A WBO veretlen félnehézsúlyú világbajnokával, Erdei Zsolttal a profibox.hu beszélgett. Volt miről, ugyanis bokszolónk egy gyomorrontás miatt kénytelen volt lemondani szombat esti fellépését.
– Fizikálisan úgy ahogy javulgatok, még nincs minden rendben, de azért már talpon vagyok, kicsit már ettem is. Könnyű ételeket eszem, mert nem akarom korán megterhelni a gyomrom. Tehát fizikálisan kezdem magam összeszedni, de lelkileg nem vagyok valami jó állapotban. Bokszolni azonban még mindig nem tudnék, illetve ha valamilyen 4-6 menetes tingli-tangli meccsről lenne szó, akkor azt talán már kibírnám, többet képtelen lennék végigdolgozni. Ezért is kellett a fellépést lemondani.
– Idézzük fel a történteket. Mikor kezdődött a “kálváriád”?
Szorító állapotok
– Az igazi kálvária péntek éjjel egykor kezdődött. Este szépen lefeküdtem 11-kor az ágyba, és el is aludtam azon nyomban. Furcsa dolog, nem szoktam mérkőzések előtt azonnal elaludni, de most azonnal elnyomott az álom. Egy órakor arra ébredtem, hogy nagyon fáj a gyomrom, hányingerem és hasmenésem van. Akkor el is kezdtem a toalettre való mászkálást. Miután nem javult az állapotom, kettőkor felkeltettem az edzőmet, Fritzet, aki a mellettem levő szobában aludt. Mondtam neki, hogy “Fritz, nem érzem jól magam, van-e valami ötleted, hogy mit kéne csinálni?” Ő azonnal adott valami gyógyszert, ami volt nála, aztán elmentünk hozzá, és csinált nekem kamillateát. Ezen kívül próbált etetni velem sósat.
Ez után – valamennyire – meg is nyugodott a gyomrom, el tudtam aludni 4-kor, de 6-kor megint arra keltem, hogy rosszul vagyok. Ittam gyomorkeserűt, ami megint segített egy kicsit. Amikor reggelizni ment az egész csapat, én csak egy kétszersültet tudtam magamba erőszakolni. Nagyon rosszul éreztem magam! Ekkor hívtuk az orvosunkat, aki egyébként gyomorspecialista. Ő elmondta, hogy ebben a fázisban, ilyen rövid idő alatt már nem tud segíteni. 12 óra volt hátra a mérkőzésig, és elmondása szerint nincs az a szer, ami ilyen rövid idő alatt segítene. És persze azt sem tudtuk pontosan, hogy konkrétan mi a bajom, mert ennek kiderítésére vért kellett volna venni, és annak kiértékelése sem két perc. Ekkor javasolta az orvos és Fritz, hogy ne vállaljam a mérkőzést. Az ő tanácsukra döntöttem úgy, hogy ilyen állapotban nem kockáztatom a világbajnoki címem. Butaság lett volna betegen a szorítóba lépni, mert ilyen állapotban egészen biztosan veszítettem volna.
– Gondolom nem volt kellemes érzés, amikor tudatosult benned, hogy elúszott a fellépés…
– Nagyon letörtem természetesen. Az egész gála rám volt építve, a ZDF elfogadta a személyem, és így az enyém volt a főmérkőzés. Ez az egész egy nagy kiugrási lehetőség volt számomra, és most miden elúszott. Sok minden lepergett előttem! Elestem a bevételtől, ami ugyancsak egy komoly érvágás, hiszen hiába edzettem hónapokig, meccs nélkül semmit sem fogok kapni. Az csak egy dolog, hogy most nem kaptam pénzt, de fogalmam sincs, hogy mikor fogok újra ringbe lépni, és az sem nem jó dolog, ha túl sok szünet van a két mérkőzés között. Ez van…sajnos.
– Valószínűleg csak ősszel léphetsz ringbe.
– Igen, de ezzel már nem tudok mit csinálni. Azt is nagyon sajnálom, hogy sokan átutazták miattam fél Európát, és nem láthattak ringben. Sokan sok pénzt elköltöttek, és én nem tudtam semmivel sem szolgálni. Még az a szerencse, hogy Balzsay Karcsi képviselte a magyar színeket.
– Mehdi Sahoune lenne legközelebb is az ellenfeled?
– Úgy tudom, igen, mindenképpen ő lesz az ellenfelem.
