Ernesto Hoost, a bajnok: Jól aknáztam ki a tehetségem

41 évesen Ernesto Hoost a visszavonulást fontolgatja. Azonban a K-1 történetének legnagyobb bajnokának vitrinjében még mindig van hely újabb trófeák számára…

Ő a K-1 történetének legnagyobb harcosa. Ernesto Hoost 15 évesen kezdett el kick-box-szal foglalkozni. 1989-ben savate világbajnok volt. 100 profi győzelemmel a háta mögött, a Suriname-i születésű holland az év végén az egyetlen ötszörös K-1 világbajnokként akar visszavonulni.



– Nagyon rég óta Johan Vos akadémiáján edzel. Sosem fordult meg a fejedben, hogy máshol készülj?

– Már 19 éve itt készülök. Azonban most épp nem Vos-szal tréningezek. Megbeszéltünk pár dolgot nemrég, viszont ő eladta a klubot. Így most nem vele készülök, hanem egyedül. Néha egyedül kell fontos döntéseket meghoznunk.

– Ez a klubcsere bizonyára váratlanul ért.

– Úgy gondolom, egy ideje rosszul mennek a dolgok. Most viszont tehetek ez ellen valamit. Rosszra fordultak a dolgok, eladta a klubot, ám én még mindig itt vagyok.

– Jiu-jitsut is edzettél vele?

– Egy keveset. Csak az alapokat. Semmi komoly. Tetszik a stílus, de nem igazán az én világom. Túlontúl leköt a kick-box.

– Mi a helyzet az MMA-val? Még mindig kacérkodsz vele?

– Tudom, hogy sohasem leszek olyan jó MMA-ban, mint a K-1-ben. Viszont én nem akarok csak a második legjobb lenni.

– Egyszer azt mondtad, hogy a Francisco Filho elleni vereséged nagyon mélyen érintett. Miért?

– Francisco nagyon komolyan kiütött, és természetesen soha többé nem akarok ilyet átélni. Amikor megtörtént a dolog, nem emlékeztem semmire, miután az öltözőben magamhoz tértem. Aztán videón megnéztem a leütést – nem volt egy kellemes élmény. A mai napig nem tudom meddig feküdtem eszméletlenül a padlón.
Még az is az eszembe jutott: “Nem tudom, akarok-e ismét küzdeni. Hiányzik ez nekem?” A feleségem akkor volt terhes, és öt nappal később szült. Nagyon sok stressz ért akkor. Később azonban másképp kezdtem látni a dolgokat, és újra küzdeni akartam.

– Mit gondolsz, miért veszítettél Bob Sapp ellenében kétszer is 2002-ben?

Sapp vs. Hoost

– Mindkét fight nagyon nehéz meccs volt. A K-1 Nagydíjról sérülten érkeztem – a Stefan Leko elleni meccsen megsérült a lábam. Aztán áprilisban ismét küzdöttem, majd májusban is – épp Leko ellen. Kiütöttem őt. Nagyon jó formában voltam. Aztán azt mondták, júliusban Bob Sapp ellen kell küzdenem. Egy héttel a meccs előtt jött a hír, hogy elmarad az összecsapás. Ekkor leálltam az edzésprogrammal egy egész évre. Az egész nyaram borult, hisz úgy készültem, hogy július 14-én, vagy 21-én Bob Sapp-pel küzdök. Aztán kiderült, hogy augusztusban mégis lesz fight, így lemondtam a nyaralást, elkezdtem teljes gőzzel edzeni. Túledzettem magam. Megbetegedtem a túl sok stressztől és bőrproblémáim voltak. A bőrbetegségem ellenére lejátszottuk a meccset augusztusban az óriással, majd Sammy Schilt ellen is meccseltem – még ugyanebben
a hónapban. Két meccs betegen – nem tett jót.
Aztán nem akartam már több meccset, ám a K-1 jött egy újabb Bob Sapp elleni meccs tervezetével, ami élő, egyenes TV-adást jelentett. Nem akartam elvállalni a meccset, de az edzőm, Johan Vos arra kért, álljak ki. Azt mondtam: “Nem tudok így küzdeni!”. Ő azt mondta, fontoljam meg, és két nap múlva felhív.
Aztán fel is hívott, és azt mondta, hogy annak ellenére, hogy beteg vagyok, képes lehetek arra, hogy legyőzzem Bobot. Nagy nyomás nehezedett rám, és úgy döntöttem, kiállok. Minden összeesküdött ellenem: a bíró rosszul dolgozott, és a szorítósarkomban sem támogattak megfelelően. Sapp megütött párszor, mire a bíró félbeszakította a küzdelmet. A szabályok rá nem vonatkoztak, de ennek ellenére le tudtam volna győzni. Azonban megsérült a szemem, és fel kellett adnom a mérkőzést.
Aztán nagy nehezen sikerült összehozni egy visszavágót. Sammy Schilt küzdött volna Sapp ellen, de engem raktak be a helyére végül. A meccsen az első menetben leütöttem az óriást, és túl mohó lettem. Minden áron be akartam fejezni a meccset. Elkövettem pár buta hibát és statikus lettem. Bob elkezdett ütni, a bíró pedig beszüntette a harcot – az én káromra.

