Érzéseink már nem rendezvényekről, ajándékozásokról és mondatokról, hanem a szívről szól. Ennél többet pedig nem akarhatunk.
Hogyan kezdi el az ember azt a beszámolót, amely életének egyik legfontosabb napjáról ír részletes mementót? Fogalmunk sincs, de most már úgyis mindegy, mivel a HARCMŰVÉSZEK AZ EGÉSZSÉGES GYEREKEKÉRT MOZGALOM (HEGYEM) február 5-ei tanévnyitó-tanévzárójának megőrzött pillanatai nem is az eseményt elevenítik meg újra és újra, hanem azt a gondolatot, amelyet a Mozgalom közvetíteni akar.
Az izgalom, a szeretet és a segítségnyújtás szándéka nyitott ajtót annak a több mint félezer rászoruló és hátrányos helyzetű gyermeknek, aki február 5-én a Sportmax Hegyvidék Rendezvényközpont bejárata előtt várakozott a kulcsok elfordítására.
Aztán az ajtó kinyílt, és a hatalmas terem, a sok-sok száz nézőt váró lelátó lassan-lassan megtelt gyerekekkel, kísérőkkel és hátizsákban, szatyorban rejtett zsivajjal.
No meg apró kérdésekkel, amelyek egyaránt vonatkoztak a fellépők névsorára, a harcművészeti bemutatók sorrendjére, illetve a mellékhelyiség pontos helyére.
A HEGYEM ünnepelni készült. A HEGYEM azért készült ünnepelni, mert lezárta első „hivatali évét”, és ennek apropóján az ország minden egyes szegletéből szeretettel vártuk azokat a lurkókat, akik valamilyen módon kapcsolatba kerültek a szervezetünkkel.
Így ismerős arcok tűntek fel a regisztrációs pultnál, a ruhatár előtt, a széksorok között, de ugyanígy, ismerős gyerekek rohangáltak a színpad és a lelátó közti tánctéren is.
Az arcok arról meséltek, hogy jelenleg ennél jobb hely nincs a világon; az arcok arról meséltek, hogy hiába nélkülözés és távolság, vannak olyan dolgok, amelyek a karcagiakat, az érdieket, a bátonyterenyeieket, a komáromiakat éppúgy összekötik, mint a karateövek a fehér ruhákat.
Talán ezt értették meg azok az újságírók is, akik diktafonokkal, fényképezőgépekkel, kamerákkal vonultak a teremben, hogy saját maguk is lássák, hallják: a HEGYEM hogyan épült be a mindennapokba, és hogyan hozta össze azt a bulit, amely – csokiszökőkúton innen és túl… – a küzdelemről és az elkötelezettségről szól.
A HEGYEM két alapítója, Dr. Gubacsi Attila és Dr. Zsuga János szintén erről beszélt, amikor megnyitotta az ünnepséget, a gyerekek pedig tisztelettel el is halkultak, miután ovációval, kiabálással és nevetéssel kevert hangorkánt eresztettek el Pártos Csilla és Erdei Zsolt nagykövetek nyitómondatai után.
Az alapítók látható örömmel nyugtázták, hogy az elmúlt év nem volt hiába, hogy ez a szombat nemcsak a MI, de a picik életében is éppannyira jelentős.
Az alapítók rövid bevezetője után a Magyar Köztársaság Országgyűlésének alelnöke, Dr. Latorcai János lépett színpadra, aki méltatta a szervezet alapítóit, működését, és örömmel fogadta el Diplomata Megbízólevelét.
Az alelnök felhívta a figyelmet, hogy a bajok legyőzéséhez egymást kell erősítenünk, és az ilyen szervezetek és rendezvények az összetartozás és az összefogás legszebb példái közé tartoznak.
Interjú Dr. Latorcai Jánossal:
Interjú Dr. Zsuga Jánossal:
A több mint négyórás szórakoztató programfolyamban hamar kiderült, hogy a HEGYEM nevében mit jelent a „harcművészek” kifejezés.
A monstre bulit ugyanis látványos kung-fu és thai chi bemutató indította ügyesen koreografált mozdulatokkal, színesen ijesztő sárkánytánccal, hogy pár perccel később már Vincze Lilla vezényletével énekeljük a „Legyetek jók, ha tudtok” szívmelengető strófáit.
