Fighter legendák: Andy Hug, a Kékszemű szamuráj

Az érte rajongó Japánban Andy Hug egyik beceneve "A Tájfun" volt, amely kivételes erejét és belső békéjét szimbolizálta. Személyisége világszerte milliókat inspirált, példaképpé emelve őt a harcművész-társadalmon belül és kívül egyaránt.

“Ismerd meg magad, irányítsd magad, értsd meg magad, keményítsd meg magad, tisztítsd meg az elméd és edzd meg a tested!”

(Andy Hug, 1997)



Andy Hug 1964 szeptember 7-én született egy kis svájci faluban. Mivel édesanyja képtelen volt ellátni őt, szinte azonnal adoptálni kellett. Élete első éveit így árvaházban töltötte, mindaddig, amíg 3 éves korában a nagyanyja magához nem vette a kisfiút.

Családi helyzete miatt a kis Andy gyerektársai otromba tréfáinak, csúfolódásának céltáblájává vált. Amikor Andy-t egyik barátja elvitte egy helyi karate dojoba (Hug tíz éves volt ekkor), ettől kezdve folyamatosan edzett, hogy megvédhesse magát.

Andy olyannyira tehetséges volt, hogy a tinédzser kedvéért a Svájci Karate Szövetség még szabályt is módosított, így téve lehetővé Andy számára a felnőttek közt való versenyzést. A fiatal harcos élt a lehetőséggel és könnyűszerrel megnyerte a svájci nyílt karate bajnokságot.



Andy mindössze 19 éves volt, mikor először küzdött Japánban, az 1983-as 3. Nyílt Kyokushin Világtornán. A svájci csodagyerek
újonc létére az egész karate világot lenyűgözte egyedi harcmodorával és csodálatos technikai tudásával. Négy évvel később, a 4. Nyílt Kyokushin Világtornán (1987.) Andy könnyedén jutott a döntőbe olyan félelmetes harcosok testén át, mint a japán
Masuda, vagy a brazil Ademir da Costa – mindketten teljesítették a félelmetes 100 emberes küzdelmet, a kyokushin legnagyobb
próbatételét.

A döntőt így minden idők két legtechnikásabb kyokushin harcosa vívta: Andy Hug és Matsui. Ez volt az első alkalom, hogy egy
nem japán fighter világbajnoki döntőt vívott. A kyokushin karate világában máig beszédtéma ez a párharc. Andy ezzel a
teljesítményével új fejezetet nyitott az európai, a nyugati fighterek számára. Megmutatta a világnak, hogy kemény
edzésmunkával és kitűnő technikával bárki képes lehet a végső győzelemre. Sok-sok ember számára Andy volt az igazi bajnok, a
végeredménytől függetlenül (végül Matsuit hozták ki győztesnek, máig tartó vitákat generálva ezzel).



Egy évvel később, 1988. szeptember 17-én egy különleges kyokushin karate eseménynek adott otthont a svájci Sursee. Ott rendezték ugyanis az első nemzetközi karate szuperkupát. A világ legerősebb kyokushin fighterei érkeztek oda Japánból, Angliából, Hollandiából, Magyarországról, Németországból és Spanyolországból. Andy a holland Siegfried Elson legyőzésével jutott a döntőbe, ahol a japán Kenji Midori várt rá. A mérkőzés igazi háború volt. Kétszeri hosszabbítás után végül Andy Hug hagyhatta el győztesen a tatamit.

Hogy mekkora tisztelet és szeretet övezte a budo hazájában, Japánban, jól jelzik a neki adott becenevek. “A Kékszemű Szamuráj”, “A Tájfun”, vagy a “Vasember” (Tetsujin) nevek mind kivételes képességeit szimbolizálják.

1989-ben Andy másodszor is megnyerte a Kyokushin Európa Bajnokságot nehézsúlyban. Hug ekkor már igazi szupersztár volt.
Beutazta egész Európát, hogy eleget tegyen a rengeteg felkérésnek és táborokban, szemináriumokon tanítsa a knock down karate
művészetét. 1992-ig, amikor is váltott Seidokaikan karatéra és K-1-re, Andy a kyokushin történetének legnagyobb harcosaival
küzdött és alig pár alkalommal veszített. Miután elhagyta a Kyokushin-t, Andy továbbra is a stílus nagy tisztelettel övezett
és bálványozott sztárja maradt.


