeimnek akár a közelébe is tudtam volna kerülni. A harc-stílusom sokkal türelmesebb lett, lassabb – a teljes küzdelemre készítem a stratégiám. Sokkal többet gyakoroljuk a lábtechnikákat, és azok ellenszereit. Az újfajta edzések sokkal inkább a kitartásra és állóképességre helyezik a hangsúlyt.
– Van valaki, akivel szívesen megmérkőznél a jövőben?– Nem mondhatnám. Ám ha mindenképpen egy név kell, akkor Gilbert Yvel-lel szívesen játszanék egy visszavágót. A meccsünkön rögtön az első másodpercekben elkapott. Buta voltam és nem számítottam rá. Örülnék egy visszavágónak.
– Mi a véleményed a bokszolók K-1-be áramlásáról?– Szerintem ez hozzátesz a sportághoz. Ha lesz néhány világklasszis ökölvívó, aki bepótolja az elmaradását lábtechnikák terén, akkor néhány éven belül felbukkanhat pár látványos küzdő. Annak ellenére, hogy a rúgásoknak nagy szerepe van K-1-ben, véleményem szerint a kéztechnika fontosabb. Sokkal nagyobb esély van kiütni valakit, mint rúgással le-KO-zni.
– Mi a véleményed Bob Sappről?– Imádom a srácot. Itt egy ember, aki igazán tudja, hogyan adja el magát. Örülök, hogy feltűnt ez a nagy srác és remélem, hogy még jó pár évig itt lesz. Érdekesebb lett vele a sportág. Ha tapasztaltabb lesz, sok sikert fog aratni.
– Mit gondolsz Mike Tysonról?– Fantasztikus harcos. Hihetetlenül képzett és izgalmas nézni. Tyson a maga idejében megállíthatatlan volt. Úgy gondolom, a saját értékrendjének csapdájába esett és ezért áldozott le a napja. Ha rendbe tudja hozni a magánéletét, akkor vissza fog térni. Én nagyon szurkolok neki.
– Sokan cirkusznak tartják a K-1-et. Mit gondolsz erről?– Egyáltalán nem az! Minden szabályrendszernek vannak rosszabb periódusai. A K-1 is átesett ezen. Én nagyra értékelem a lehetőséget, amit a K-1 adott számomra az utóbbi években. Ez a szervezet rengeteg problémával küzd, de a megfelelő vezetéssel ki tud lábalni ezekből.
– Hogyan tudnád összehasonlítani a K-1-et, az UFC-t és a Pride-ot, hisz mindegyikben küzdöttél?– Nem akarok összehasonlítást tenni. A Pride a legstabilabb és legjobban menedzselt szervezet. Persze itt is voltak problémák, de a vezetés kemény munkával tovább tudott lépni. A Pride központjában (a pénzügyi dolgoktól eltekintve) a fighter áll. Nem tudom elmondani mindazt, amit én és a családom a Pride-nak köszönhetünk. A szervezet csapata olyan számomra, mint a családom.
– Hogy képzeled el a jövődet fighterként?
– Remélem, hogy a K-1 mellett Pride-ban is küzdhetek még egy ideig. A profi küzdelem nem olyasvalami, amit hatékonyan csinálhatsz túl sokáig. Építem a saját vállalkozásom mostanság, hogy legyen mire támaszkodnom ha majd abbahagyom. A jövőbeli küzdelmeimről most még nem tudok túl sokat. De az biztos, hogy a harc az életem része marad.
Szerző: Gary Edwards (Team Ironlife.com)
Comments
comments