Ha a mondatot többen nem is akarták teljes mértékben megérteni, a gyerekek fegyelmezetten és tátott szájjal figyelték az aikido- és karatemesterek bemutatóit, akik mindent megmutattak abból a tiszteleten, az egészséges szellemben fogant egészséges gondolatokon nyugvó harcművészeti repertoárból, ami a szemet kerekítésre, a kezeket pedig mozdításra sarkallják.
És az a kéz hamarosan meg is mozdult, ugyanis Erdei Zsolt átmozgató edzése következett, hogy rendben tapasztaljuk meg: milyen az, ha tesitanárunk nem zsámolymániás, hanem egy többszörös világbajnok bokszoló…
Sinka Zsolt erőművész vashajlító showműsorát így már úgy kezdhettük meg, hogy az izmok bemelegedtek. Kiváltképp Madárnak, akit az erőművész arra kért, hajlítsa meg azokat a vasakat, amelyeket ő minden bizonnyal „ropinak” becéz a mindennapi nyelvhasználatban. Zsolt a combján merte vállalni a feladatot, Sinka Zsolt azonban a fogaival is meghajlította a huzalokat. A jelenet legalább olyan intenzíven „borzongatta” meg a gyerekeket, mintha valamennyien fogkefék eladásával foglalkoznának….
Amíg a színpadon egymást érték a bemutatók, addig a Sportmax folyosóin spontán kiscsoportos foglakozások alakultak ki, ahogy feltűnt egy-egy hazai sztár. Veres Robit, alias MC/DC-t gyerekek tucatjai kergették tollal és kéréssel. A toll és a kérés a büfében talált egymásra, ahol
a már megszületett csillag évtizedes profi múlttal rendelkező celebeket megszégyenítő gyorsasággal írta alá az asztalra tett papírosokat és az orra alá nyújtott karokat.
Ami a büfében, az folytatódott a színpadon is: Veres Robi rímeire hullámvasutakat idéző mozgással dübörgött a tánctér, és ez csak fokozódott, amikor a Bad Boyz fiúi léptek színpadra, és mutatták be, milyen az, ha az ember úgy csajozik a disco-ban, hogy táncolni is tud, nemcsak szövegelni.
Interjú Veres Robival:
A varázslat tehát nem maradt el, és a vájtfülűek ebből az átvezetésből már azt is érzik: a következőkben Danny Blue előadóművész lépett a színpadra, hogy Madár és a mentális energiák segítségével bűvöljön és kápráztasson.
És amikor már azt hittük, nem lehet fokozni, még mindig lehetett… Háziasszonyunk, Pártos Csilla ugyanis színpadra szólította az X-Faktor sztárját és győztesét, Vastag Csabát, aki nem egyedül érkezett…
Vele tartott ugyanis ötven kisgyerek is, akik gyakorlatilag körülölelték Csabit, aki halált megvető bátorsággal próbált levegőt venni és énekelni a sok-sok lelkes előadóművész között. A siker és a teljesítmény lenyűgöző volt – Vastag Csaba lénye, stílusa minden képzeletet felülmúlóan emelte a rendezvényt olyan hangulati szintre, amelyet csak azért nem tudunk híven leírni, mert nincs elég jelző a magyar nyelv díszes repertoárjában.
Vastag Csaba fellépése – I. rész:
Talán itt kellene abbahagyni a cikket…
Talán itt kellene abbahagyni, de mi még sem tesszük…
Azért nem, mert le kell írnunk, hogy a HEGYEM Ünnep minden pillanatában és minden mozzanatában minden várakozást felülmúlt. Aki ott volt, láthatta és érezhette, aki elolvassa ezt a cikket és megnézi a videókat, sejtheti: ami most történt, abból hónapokra tud erőt meríteni a szervezet minden egyes munkatársa és támogatója…
A HEGYEM ezen hosszú beszámoló végén szeretne köszönetet mondani Pártos Csillának és Erdei Zsoltnak, az összes jelenlévő harcművésznek, mesternek és tanítványnak, az összes szereplőnek, az összes önkéntesnek, az összes barátnak és támogatónak.
Pálfai Károlynak és Boros Mónikának pedig külön köszönetdobozt küldünk, amibe elsősorban gyerekmosolyokat csomagoltunk: 
Comments
comments
