A Doce Pares Eskrima európai vezetője Magyarországon járt. Ez alkalomból beszélgettünk vele a filippínók harcművészetéről. Kések, botok, elképzelések. Frans Stroeven mesél.
>>> KÉPGALÉRIÁNK A SZEMINÁRIUMRÓL…
– Hogyan került kapcsolatba a harcművészetekkel?
– Hat éves koromban kezdtem, judóval. Az első holland judo olimpiai bajnok volt a mesterem. Tíz évig csináltam, majd wing tsun-nal kezdtem foglalkozni. Mielőtt megismertem volna az eskrimát, belekóstoltam a taekwondo-ba is.
Frans Stroeven és
Zohner Szilárd hazai vezető
 |
– Miért maradt éppen a filippínó harcművészet mellett?
– Azért, mert én akkoriban alapvetően egy fegyveres stílust kerestem. Az eskrima ráadásul számomra nem csak egy fegyveres harcművészet, hanem olyan pusztakezes mozgás, amelyben megtaláltam azt, amit mindig is kerestem. Itt edzünk puszta kézzel – amikor használjuk kezünket lábunkat, térdünket, könyökünket is -, de fegyverekkel is, botokkal, késekkel egyaránt. A kés-harc nagyon fontos része ennek a stílusnak, és én is nagyon kedvelem.
Németországban kezdtem el az eskrimát. Ennek már 24 éve.
– Mikor jutott el először a stílus őshazájába?
– Már nyolc éve eskrimáztam, de nem voltam elégedett. Még többet akartam tanulni. Elkezdtem foglalkozni az Inosento Kali stílussal is. Nagyon tetszett, de öt év után még mindig többre vágytam. Valami hiányzott számomra. Ezért elhatároztam, hogy elutazom a Fülöp-szigetekre. Ott találkoztam a filippínó mesterekkel, együtt edzettünk. Megismertem a Doce Pares Eskrimát és rájöttem, hogy ez az a stílus, amely igazán nekem való.
– Hogyan változott meg az ön stílusa a fülöp-szigeteki tapasztalatok hatására?
– Miben változott a stílusom. Egy egyszerű példát mondok. Hollandiában nagyon nehéz botokat használunk – edzésen is. Ezekkel elég egyetlen pontos ütés, és annyi… A filippínók könnyű botokat használnak, de azokat villámgyorsan forgatják, ráadásul erőset is ütnek velük. Ezt a szemléletet adtam át Európában is: a gyorsaság fontosabb az erőnél. Persze a mozdulataink még ugyanolyan erősek maradtak. Az általam képviselt eskrimában nagyon sokat ütünk – egyesek szerint túl sokat is. Két három ütéssel be tudjuk fejezni a támadást, azonban a hangsúly a mozdulatsor folyékony kivitelezésén van. A Fülöp-szigeteken sok mesterrel edzettem, akik között voltak jók és kevésbé jók, ám mindenkitől tanultam valami hasznosat. Ötleteket, mozdulatokat, amelyeket beépítettem az általam tanított rendszerbe.
– Önt a filippínó mesterek nevezték ki tanaik európai hirdetőjévé…
Megörökített mozdulatok
|
– Igen. A Doce Pares Eskrima európai vezetője vagyok. Jelenleg tíz országban működünk. Fő feladatom a stílus terjesztése. El kell azonban mondanom, hogy az én eskrimám némileg különbözik a fülöp-szigetekitől. Az én stílusom agresszívebb, realisztikusabb, több a testre irányuló támadás – míg a legtöbb eskrima stílusban nem igazán támadják a testet.
–
Az európai emberek számára érdekesebb a full-contact eskrima?
– Például Hollandiában, ahol nagyon jó fighterek nevelkednek, más mentalitásban edzünk, küzdünk. Full-contact sportokban azért vannak kiemelkedő eredményeink, mert más országokhoz képest realisztikusabban és mindig full-contact stílusban dolgozunk.
– Hogyan fejlődik az európai eskrima?– A szervezet nagyon jól fejlődik. Néhány éve vagyunk itt, Magyarországon is. Elsősorban jó instruktorokra van szükség ahhoz, hogy a növekedés töretlen legyen. A mi eskrimánk nem csak hatékony, hanem látványos is. Nagyon jó bemutatókat tartunk, ami szintén segíti az új eskrimások toborzását. Például Hollandiában 16 millió emberre 25 klub jut.
– Mi a véleménye, a magyarok jók lehetnek eskrimában?– Mindenképpen. Úgy gondolom, a magyar kultúra kissé más, mint a mienk. Itt nagy tisztelet övezi a mestereket, ám Hollandiában ennek ellenére a tanítónak is újra és újra bizonyítania kell, hogy ő a legjobb.
Pontos gyakorlat
|
– Néhány hete zajlott a stílus Európa-bajnoksága Hollandiában. Milyen benyomások érték a versenyen?– Németország nagyon fejlődik: jó harcosokkal érkeztek. Örömmel üdvözölhettünk először versenyzőt Magyarországról is. A hollandok azonban idén is uralták a mezőnyt. A második körben az egyetlen
német kivételével már csak hollandok voltak versenyben.
– Mi az ön küldetése?– A stílus elterjesztése a fő feladatom, ráadásul nagyon szeretem ezt a munkát. Ezzel párhuzamosan a szervezet felépítését irányítom. Célom, hogy ez a szervezet jól működjön. Nem a minél nagyobb szervezet felépítése a cél, hanem a jó működés feltételeinek biztosítása. Ehhez pedig nagyon jó instruktorokra van szükség.
– Milyen tervei vannak?– Magyarországról egyből haza vezet az utam. Következő hétvégén megvitatjuk egy Magyarországon tartandó instruktori képzés lehetőségeit. Ha ezt sikerül összehoznunk, akkor több eskrima klub nyílhat országszerte és felgyorsul a stílus fejlődésének üteme. Ugyanígy történt annak idején Hollandiában is. Ahogy egyre több instruktor révén mind többen ismerték meg az eskrimát, úgy jöttek rá az emberek, hogy az eskrima nagyon sok más harcművészeti stílushoz passzol. Aki thai-bokszol, taekwon-dózik, karatézik stb, az örömét fogja lelni az eskrimában is. Reméljük, hogy Magyarországon is hasonló folyamat zajlik majd le…
Comments
comments