– Vannak még céljaid K-1-ben?

– Egyetlen célom van. Az év végén befejezem a versenyzést – így egyetlen torna van hátra. Óriási dolog lenne a karrieremben, ha ötszörös K-1 világbajnokként vonulhatnék vissza.

– 1995-ben azt mondtad, hogy Benny Urquidez már egy kicsit túl öreg a magasszintű versenyzéshez. Most majdnem ugyanolyan idős vagy, mint ő akkor. Talán te is túl öreg vagy már?

– Természetesen, amikor fiatal harcos vagy, másként tekintesz a tapasztaltabb harcosokra. Benny nem meccselt annyit, mint én. Én sokkal több fightot vívtam, vagyis nagy a különbség. Én régóta versenyzem nagyon magas szinten. Úgy gondolom nagy dolog lesz a következő torna számomra, így azt legjobb tudásom szerint akarom lehozni, aztán visszavonulni.

– Hogyan sikerült ilyen jónak maradnod ilyen hosszú időn át?

Egy másik holland klasszis, Aerts ellen

– Először is nagyon jól aknáztam ki a tehetségem. Sosem kaptam sok ütést meccseken. Ez nagyon fontos. Nagyon vigyáztam a testemre. A felkészülést is mindig nagyon komolyan vettem. Ezért vagyok még mindig itt…

– Hiányozni fog a küzdelem?

– Biztosan. Abbahagyom a versenyzést, ám nagyon sok teendő vár még rám – ebben biztos vagyok.

– Mi motivált még a számtalan nemzetközi trófea elnyerése után?

– Amikor Európa-, majd világbajnok lettem azt hittem mindent elértem. Akkor még nem hittem volna, hogy a K-1 ilyen hatalmasra nő.

– Mit gondolsz az olyan óriás K-1-harcosok jelentőségéről, mint Bob Sapp, Hong Man Choi? Melyik “behemótot” kedveled?

– Úgy gondolom, Choi színrelépésével érdekesebb lett a K-1. Sokat jelent az ő szereplése a szervezet fejlődése szempontjából.

– Azt mondtad, a karriered akkor indult be igazán, amikor 1993-ban Japánba mentél küzdeni. Mi történt volna, ha sosem mégy Japánba?

– Biztos vagyok benne, hogy már abbahagytam volna a versenyzést. Biztosan már mással foglalkoznék. Hogy mivel, azt nem tudom.

– Szerencsésnek mondhatod magad, hiszen a komolyabb sérülések elkerültek.

– Ha sok fightot vívsz, elkerülhetetlen a sérülés. Én valóban szerencsés vagyok, hogy nem sok sérülést szedtem össze.

– Mennyit számított az, hogy két és fél évig tréningeztél, mielőtt először vívtál volna meccset?

Vajon lesz ötszörös világbajnok?

– Ha visszanézek, akkor azt kell mondjam, hogy így kellő időm maradt a technikám kidolgozására. Ez nagyon fontos volt a számomra.

– Szeretsz más fightereket meglátogatni, és velük együtt edzeni?

– Nem éppen. Szeretek a saját termemben edzeni. Azzal sincs bajom, ha más akar velem edzeni. Én azonban nem megyek másokhoz.

– Napjaink top-fighterei közül kit tartasz a legtöbbre a technikájáért?

– Úgy gondolom Glaube Feitosa nagyon sokat fejlődött. Magam is meglepődtem. Nagyon jók a rúgáskombinációi. Szerintem ő az egyik legtechnikásabb fighter.

Comments

comments