Jordan Galves, a 14 éves lány precíz ütéskombinációkat hajt végre és blokkol. Eddig semmi különleges, mindannyian láttunk már fiatal tehetségeket. De ez a kislány más: ő a tolószékéből csinálja mindezt…
Jordan Galves felkészülése közben a Nemzetközi Bajnokságra (Fotó: James Carbone)
Jordan Galves nyitott gerinccel született. Nem úgy rúg a lábával, ahogyan a többiek – ő a csípőjét löki előre. Ez egy olyan mozgásforma, amit a “Remény Iskolájában”, vagyis a School of Hope Martial Arts and Leadership Akadémián tanult meg.
“Szeretem, mert erős leszek tőle,” mondta széles mosollyal az arcán. “Örülök, hogy megmutathatom az embereknek, hogy mire vagyok képes.”
Galves és a többi 40 tanuló 2009-ben versenyzett az Ozawa Kupán a először megrendezett speciális divízióban Las Vegasban.
“Szüksége volt a fegyelemre és a bajtársiasságra, amit itt az edzéseken megtapasztalt,” mondta el Anne Galves, a nagymamája, aki drasztikus változásokat vélt felfedezni narancs öves unokáján, mióta belekezdett a tanulásba.
Anthony Marquez egyik tanítványával
A katák gyakorlása közben Galves az edzésen bemutatja azt az önbizalmat, ami az iskolában ragadt rá.
“A School of Hope egy harcművészeti akadémia, ahol fogyatékkal élő és egészséges gyermekek, illetve felnőttek edzenek,” mondta Anthony Marquez – az az ember, akinek egyik régi fotóját, ahol a világsztár, Michael Jai White mestereként pózol, teljesen véletlenül pont szerdán osztottuk meg közösségi oldalunkon:
A 7. DAN-os mester (Goju-Ryu karate) egy nonprofit szervezetet (Possibilities Unlimited International) is irányít, amivel segíteni próbál a hátrányos helyzetű harcművészeken.
A Las Vegas-i bajnokságra készülő versenyzőknek az edzéseken meg kellett tanulniuk azt is, hogy képesek legyenek gyalogolni és ki tudják mondani a neveiket – ez nem megszokott a küzdősportok világában, de tőlük ez hatalmas teljesítmény.
“Edzésmódszeremnek nem csak az a része, hogy a harcművészet fizikai oldalát tanítsam meg nekik, hanem az is, hogy hagyjam, hogy az élet más területein is alkalmazni tudják azt” – árulta el Marquez.
A divízióban a versenyzők sokszor egyedül hajtanak végre kétperces katákat, de van úgy is, hogy edzőket utánoznak le, mintha a tükörképeik lennének.
Mester és tanítványai (Fotó: James Carbone)
Egy másik tanítvány, Ricky (13) képtelen volt tízig elszámolni az anyanyelvén az iskolában. A karate gyakorlása óta ezt ma már japánul is meg tudja tenni.
“Azért tanítom a gyermekeket, hogy higgyenek magukban. Hogy a karatéból merítsenek erőt, és megcsinálják azt, amire a legtöbb ember ezt mondja nekik: “Ezt te soha nem fogod tudni megcsinálni” – mondta Marquez.
Forrás: denverpost.com