                     Másik beceneve a “Tájfun” volt

Andy Hug a váltás után, még abban az évben Seido karate világbajnok lett (Taiei Kin-t verte a világbajnoki döntőben egyhangú pontozással). Egy évvel később, 1993-ban ismét döntőbe jutott – ezúttal a Seido Világkupán – TKO-val legyőzve a félelmetes Nobukai Kakuda-t. A döntőben egy újabb japán bajnok, Masaaki Satake várt rá. Andy az első pillanatoktól az utolsó másodpercekig végig irányította a mérkőzést. A svájci még híres kalapácsrúgásával is fejen találta ellenfelét, aki a padlón terült el. Azonban japánban, a nemzeti hős ellen a jelek szerint nem győzhetett. A pontozóbírák három hosszabbítás után tameshiwari-val a japánnak adták a mérkőzést. Az erkölcsi győztes azonban kétség kívül Andy Hug volt, aki teljesítményével meghódította a japán emberek szívét is. Ekkor kapta a becenevet: “A kék szemű szamuráj”.

1993. volt az az év, amikor Andy elkezdte K-1 pályafutását. November 5-én Andy Ryuji Murakami ellen debütált az új szabályrendszerben. A mérkőzést első menetes TKO-val nyerte – miután 50 másodperc alatt háromszor ütötte le ellenfelét. Nem mindennapi bemutatkozás. Andy igazi szupersztárrá vált – Hokkaidótól Okinawáig. Azonban nem csak hihetetlen állóképessége, csodálatos technikája, félelmetes balta-rúgása (Oroshi Kakato Geri) emelte őt a többi harcos fölé. Az emberi kvalitások, a lélek, az elhivatottság példája volt ő, s elnyerte a rajongók és az ellenfelek mélységes tiszteletét egyaránt.



Japánban Szamurájnak nevezték, ami az egyik legnagyobb elismerés. Kancho Ishii, a K-1 japán promótere mondta róla: “Azért szeretik annyira a japánok Andy-t, mert birtokában van mindannak, amit a japán emberek tisztelnek: nagy szív, nemes lélek, erő és egy oroszlán elszántsága.”

Fiatalkorában Andy-t a “Rocky” című film inspirálta a szenvedélyes edzésmunkára, a világbajnoki címig vezető nehéz út végigjárására. Igazi BAJNOK lett belőle. Andy meghódította a világot, a csúcsra jutott Kyokushinban és Seidoban. 1996-ban kiérdemelte a “Világ legjobb harcművész harcosa” címet.


   Védjegye, a félelmetes Balta-rúgás (Peter Aerts ellen)

Mielőtt 1996-ban K-1 világbajnok lett volna, Andy kirándulást tett a Muay Thai világába: UKF nehézsúlyú bajnoki címet, WMTC szupernehézsúlyú bajnoki címet, WKA világ- és Európa bajnoki címet nyert.

Andy éppen Japánban volt, amikor rosszul lett. Azonnal kórházba vitték és tüzetes vizsgálatnak vetették alá. Egy daganatot találtak a nyakában és hamarosan megszületett a diagnózis: leukémia. Azonnal megkezdődtek a kezelések. Andy tudta, hogy a helyzet rendkívül súlyos. Felhívta feleségét, Ilonát és közölte vele a rossz hírt. Elmondta kedvesének, hogy nem fog visszatérni Svájcba. “Japán az otthonom, itt akarok megküzdeni a betegséggel!” – mondta párjának.

Élete legnagyobb harcában Andy végül alulmaradt. 35 éves korában, 2000. augusztus 24-én minden idők egyik legnagyobb harcművész alakja elhunyt.

Nagyon kevés igazi hős él/élt a világban. Akik olyan szerencsések voltak, hogy ismerhették Andy Hug-ot, egy igazi hőst, egy példaképet ismerhettek.

Andy Hug 1964-2000

Egy szuperkarrier nagy pillanatai: – Az első svájci, aki a Kyokushinkai karate elitjébe verekedte magát – Az első nem ázsiai, aki Kyokushinkai világbajnoki döntőbe jutott – Az első nem ázsiai, aki profi világbajnok lett full-contact karatéban – Az első karate harcos, aki komoly sikereket ért el a legjobb kick- és thaiboxerek ellen – Az első harcművész fighter, aki karate háttérrel K-1 Nagydíjat tudott nyerni Címek: – K-1 Világbajnok – 1996 – K-1 Világbajnoki döntős – 1997, 1998 – K-1 Világbajnoki torna (legjobb nyolc között) – 1994, 1999 – UKF Szuper-nehézsúlyú Világbajnok – 1994  -WMTC Szuper-nehézsúlyú  Világbajnok – 1994 – WKA Szuper-nehézsúlyú Muay Thai Világbajnok – 1996 – WKA Szuper-nehézsúlyú Muay Thai Európa bajnok – 1997/1998/1999/2000

>>> Nézze meg a Kékszemű Szamurájt akció közben itt!!

Comments

comments