“Elefántok, oroszlánok, és a Kihon” címmel találtunk egy szuper írást a shop.builder.hu hasábjain, és azt gondoljuk, hogy ezt a fightermagazin.hu olvasóinak is mindenképpen látnia kell. Idézünk.
Mit szoktál csinálni esténként? Nem, nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy reggel, vagy este edzel-e, hanem arra, hogy mit csinálsz abban az időszakban, amikor van egy kis szabadidőd lefekvés előtt. A legtöbb ember ilyenkor sajnos – mint tudjuk –, a televíziót nézi.
Létezik azonban ezen kívül más alternatíva. Ha mondjuk minden este tizenöt percet az olvasásra szánsz (televíziózás helyett, vagy utána), akkor egy év alatt körülbelül tizenöt könyvet olvashatsz el – ezzel valószínűleg Te leszel generációd egyik legműveltebb tagja. Ehhez nem kell egyetem, de még okosnak sem kell lenni hozzá: a gyakorlat tizenöt perc olvasás, semmi több.
Hogy mit szeretnénk elmondani ezzel? Képzeld el azt, hogy azt mondjuk neked: “Légy művelt!” Ha ez történt volna, akkor valószínűleg azt sem tudod, hogyan, mikor és hol kezdj bele. Mint akinek azt mondják, hogy egyen meg egy elefántot. Túl nagy projekt lett volna, ellenben az esti tizenöt perc olvasás gyerekjáték. Pedig így lehet elérni az igazán nagy dolgokat: nem kell sokat tenned, de azt sokszor és rendszeresen. A karatéban egyetlen dolgot gyakorlunk sokszor: a kihon-t, vagyis az alapokat.
Okinawában a kihon a bemelegítés szerves része: az edzés minden egyes alkalommal ezzel kezdődik. A “valódi” tréning mindig csak ezután következik, de mindig az a cseppnyi kihon az, ami végül eljuttat minket a sikerhez. A komoly karatésok soha nem gondolkodnak azon, hogy aznap végezzenek-e kihon-t. Ez a gondolat egyszerűen nem létezik, nem létezhet az elméjükben.
A legtöbb ember pont azért hagy fel az edzéssel: nem képesek arra, hogy mindig ugyanazt csinálják. Frusztráltak lesznek, felhagynak az alapgyakorlatokkal és csak a “szórakoztató részt” végzik el lelkiismeretesen. Ők biztosan nem olvasnának tizenöt percet naponta. A goju-ryu karate alapítója, Miyagi Chojun kedvenc mondása így hangzott:
“Raion wa gake kara omochite sodatsu mono dake ga sodatsu.”
Fotó: shop.builder.hu
Ez azt jelenti, hogy az oroszlán csak azt a kölyköt neveli fel, amelyik fel tud mászni a sziklára (amiről ledobják). Az oroszlán nem engedheti meg magának, hogy gyenge utódot neveljen. A karatéval ugyanez a helyzet: Miyagi mester tanítványaival mindössze egyetlen egy katát gyakoroltatott. Újra és újra, heteken, hónapokon keresztül. A gyenge akaratú tanulók ezt előbb-utóbb megunták, és felhagytak az edzésekkel. Akik maradtak, azok “igazi” karatét tanulhattak – mondhatjuk, hogy megmászták a kihon szikláját.
Ez persze ősrégi történet, de mindez ma sem lenne másképp. A lusta tanulók kiesnek, mert megunják az alapokat, amit minden edzésen meg kellene csinálniuk. Csak az marad meg, aki egy oroszlán harci szellemével rendelkezik – pedig csak a kitartás az, ami igazán fontos.
Nem az számít, hogy az elejétől fogva minden zökkenőmentesen menjen, hanem az, hogy soha, de soha ne adjuk fel. Szóval, hogyan eszünk meg egy elefántot? Apránként…
Forrás: shop.builder.hu
